Eszembe jutott egy régi sztori...
Ákos barátommal még sok éve néztük a Méheket a szigeten. Van egy daluk, amely a továbbküldős szerencseleveleket parodizálja. Így szól a szövege:
Ákos barátommal még sok éve néztük a Méheket a szigeten. Van egy daluk, amely a továbbküldős szerencseleveleket parodizálja. Így szól a szövege:
Ez a szerencsedal most teneked szól,
Fogadd a szívedbe, s tanuld meg jól!
Már tízszer bejárta a földgolyót,
És a járműve mindig a szeretet volt.
A jószándék volt a motorja,
A humanitás pedig a kuplungja.
A gázpedálja a bocsánat,
A fékje pedig a jóakarat.
És akkor megvilágosodtunk. Ebben ugyanis hatalmas ráció van! A lánclevelek fékje valóban a jóakarat! Mert ha egy kicsit is jót akarsz valakinek, akkor ugyanis nem forwardolod neki az összes szart.
A bocsánat pedig nyílván azért a gázpedálja, mert ha számítasz rá, hogy az emberek úgyis megbocsátják majd az égbekiáltó ostobaságodat, akkor aztán mindenkinek továbbküldöd, aki él és mozog.
Vidám napok voltak ezek...
A bocsánat pedig nyílván azért a gázpedálja, mert ha számítasz rá, hogy az emberek úgyis megbocsátják majd az égbekiáltó ostobaságodat, akkor aztán mindenkinek továbbküldöd, aki él és mozog.
Vidám napok voltak ezek...
No comments:
Post a Comment