La terreur

"Tarts elmebetegnek vagy vállalhatatlannak, de úgy gondolom, hogy a demokrácia, bár a lehető legjobb államforma, de nem minden esetben célravezető. Bizarr visszaolvasni ezt a kijelentésemet, valószínűleg a néhány évvel ezelőtti önmagam szembeköpné a mostanit ezért a mondatért... Erre a gondolatra a nemzetiszocialista párt 1933-as hatalomra jutását tudom hozni, bár tudom, hogy közhely: Hitler demokratikus választás segítségével került hatalomra. A továbbiakat ugye tudjuk."

Én ezt alapvetően nem tartom elmebeteg gondolatnak. Ezt mondják a kínaiak is. Alapvetően én is azt gondolom, hogy egy hatékonyan modernizáló diktatúra elég sok országban jobb lenne, mint a jelenlegi káosz. Csak hát a diktatúrák nagy része nem éppen hatékonyan modernizál. Nem a hatékonyan modernizálókból lesznek a diktátorok. Azokat általában kinyírják. Vagy az ellenség, vagy a haverok. Másrészt pedig Egyiptom azért mégsem akkora szarfészek, hogy ne tudnának diktátor nélkül megélni. Egyiptom egy fasza ország!

Stand with Egypt or fuck yourself!

Egyszerűen nem értem. Az egyik barátomat meghívtam a virtuális tüntetésre, amit a Facebookon csinálnak Egyiptom-ügyben és a Wikipedia is megemlíti, és akkor megírja nekem, hogy reméli, minél hamarabb "leverik a faszba" ezt a felkelést. A végén szmájli.

WTF? Miközben legalább annyira rühelli Pártunkat és Kormányunkat a magyar demokrácia precíz és szisztematikus leépítéséért, mint én. Itthon legyen sajtószabadság, de azér a turbánosok, azok kussoljanak, mer terroristák? Pedig nem éppen annak az álszent és műveletlen csávónak ismerem, aki egyik percben A-t mond, és a másikban B-t, és amúgy kurvára nem vágja, hogy miről beszél.

Britney vs Mubarak

Tegnap egy kedves barátom nehezményezte, hogy muszály az Al Jazeerát néznie, hiszen a CNN-en folyton csak Superbowl összefoglalót vetítenek. A média helyzete tehát nem csak kis hazánkban piaci kudarc.

Tavaly egyszer azt olvastam az Economistban, hogy az amerikai közszolgálati rádiótól minden szövetségi támogatást el akar vonni az ottani Új Többség mondván, hogy az túl liberális. (Mások szerint túl konzervatív.) Ez természetesen egy közszolgálati rádió számára nagyjából a halált jelenti. Alapvetően persze, nem az volt a cél, hogy a baloldaliságáért megfingassanak egy rádiót, tehát itt azért mégsem Szalai Annamária szelleme bújt elő a republikánus palackból. Sokkal inkább az a sok millió dollár kellett az államkasszába, ami jelenleg az NPR költségvetését képezi.