Ebben a suliban valami nagyon el van baszva. Eddig csak sejtettem, de most már teljesen biztos vagyok benne. Eddig is volt már olyan érzésem, hogy szellemiségében sokkal közelebb áll ez a hely egy hadsereghez, mint egy szellemi műhelyhez...
Éreztem abban, ahogy a tanulmányi osztályon időnként beszélnek az emberrel.
Meg ahogyan a különböző szabályokat meghozzák és alkalmazzák.
Meg ahogyan a tanárok magától értetődőnek veszik, hogy keresztbe leszopjuk magunkat a kettesért - bár ennek mindenképpen megvan az az előnye, hogy sokat ér a diplománk, de ettől függetlenül nem valami szívderítő.
Meg ahogy a híradástechnika-tanszék vezetője fröcsögött az oktatói napon, abban is.
Meg a kulturális programok kétségbeejtő silányságában, ami nagyjából abban merült ki, hogy BMF-party DJ Lacával és DJ Bandyval... Na, jó, van még Attila MAGYAR-ázó kör is. Így már mindjárt más!
És nem utolsó sorban a hallgatók lelki világában is. Természetesen itt nem a hősiességre és az áldozatkészségre, hanem a katonaság negatív aspektusaira gondolok, tehát a sivárságra és az együgyűségre. A diákok legtöbbjének annyira nincs személyisége, hogy az már az őrületbe kerget időnként. Az első típus, az mindenképpen a divatmajmoló, dekadens partyarc. A második típus a műkemény metálosnáci. A harmadik típus pedig a bucimaci-fejű mama kedvence, az öntudatos geek, aki már egyéves szülinapjára is laptopot kapott, de ettől függetlenül még mindig winfost használ és Javában programozik. És ezzel a hallgatóknak nagyjából a kétharmadát le is írtam. Persze, ezek közt vannak átfedések is, hogy fokozódjon a szar.
Na, de ami ma történt velem, az mindenen túltesz.
Ma tesi órám volt. Minden hallgatónak föl kell venni legalább két félévben a tesit. Ez egyébként így megy az összes többi felsőoktatási intézményben is. Ma azonban egy kicsit furcsa dolog történt, amiről már nem vagyok biztos, hogy máshol is így megy: óra elején a tanár elkezdett szavalni. A tesitanár.
Az entrée: Nekünk, főiskolásoknak, küldetésünk van!
OMGWTF???
Kifejezetten rossz előérzet kipipálva. Na, szóval küldetés. Most jön a frankó! Miről is szól ez a küldetés? Nos, nem egyébről szól, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, mint hogy nekünk művelt és tanult (lévén hogy diplomás) embereknek példát kell mutatnunk a többi ember számára. Wow! I was speechless. Persze, nem tudom, hogy régen mi volt az egyetemeken és főiskolákon, de pont az a lényeg, hogy nem is nagyon érdekel, mert most nem régen van, hanem most van. Lehet engem anyázni, mint elvakult liberális zsidóbérencet, de én mindenesetre azt gondolom, hogy ezt az ócska 50-es évekbeli társadalomfilozófiát ma már az általános iskolában is jobb lenne végleg visszaakasztani a kisszögre. A főiskolában pedig tehát még inkább.
Félreértés ne essék, én egyáltalán nem tartom rossz dolognak, ha az ember a tudatosságával (pl. tudatos vásárlással), vagy akár csak egyszerűen a fegyelmezett magatartásával akar másoknak példát mutatni. A Humanista Mozgalomban is elég fontos tétel az, hogy a tagok és szimpatizánsok a viselkedésükkel példát mutassanak a többi ember számára, hogy a többi ember lássa, ez is egy járható út.
Ellenben én nem igazán vagyok meggyőződve arról, hogy mindig az idősebbek mutatnak példát a fiatalabbaknak! Néha ez bizony nagyon is fordítva van. Sőt, szerintem legalább annyit tanulhatnak az idősek a fiataloktól, mint fordítva. A privi.hu tartalmánál azért több is van az új generációban, lássuk be! Az emberi lény alapjában véve képes arra, hogy akár a társaitól teljesen függetlenül is kifejlesszen különféle viselkedési formákat, és erre a lélektani folyamatra nem feltétlenül a meghasonulás, vagy a deviancia az egyetlen megfelelő kifejezés. Van ugye, a gyermek-én és a szülő-én között a felnőtt-én, ami a racionális mérlegelésen alapuló döntéshozásért felel, vagyis a beáramló információk hatására adott esetben kurvára fölülírja a kultúra által beléje sulykolt szabályokat. Remélem, világos.
