Showing posts with label suli. Show all posts
Showing posts with label suli. Show all posts

June 9, 2010

Neptunus ereje

Iskolámban a tárgyfelvétel egy wirklich wunderbare Unterhaltungsprogram.

Nekünk itt Neptun rendszer van, bazmeg, nem akármi! Nagyon komoly a cucc! Már a neve is úgy hangzik, mintha a haditengerészet egyik szupertitkos fejlesztése lenne valami degenerált fos akciósorozatban. Nemtom, ki volt az a köcsög szarturkász Dotnet Ninja, aki ezzel a szánalmas nagyzolással akarta kompenzálni a tényt, hogy még 30 évesen is szűz, de most nagyon megcipőzném az illetőt.

January 30, 2010

De wunderbare Lajf of Mr Marton

A múlt héten befejeződött a vizsgaidőszak, úgyhogy nagy az öröm. Az előző két félévhez képest egészen jól sikerült. Lazán meglett két olyan vizsgám, amikre a múlt félévben kurva sokat készültem, és mégsem lettek meg. Jobb később, mint soha. A szoftverszigorlatnak nevezett monumentális faszszopáson fél ponttal sikerült átmennem, úgyhogy megvan az is. Kellett ahhoz, hogy továbbmehessek. Nagyjából négy ötödét baszták meg a vizsgázóknak. Már tavaly meg kellett volna csinálnom, de akkor nem sikerült a "Szoftvertervezés és Technológia" nevű tárgyam, ami a legnagyobb faszszopás az egész tantervben (a szoftverszigorlat után), mert kb annyi értelme van az anyagnak, mint egy dadaista költeménynek. Az volt a szerencsém, hogy most már nem kellett belőle vizsgázni, hanem két zárthelyi alapján kaptam meg a kettest. Szoftverszigorlatban viszont benne volt.

De azért ez a fél pont, ez kemény. Hasém Kados végtelen kegyelméből fogantatott. Volt olyan, aki 51 pontot szerzett, de hogy fél ponttal ugorjon át, ilyen tuti, hogy nem volt tavaly és tavaly előtt se. Szerintem.

A tengerpartra nem sikerült eljutnom. Egyedül akkor hagytam el Amsterdam határait, amikor egész éjszakára eltévedtem biciklivel. Aznap bejártam Tolnát, Baranyát. Már javában fölkelt a nap, amikor én még mindig a pusztában kerekeztem az autópályák és lakóparkok között. Pirkadatkor még javában a Zuidas ocsmány irodaházai között bolyongtam. Láttam az ING hatalmas cipő-alakú székházát, ami egyébként lábakon áll, tehát nem érintkezik a talajjal. Meg láttam a RAI konferencia-központot és az Ajax-stadiont is.

Mostanában Python nyelven tanulok programozni, meg Wikipédiázok, meg Chaim Potok-könyvet is olvasok. A Python a legjobb programozási nyelv. Annyira tiszta és tömör, hogy még a Zen legnagyobb mesterei sem tudnának nagyszerűbbet alkotni.

A rádiókabarénál szarabb viszont nincs. Ha meghallom a Kossuthon a szignálját, abban a pillanatban rám tör a gyomorgörcs és a hányinger. Egyszerűen annyira ordenáré módon szar, hogy azt nem vagyok képes kifejezni, de talán még fölfogni sem. Már eleve a "kabaré" szó hallatán olyan pusztító harag támad bennem, hogy azzal az összes standup köcsögnek lebasznék egy akkorát, hogy beessen a színpad mögé. Kabaré, bazmeg! Ebben a szóban minden benne van, ami undorító, álszent és kispolgári.
 
Mondjuk, nyugaton azért vannak elég jó humoristák, tehát ott azért ez is működik... Meg mondjuk, ott az is működik, hogy ha valaki rasszista, szexista vagy homofób poént próbálna elsütni, akkor abban a szent pillanatban egy söröskorsót kapna az arcába. Talán még le is sittelnék közösség elleni izgatásért. Nálunk viszont az működik, hogy ha egy humorista poénjai nem tartalmaznak legalább 80%-ban rasszizmust, szexizmust és homofóbiát, akkor nem is hívják sehova. Talán mégsem a műfajjal van a probléma...

February 12, 2009

École

Ebben a suliban valami nagyon el van baszva. Eddig csak sejtettem, de most már teljesen biztos vagyok benne. Eddig is volt már olyan érzésem, hogy szellemiségében sokkal közelebb áll ez a hely egy hadsereghez, mint egy szellemi műhelyhez...

