Faszom kivan az SZDSZ-es facebook zombikkal! Bejelöltem egy pár dolgot, amire ők is izgulnak, és ettől már azt hiszik, hogy én a barátjuk vagyok! Szegény ördögök! Esetleg észrevehetnék, hogy a bejelölt dolgok közt ott virít éppenséggel Vladimir Lenin, Fidel Castro és Hugo Chávez is. Tehát körülbelül annyi közöm van az SZDSZ-hez, mint Nyilasbarbinak... Faszt! Engem még nem jelölt az SZDSZ miniszteri posztra! Barbie tehát eggyel beljebb van. Aztán amikor rájött, hogy ezen a térfélen mégsem tud nagyot dobni, akkor inkább átigazolt az éppen feltörekvő csapatba. Jó időben, jó helyen. Azóta csak úgy dől a lé! Most éppen Brüsszelből.
Igazából a színfalak mögött a Jobbik kéne legyen az SZDSZ legjobb barátja! Hiszen nekik köszönhetik majd az összes népszerűségüket, és 2010-től azt a sok lóvét is, amit parlamenti frakcióként megkaparinthatnak majd alelnököstül, bizottságostul. A kapitalizmus úgy termeli ki magából a fasizmust, mint máj az epét. Ezt nem én mondtam, hanem TGM az első gárdaellenes tüntetésen. Igaza volt.
Nagyon egyet tudok érteni bizonyos dolgokkal, amelyekkel éppenséggel a liberálisok is egyet értenek. Ilyen pl a demokrácia szeretete és az emberi lény mindenek fölött állósága. Ez azonban sajnos egyáltalán nem azt jelenti, hogy liberális vagyok! Mondjuk inkább azt, hogy libertárius vagyok, ha már valamit mondani kell... Ezt viszont a tengerentúlon használják az itteni liberálisokra. Na, de most megmondom én egészen bloß, hogy mit is gondolok a liberalizmusról: azt, hogy egyszerűen... Béna! Idejétmúlt. Ugyanazt mondom róla, mint amit az jószívű, megértő liberálisok mondanak a kommunizmusról: gyönyörű eszme, csak hát a gyakorlatban kurvára nem működik. Ellentmond az emberi természet alaptörvényeinek.
Na, jó! Elismerem, hogy van néhány apró szeglete a világnak, ahol a liberális demokrácia viszonylag faszán működik. Ilyen például Hollandia, Ausztrália, Kanada, vagy Svájc. (Kanada és Ausztrália területe ugyan nem apró, népességük viszont igen.) Na, de nem úgy van az! Kurva jó, hogy ezekben az országokban a rendszer működik, csak éppen nagyon jó oka van annak, hogy a világ többi részén nem működik. Mi több, a világnak az előbb említett apró szegletein is csak azért működik, mert sehol másutt nem műküdik. Ez van. Ez a tény. El is mondom, miért...
A liberális demokrácia csak olyan országokban működhet jól, ahol van elég jövedelem egy tehetős, művelődő és tájékozódó középosztály eltartására és újratermelésére. Ennek a magas nemzeti jövedelemnek az a feltétele, hogy a művelődő és tájékozódó középosztály által végzett gazdasági tevékenységek piaci értéke igen magas legyen. Ez a mennyei állapot viszont csak akkor állhat fenn, ha a szegényebb országokban nem áll versenybe az olcsó konkurencia. Végső soron tehát a gazdag országoknak elemi érdeke az, hogy a világ többi része társadalmilag minél rosszabb irányba fejlődjön.
Lehet most ilyeneket mondani, hogy majd a jövőben a gépek fogják végezni az összes aljamunkát, és akkor majd mindenhol jóléti rendszer lesz. Na, jó! Hát akkor rajta! Nosza! Csinálják a gépek! Az az igazság, hogy az emberek által végzett munka tetemes részének a gépesítésére már rég megvan a szükséges tudás és technológia. Csak éppen rohadul nem éri meg, mivel az emberi munka sokkal olcsóbb. Ez tehát ugyanannyira szar duma, mint az a régről ismert amcsi hidegháborús érvelés, hogy a szappangyárosnak tudniillik elemi érdeke, hogy a munkásai jól keressenek, mert akkor több szappant tudnak majd venni. Önmagában véve ez is teljesen logikus. Na, de miért vannak akkor az oly dicső múltú jóléti rendszerek mégis világszerte válságban? Talán nem vesznek elég szappant? Hoppá!