A másik dolog, amiről nem igazán vagyok meggyőződve, az az, hogy egy kibaszott papír birtoklása bármilyen mértékben nemesítené az embert. Főleg nem a mai oktatási rendszerben. Azt többnyire még a konzervatívok is elismerik, hogy adott esetben még egy utcaseprő is lehet nemesebb, kultúráltabb és civilizáltabb, mint egy filozófiatanár. Még csak az kéne, hogy ezt ne ismerjék el, baszki! Akkor aztán tényleg futólépésben és laposkúszásban menekülnék ebből az országból.
Na, de ez nem azért van, mert bizonyos megátalkodott diplomások nem hajlandóak a "jó példával" elöljárni, hanem azért, mert ma már nincs ilyen példa, amivel a diplomások elöljárhatnának. És mielőtt bárki bármit mondana, ez kurva jó, hogy így van! Nincs ebben semmiféle dicső múltnak semmiféle sárba tiprása. Azon kevés dolgok közé tartozik ez, amiben speciel tényleg jobbak vagyunk, mint középkori eleink. Mármint annak a ténynek a felismerésében, hogy a jó példával való elöljárás nemes küldetése minden egyes emberi lénynek sajátja - legyen az utcaseprő, katona, hidegburkoló, drogdealer, vagy akár politikus. Remélem, ez is világos.
Na, de ez még mind semmi. Ez az egész, amit leírtam, ez picsafüst ahhoz képest, amit most fogok írni. A tisztelt tanárnő ugyanis egy példát is mondott arra, hogy művelt és tanult főiskolás hogyan mutassunk jó példát a büdös tirpákoknak. Az egyes számú szabály tehát a következő:
A főiskolai tanárnőnek úgy kell köszönni, hogy "Kézcsókom, tanárnő!".
Lányoknak pedig úgy, hogy "Szép jó napot, Tanárnő!".
Na, erre lépjünk valamit! Remélem, nem csak énnekem jut eszembe most a "no comment" frázis.
Nincsen itt lacafaca, hogy "Jó napot", meg "Viszlát". Kézcsókom, bazmeg. Még utánam is szólt, amikor elköszöntem. Pedig én nem azt mondtam neki, hogy csácsumicsá, hanem bizony csókolommal köszöntem, ahogy arra anyukám megtanított. De ez neki mégsem volt jó.
Na, de azért legyünk mégis korrektek! Nekem igazából mégsem annyira a BMF-el, hanem sokkal inkább az egész országgal van a baj. Nem hiszem, hogy magyar viszonylatban kiemelkedően seggfej volna ez a tanár. De az országon belül sem az öregekkel, hanem leginkább a fiatalokkal van bajom. A fiatalokkal, akik szó nélkül lenyelik a seggfej tanárok a seggfejségét, mintha még mindig a Kádár-rendszerben élnénk.
Az öregeket leszarom. Azok mindenhol hülyék. De hogy a fiatalok hatalmas tömegei valljanak olyan eszméket, amelyeket Franciaországban, vagy az USA-ban már a hatvanas években is kizárólag a szenilis vén bolondoknak néztek el, az már tényleg elkeserítő! Nem a legfiatalabbak, mert azokról még nem nagyon tudom, hogy mit gondolnak a világról, hanem a velem egykorúak, tehát a fiatal felnőttek. Ők azok, akik érdemben változtathatnának a dolgokon... Ha éppenséggel nem volnának akkora bigott, reakciós seggfejek, hogy az embernek változások terén leginkább egy iráni típusú forradalomtól kelljen tartania!
Mostanában fehér hollónak tűnik az olyan (velem egykorú) fiatal, akiben bármilyen szintű liberalizmust, vagy egyéb progresszív eszméket fölfedezhetnék. Néhány éve például a Metro újság 'Véleményem szerint' rovatában kérdeztek embereket arról, hogy mit gondolnak a házfoglalókról. Akkoriban többször is szerepeltek a híradóban. Az első három, az mind fiatal volt, és mind azt mondta, hogy ez mekkora gáz, és hogy ezt nem lehet. Merthogy a magántulajdon, az szent! Aztat védeni kell! Egyedül az utolsó válaszadó mondta azt, hogy ez egy jó dolog, mert kell a fiataloknak egy hely, ahol szabadon alkothatnak és kibontakozhatnak. Az utolsó válaszadó egy nyugdíjas néni volt.
Egyszerűen nem bírom ép ésszel belátni, hogy az új generáció merevebben és reakciósabban gondolkodjék, mint egy nyugdíjas! Ez a helyezt annyira abszurd, hogy csak beleőrülni lehet. Na, de ne legyen igazam! Őszintén remélem, hogy nincs igazam. Egyelőre azonban elég halvány ez a remény...