Éreztem abban, ahogy a tanulmányi osztályon időnként beszélnek az emberrel.

Meg ahogyan a különböző szabályokat meghozzák és alkalmazzák.

Meg ahogyan a tanárok magától értetődőnek veszik, hogy keresztbe leszopjuk magunkat a kettesért - bár ennek mindenképpen megvan az az előnye, hogy sokat ér a diplománk, de ettől függetlenül nem valami szívderítő.

Meg ahogy a híradástechnika-tanszék vezetője fröcsögött az oktatói napon, abban is.

Meg a kulturális programok kétségbeejtő silányságában, ami nagyjából abban merült ki, hogy BMF-party DJ Lacával és DJ Bandyval... Na, jó, van még Attila MAGYAR-ázó kör is. Így már mindjárt más!

És nem utolsó sorban a hallgatók lelki világában is. Természetesen itt nem a hősiességre és az áldozatkészségre, hanem a katonaság negatív aspektusaira gondolok, tehát a sivárságra és az együgyűségre. A diákok legtöbbjének annyira nincs személyisége, hogy az már az őrületbe kerget időnként. Az első típus, az mindenképpen a divatmajmoló, dekadens partyarc. A második típus a műkemény metálosnáci. A harmadik típus pedig a bucimaci-fejű mama kedvence, az öntudatos geek, aki már egyéves szülinapjára is laptopot kapott, de ettől függetlenül még mindig winfost használ és Javában programozik. És ezzel a hallgatóknak nagyjából a kétharmadát le is írtam. Persze, ezek közt vannak átfedések is, hogy fokozódjon a szar.

Na, de ami ma történt velem, az mindenen túltesz.

Ma tesi órám volt. Minden hallgatónak föl kell venni legalább két félévben a tesit. Ez egyébként így megy az összes többi felsőoktatási intézményben is. Ma azonban egy kicsit furcsa dolog történt, amiről már nem vagyok biztos, hogy máshol is így megy: óra elején a tanár elkezdett szavalni. A tesitanár.

Az entrée: Nekünk, főiskolásoknak, küldetésünk van!

OMGWTF???

Kifejezetten rossz előérzet kipipálva. Na, szóval küldetés. Most jön a frankó! Miről is szól ez a küldetés? Nos, nem egyébről szól, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, mint hogy nekünk művelt és tanult (lévén hogy diplomás) embereknek példát kell mutatnunk a többi ember számára. Wow! I was speechless. Persze, nem tudom, hogy régen mi volt az egyetemeken és főiskolákon, de pont az a lényeg, hogy nem is nagyon érdekel, mert most nem régen van, hanem most van. Lehet engem anyázni, mint elvakult liberális zsidóbérencet, de én mindenesetre azt gondolom, hogy ezt az ócska 50-es évekbeli társadalomfilozófiát ma már az általános iskolában is jobb lenne végleg visszaakasztani a kisszögre. A főiskolában pedig tehát még inkább.

Félreértés ne essék, én egyáltalán nem tartom rossz dolognak, ha az ember a tudatosságával (pl. tudatos vásárlással), vagy akár csak egyszerűen a fegyelmezett magatartásával akar másoknak példát mutatni. A Humanista Mozgalomban is elég fontos tétel az, hogy a tagok és szimpatizánsok a viselkedésükkel példát mutassanak a többi ember számára, hogy a többi ember lássa, ez is egy járható út.

Ellenben én nem igazán vagyok meggyőződve arról, hogy mindig az idősebbek mutatnak példát a fiatalabbaknak! Néha ez bizony nagyon is fordítva van. Sőt, szerintem legalább annyit tanulhatnak az idősek a fiataloktól, mint fordítva. A privi.hu tartalmánál azért több is van az új generációban, lássuk be! Az emberi lény alapjában véve képes arra, hogy akár a társaitól teljesen függetlenül is kifejlesszen különféle viselkedési formákat, és erre a lélektani folyamatra nem feltétlenül a meghasonulás, vagy a deviancia az egyetlen megfelelő kifejezés. Van ugye, a gyermek-én és a szülő-én között a felnőtt-én, ami a racionális mérlegelésen alapuló döntéshozásért felel, vagyis a beáramló információk hatására adott esetben kurvára fölülírja a kultúra által beléje sulykolt szabályokat. Remélem, világos.

A másik dolog, amiről nem igazán vagyok meggyőződve, az az, hogy egy kibaszott papír birtoklása bármilyen mértékben nemesítené az embert. Főleg nem a mai oktatási rendszerben. Azt többnyire még a konzervatívok is elismerik, hogy adott esetben még egy utcaseprő is lehet nemesebb, kultúráltabb és civilizáltabb, mint egy filozófiatanár. Még csak az kéne, hogy ezt ne ismerjék el, baszki! Akkor aztán tényleg futólépésben és laposkúszásban menekülnék ebből az országból.