Hahó! Nem létezik ilyen, hogy jóléti kapitalizmus! Nincsen szociális piacgazdaság! Il n'existe pas! A keynesianizmus csak addig működik, amíg a tőke kellően erős korlátok közé van szorítva ahhoz, hogy idomuljon ezekhez a nyomorult tündérmesékhez. Miután a második világháború mindent elpusztított, a világban elég nagy volt a túlkereslet a munkaerő iránt. Egyrészt egy csomó ember meghalt, másrészt egy csomó mindent újra kellett építeni. Tehát valóban növekedtek a bérek, növekedett az életszínvonal... Egy ideig. Aztán a profitráta hirtelen újra elkezdett lassan, de biztosan csökkenni. A csökkenés legfőbb oka a globalizáció volt. Ahogy a feltörekvő országok is bekapcsolódtak a világgazdaság vérkeringésébe, a kiélesedő nemzetközi verseny elkezdte nyomni lefelé az árakat. Ez az éles verseny a jóléti államok vezetőit arra kényszerítette, hogy a tengernyi vérrel és verítékkel kiharcolt gazdasági szabályokat és korlátokat elkezdjék módszeresen leépíteni. És a 80-as évekre végül az egész keynesiánus gazdasági világrend összeomlott. Jött helyette a manapság már mindenki által jól megismert, talán még a Fidesz munkástagozata által is hallott neoliberalizmus. Azóta ugyanúgy ismétlik egymást a konjunktúrák és a válságok, mint Marx és
Kondratyev idejében. Most pedig, hogy végül beköszöntött az igazi gigaválság, megint ugyanott vagyunk, ahonnan 33-ban elindultunk. Hát ennyit a jóléti kapitalizmusról. Bye, bye!
A kapitalizmust nem lehet emberivé tenni. A kapitalizmust csak elpusztítani lehet. Előbb-utóbb persze, mindenképpen elpusztítja, fölfalja magát. Csak az a kérdés, hogy addig mennyit fog szenvedni az emberiség. A legrosszabb esetben úgy fog elpusztulni, hogy vele együtt az emberi faj is megy a levesbe.
Na, mindegy. Térjünk vissza az eredeti témához, az SZDSZ-hez. Ennek a pártnak a jelenlegi frakcióvezetője, vagy mit tudom én, mije - aki anyám szerint jó üzletember, tehát jó szakpolitikus, nyílván - olyan durva piaci fundamentalizmussal érvel, hogy az már az ő szavaival élve fölér a feketeöves populizmussal. Mondjuk, olyan is van, amikor leplezetlenül kijelenti, hogy véget ért az egyenlősdi és a szolidaritás eszméje egy lejárt lemez, csak ezekről a magvas gondolatairól természetesen kevesebbet hallunk.
Egyébként most konkrétan azért értékeltem oly nagyra a "liberalizmussal" való "szakításomnak" a szükségességét, mert belecsúsztam egy igen kellemetlen helyzetbe. A legutóbb ugyanis édesanyám észrevette, hogybejelölt a fészbúkon egy Gabor Kuncze nevű júzer. Azon nyomban föl is kiáltott, hogy ez egy olyan lehetőség, amit egyszerűen nem lehet kihagyni... Na, de várjál! Az igazán durva, az az, hogy én ezt el is hittem neki... Igen, ez sajnos így történt. Ez a véres, rideg valóság. Meg hát nyílván arra gondoltam, hogy úgysem fogja senki észrevenni, és ugyanakkor befolyásos arcokkal networkingelni mégiscsak hasznos, mert hát erről szól a networking. Tehát nem volt teljes mértékben tudatos döntés eredménye ez a cselekedetem.
Avval pedig teljes mértékben nem kalkuláltam, hogy a facebook ezek után ország-világ tudomására hozza, hogy "Daniel Marton and Gabor Kuncze are now friends". Fincsi! Miközben a political views mezőmben ott virít az a szó, hogy 'Communist', és a pages mezőmben pedig jelen bejegyzés elején említett figurák dobnak puszit. Tökéletesen illeszkednek ugyebár a Gabor Kunczéval való friendshiphez. No para.
A másik tévedés pedig az, hogy az SZDSZ - vagy akár az abból spinoffolt szabadelvű mittudoménmi - bármennyire is befolyásos lenne. Tulajdonképpen egy debil számára is nyílvánvaló, hogy a "magyar liberális párt" ma már leginkább végtelenül szánalmas és nevetséges, azaz groteszk. Tehát ha politikusokkal való netvörkingelésre akarnám alapozni a jövőmet, akkor sokkal inkább a trianon-ellenes és gárdista csoportokba kéne belépnem, hogy aztán a Gabor Vona vagy Krisztina Morvai nevű júzer jelöljön barátul. Ezzel a kapcsolati kezdőtőkével a különböző fővárosi ingyencirkuszokon és az "új erő" különböző netes fórumain elkezdhetném szorgosan építgetni az imázsomat.
Ha valaki a politika vizeire kiván evezni, annak most mindenképpen a Jobbikba érdemes befektetnie. Most abban van a pénz. Talán még a Fidesz az, ami rövid távon játszik, de ott már túlságosan telített a piac. Másrészt talán egy kicsit mégiscsak kevésbé elmebetegek és idióták, mint az előbbiek. Ha a tagjaik nem is színjózanok, a vezetőik igen. Sokkal ügyesebben kell tehát intrikázni ahhoz, hogy a fazék közelébe férkőzzünk. Ezzel szemben zsidózáshoz és cigányozáshoz nem kell nagy szellemi munka. Csak az számít, hogy minél feltűnőbbek, minél "celebképesebbek" legyünk. Ja, és persze, legyünk mindig jó időben, jó helyen!