Na, de ez nem azért van, mert bizonyos megátalkodott diplomások nem hajlandóak a "jó példával" elöljárni, hanem azért, mert ma már nincs ilyen példa, amivel a diplomások elöljárhatnának. És mielőtt bárki bármit mondana, ez kurva jó, hogy így van! Nincs ebben semmiféle dicső múltnak semmiféle sárba tiprása. Azon kevés dolgok közé tartozik ez, amiben speciel tényleg jobbak vagyunk, mint középkori eleink. Mármint annak a ténynek a felismerésében, hogy a jó példával való elöljárás nemes küldetése minden egyes emberi lénynek sajátja - legyen az utcaseprő, katona, hidegburkoló, drogdealer, vagy akár politikus. Remélem, ez is világos.

Na, de ez még mind semmi. Ez az egész, amit leírtam, ez picsafüst ahhoz képest, amit most fogok írni. A tisztelt tanárnő ugyanis egy példát is mondott arra, hogy művelt és tanult főiskolás hogyan mutassunk jó példát a büdös tirpákoknak. Az egyes számú szabály tehát a következő:

A főiskolai tanárnőnek úgy kell köszönni, hogy "Kézcsókom, tanárnő!".

Lányoknak pedig úgy, hogy "Szép jó napot, Tanárnő!".

Na, erre lépjünk valamit! Remélem, nem csak énnekem jut eszembe most a "no comment" frázis.

Nincsen itt lacafaca, hogy "Jó napot", meg "Viszlát". Kézcsókom, bazmeg. Még utánam is szólt, amikor elköszöntem. Pedig én nem azt mondtam neki, hogy csácsumicsá, hanem bizony csókolommal köszöntem, ahogy arra anyukám megtanított. De ez neki mégsem volt jó.

Na, de azért legyünk mégis korrektek! Nekem igazából mégsem annyira a BMF-el, hanem sokkal inkább az egész országgal van a baj. Nem hiszem, hogy magyar viszonylatban kiemelkedően seggfej volna ez a tanár. De az országon belül sem az öregekkel, hanem leginkább a fiatalokkal van bajom. A fiatalokkal, akik szó nélkül lenyelik a seggfej tanárok a seggfejségét, mintha még mindig a Kádár-rendszerben élnénk.

Az öregeket leszarom. Azok mindenhol hülyék. De hogy a fiatalok hatalmas tömegei valljanak olyan eszméket, amelyeket Franciaországban, vagy az USA-ban már a hatvanas években is kizárólag a szenilis vén bolondoknak néztek el, az már tényleg elkeserítő! Nem a legfiatalabbak, mert azokról még nem nagyon tudom, hogy mit gondolnak a világról, hanem a velem egykorúak, tehát a fiatal felnőttek. Ők azok, akik érdemben változtathatnának a dolgokon... Ha éppenséggel nem volnának akkora bigott, reakciós seggfejek, hogy az embernek változások terén leginkább egy iráni típusú forradalomtól kelljen tartania!

Mostanában fehér hollónak tűnik az olyan (velem egykorú) fiatal, akiben bármilyen szintű liberalizmust, vagy egyéb progresszív eszméket fölfedezhetnék. Néhány éve például a Metro újság 'Véleményem szerint' rovatában kérdeztek embereket arról, hogy mit gondolnak a házfoglalókról. Akkoriban többször is szerepeltek a híradóban. Az első három, az mind fiatal volt, és mind azt mondta, hogy ez mekkora gáz, és hogy ezt nem lehet. Merthogy a magántulajdon, az szent! Aztat védeni kell! Egyedül az utolsó válaszadó mondta azt, hogy ez egy jó dolog, mert kell a fiataloknak egy hely, ahol szabadon alkothatnak és kibontakozhatnak. Az utolsó válaszadó egy nyugdíjas néni volt.

Egyszerűen nem bírom ép ésszel belátni, hogy az új generáció merevebben és reakciósabban gondolkodjék, mint egy nyugdíjas! Ez a helyezt annyira abszurd, hogy csak beleőrülni lehet. Na, de ne legyen igazam! Őszintén remélem, hogy nincs igazam. Egyelőre azonban elég halvány ez a remény...

December 19, 2008

Vállalat

Vállalati fasszopástan megvolt. Legalábbis amit számomra a tantárgy jelent, abból most sem kellett semmiféle hiányt szenvednem. Volt egy írásbeli és egy szóbeli része a vizsgának. Az írásbelin el kellett érni minimum 60%-ot. Öt kérdés volt. Ebből kettőre tudtam válaszolni, úgyhogy az írásbeli után rögtön haza is mentem...

Ez a tárgy az igazi, genuine advantage fasszopás! Az SZTT anyagában legalább elvétve van egy-két hasznos dolog, amire úgy szegről-végről rá tudok érezni, hogy az mond nekem valamit. Meg ott a tanár legalább jó arc. Ez a tanár viszont egy nagy nulla. Egy igazi semmirekellő közgázos díszfasz! Meg természetesen a tantárgy sem több, mint egy nagy rakás hype. Tipikusan az az ismeretanyag, amit önelégült yuppie köcsögök használnak arra, hogy a különböző mítingjeiken verjék a faszt.

Na, jó, mondjuk, a tankönyv, az nem olyan rossz. Abban vannak érdekes és hasznos dolgok...

December 9, 2008

Mázli

Zsír. Ma két tárgyból is sikerült átcsusszannom a tű fokán. Vagyis éppenhogy elértem az előírt minimális pontszámot. Se többet, se kevesebbet. De az egyik, az még csak aláírás, úgyhogy arra még kell majd gyúrni. A másikból megvan a kettes. De ahogy elnéztem, ott elég sokakat lemészároltak. Nagyjából a csapat egynegyede az, akiknek meglett.

Felteszem, hogy ez azért történt így, mert a második zéhán nem lehetett puskázni egy különösen buzgó felügyelő tanárnak köszönhetően, és ezt elég sokan beszopták. (Az a pletyka járja, hogy több, mint negyven darab puskát vettek el azon a zéhán.) Viszont ma a pótzéhán nem volt felügyelőtanár, csak az az egy, aki az előadást is tartjotta, úgyhogy talán mégsem fog az évfolyam nagy része elhasalni. Ezt onnan tudom, hogy ma bementem megnézni a dolgozatomat. Vagyis csak akartam, de letettem róla. Nem hiszem, hogy a kettesnél jobbat ki tudnék csikarni. Én egyébként nem puskáztam, azt azért tegyük hozzá! Nem szoktam puskázni. Nem látom értelmét. Legfeljebb akkor, ha valaki egy adott tárgyat tényleg tiszta szívéből gyűlöl, és szentül meg van róla győződve, hogy arra neki soha nem lesz szüksége. Sajnos az én esetemben ezek többnyire a rizsázós, biflázós tárgyak, mint pl a faszvertechnológia. (Hivatalosabb nevén szoftvertervezés -és technológia, vagyis SZTT.) Ehhez pl az összes letölthető diasorozatot ki kéne nyomtatnom és össze kéne fűznöm, hogy tudjak rá puskázni. Ilyen kérdések vannak, hogy mondjuk, "Sorolja fel a Grady Booch által kifejlesztett követelményelemzési módszereket!", vagy hogy "Milyen típusú külső kockázatokat ismer a szoftverfolyamat során?". Anyádat ismerem a négyes útról, bazmeg!

Eddig egyébként összesen egyszer puskáztam BMF-es tanulmányaim során, fizikából. Nem voltam képes a hőtannak mind a 18 különböző képletét bemagolni. De ennek se volt haszna, mert pont a közlekedő folyosó mellé ültettek, úgyhogy folyamatosan azon görcsöltem, hogy nehogy észrevegyék a tolltartómba rejtett puskámat. De amióta megvan az 'Útban a modern fizikához' című nagyszerű fizikakönyvem, azóta már fizikából se szeretnék puskázni, mert nagyon megszerettem. Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, akinek valamiért nem megy a fizika, vagy egyszerűen csak szeretné valami tartalmas, konstruktív dologgal elütni az idejét. Engem mindig nagyon felüdít ennek a könyvnek az olvasása. Nem árt ugyanakkor figyelembe venni, hogy a kiadvány ezerkétszázvalahány A4-es oldalra van kinyomtatva, tehát a holnapi zéhádhoz nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb segédanyag. Viszont minden benne van ahhoz, hogy értsed a fizikát. Aznap, amikor nagy örömmel hazahoztam, anyám úgy kommentálta a helyzetet, hogy emberélet kioltására alkalmas. Mondjuk, ezt a Mesterséges Intelligencia-tankönyvemre, meg a Számítógéphálózatok-tankönyvemre is el lehetne mondani. Azok is vastagok. A 'Mesterséges intelligencia modern megközelítésben' egyébként szintén egy olyan könyv, amivel semmit nem veszíthet, de annál többet nyerhet az ember, ha beszerzi. Már csak azért is, hogy képben legyünk, mit is jelent valójában az 'intelligencia' szó, mélyebb értelmében. Vagy hogy megvédjük magunkat az aluljáróban :D

December 2, 2008

Szomorú

Nem megyek humanista szemináriumra. Tanulni kell. Ennyi. There is no alternative, ahogy Margaret Thatcher mondaná. Nem baszhatom el az egész félévemet. Az egészben viszont az a legsiralmasabb, hogy én egyáltalán nem bulizással, meg csajozással, és nem is lövöldözős videójátékokkal vertem el az időmet. Tehát nem úgy, ahogy a normális emberek teszik, amikor nem tanulnak. Én már eddig is egy csomó dolgot lemondtam, merthogy nekem tanulni kell. És valóban tanultam is, csak éppen kurvára nem azt, amit kellett volna. Jó, mondjuk, azt se mondanám, hogy éjjel-nappal tanultam, de amikor meg nem tanultam, akkor totojáztam, szöszmötöltem, takarítottam, öltöztem, vetkőztem, táplálkoztam, vagy egyszerűen csak ültem és elmélkedtem - de ezt a legutóbbit igazából az összes többi tevékenységembe sikeresen integráltam. Az az érzésem, hogy énnálam hatékonyabban a világon senki nem tudja megsemmisíteni az idejét, hogy annak tényleg semmi foganatja ne legyen. De ez most mindegy! Ezzel is már a faszom kivan és gyűlölöm magam miatta, de ez egy másik téma. Elég az hozzá, hogy megvettem egy csomó hatalmas tankönyvet és azokat olvastam. De ami a sulihoz kellene, az mindegyik tankönyvnek mondjuk, az egytizede. És sajnos nem éppen az az első tized, amit én sikerrel átbifláztam. Merthogy én még az ezeroldalas tankönyvet is úgy olvastam, hogy az elején kezdtem el, és aztán laponként haladtam vele előre. De a suliban pedig minden egyes fejezetből egy egész kicsi az, ami a tanterv része. De én így nem tudok tanulni, bazmeg! Nem értek az egészből semmit. A sok monitorfejű retardált faszkalapnak, bazmeg, könnyű dolga van, akik már kiscsoportban is elektronikát, meg pascal programozást tanultak! Meg az apjuk, testvérük, sógoruk, nagybátyjuk, vagy akárkijük informatikus. Úgy nagyon könnyű lít arcnak lenni! Egyébként utálom ezt a szót, hogy informatikus. Mindig az ilyen szakimuki rendszerkirályoknak az önelégült buzi technokrata feje jut eszembe róla.

Most bloggerkedésben próbálom levezetni a feszültségemet. Szánalmas :D

November 28, 2008

Suli

A jelek szerint mégsem a nyelvi akadály az ok...
De most Linuxot tanulok. Meg minden egyebet, ami a sulihoz kell. De elsősorban Linuxot. Az a szilárd meggyőződésem, hogy előbb meg kéne tanulnom alapszinten kezelni a számítógépemet, mielőtt elkezdhetnék kódolni és hekkelni. Az ehhez vezető utat viszont a legkevésbé sem a Microsoft termékeiben vélem fölfedezni. Úgy gondolom, a Microsoft és az informatika, az két egymástól igen távol álló fogalomkör. Amivel ez a derék redmonti vállalat foglalkozik, azt a saját szavaimmal leginkább dezinformatikának nevezném.

Informatikában viszont a versenyképességhez... Kibaszottul rühellem ezt a szót, de hát ugye, most már az van, hogy a szerelem is csak akkor lehet igaz, ha eléggé versenyképes. Szóval a versenyképességhez vezető lépcső legelső foka vitán felül az, hogy megszabaduljunk a Microsoft termékeitől. Legfőképpen a Winfos operációs rendszertől és a Visual Studio integrált faszverőkörnyezettől.

Egyébként majdnem minden tárgyból le vagyok maradva. Csak azokat fogom megcsinálni, ami tényleg fontos ahhoz, hogy a következő félévekben is vehessek föl tárgyakat.

Faszom kivan már ezzel a félévvel! Ennél szarabbul már csak a bölcsészhallgatók tudják a tanulmányaikat menedzselni, mint ahogy én ebben a félévben csináltam.

És még humanista kiképzésre is akarok menni a hétvégén, ami három nap. De én akarok!

Énnekem ez kell!!!