Faktoriális

#include

int rfact(int n)
{
if (n==0) return 1;
else return n*rfact(n-1);
}

int cfact(int n)
{
int r=1;
while(n>0) r*=n--;
return r;
}

int main()
{
int (*fact)(int n), n;
char c;
scanf("%i %c",&n, &c);
if(c=='c') fact=cfact;
else fact=rfact;
printf("%i\n", fact(n));
return 0;
}

Szintén ordas

Ma egy pillanatra nagyon előtört belőlem a rendpártiság, és elgondolkodtam azon, hogy alapjában véve talán mégsem annyira rossz dolog a fasizmus... Most, hogy így megnyiratkoztam :D

Na, jó, nem! Úgy volt, hogy a Margit-híd budai hídfőjénél fölszálltam a 4-6-os villamosra, ahol azt vettem észre, hogy valaki minősíthetetlenül ordenáré stílusban szitkozódik. Rögtön oda is néztem, fölfedezvén, hogy ennek a valakinek a megjelenése és a kisugárzása semmivel sem jobb a beszédstílusánál. Tipikusan az a semmirekellő diszkós-rappes szargyerek, akiről egy nanoszekundum alatt bebizonyosodik, hogy nála undorítóbb és semmirekellőbb létforma hétmérföldes körzetben csak 0,00001% valószínűséggel fordulhat elő, és ezt igazából a lelke mélyén ő is belátja, de ahelyett, hogy megpróbálna valamit kezdeni az életével, inkább agresszióval, vagánykodással és kötekedéssel próbálja ellenpontozni súlyos kisebbségi komplexusait.

Azt elég hamar belőttem, hogy a fickó nem részeg és nem is autista, hanem egy utastársához beszél. Nem sokkal később kiderült, hogy az utastárs egy nyugdíjas éveiben, vagy ahhoz igen közel járó nő volt. Azért csak később derült ki, mert csak akkor szólalt meg, amikor ez a véglény odafurakodott a közelébe, és akkor is csak arra a kérdésre válaszolt egy kelletlen igennel, hogy a különféle fenyegetések elég világossá váltak-e a számára. Tehát ezzel a nénivel beszélt olyan stílusban, mintha a rivális banda egyik behajtójával beszélne a gettóban.

Na, most én nem tudok erről mást gondolni, mint amit gondolok. Egyszerűen minden olyan emberi tulajdonság, amitől undorodok, az ott volt ebben az alakban. Ő az, akit tényleg a legnagyobb lelki nyugalommal, szemrebbenés nélkül lőnék főbe. Sőt mi több, utána egy jól végzett takarítás okozta megkönnyebbüléshez hasonló érzéssel töltené el a szívemet az a tudat, hogy az élővilág evolúciójának egy ilyen roppant kínos tévedését korrigálhattam.

Szörnyű frusztrációt okoz azonban az a tény, hogy ezt mégsem tehetem meg. De ha legalább egy ólmosbottal felülírhattam volna néhány egyszerű szabályt ebben a végtelenül kártékony biokémiai produkciós rendszerben, már az is nyert ügy lett volna. Szilárd meggyőződésem azonban, hogy a biomasszának ezen formáit a lehető leghamarabb vissza kell forgatni az ökoszisztémába.

Megjegyzem, én fasiszta pillanataimban is kizárólag a fasizmus faji megkülönböztetéstől mentes formáit tartom elképzelhetőnek. Többek közt a jelenlegi eset elkövetőjéről sem tudtam meghatározni, hogy mely népcsoport tagja. Nem mintha túlzottan érdekelne. Én tehát csakis kulturális dimenziókban fasizálódom. Meg mondjuk, mindenki más is, akinek 60 fölötti mesgyéken mozog az intelligencia-hányadosa és nem is elmebeteg. Ma Magyarországon nem népszerű a fajelmélet. Kulturális rasszizmus van. Ezt biztosra veszem. Természetesen ez is egy nagyon szörnyű és káros jelenség, de korántsem annyira durva, hogy haláltáborok felépülésétől kelljen tartani.

Bizonyos szociológiai kutatások is arra engednek következtetni, hogy az asszimilálódó cigányokat a fehérek többsége nem tekinti cigánynak. Ezt történetesen nem a Magyar Nemzetben olvastam, mert még soha nem vettem a kezembe Nemzetet. Bőven elég nekem, amit a lapszemlében felolvasnak belőle. Tehát hiteles forrásból szedtem. Konkrétan Csepeli Györgynek az egyik előadásán hallottam, még az ELTE szociológián. (Az volt a tárgy címe, hogy 'Bevezetés az interetnikai és interkulturális viszonyokba' LoL.) Csepeliről azért nagyjából lehet sejteni, hogy nem túlzottan rajong a jobboldali eszmékért. Az állítás kapcsán még azt is elmesélte, hogy az egyik roma származású magyar EP képviselőnek még végzős gimnazista korában nem hitték el az osztálytársai, hogy cigány származású. Ez van.

Megjegyzem, fiatalkorában a nagy Mohandasz Gandhi is rasszista volt, amikor még kezdő ügyvéd volt Dél-Afrikában. Kurvára nem kedvelte a négereket. Aztán mégis ő lett korunk egyik legnagyobb szellemi vezetője. Ez is van.

Tehát én igazából szörnyű álszentségnek tartom, amikor a belvárosi értelmiség széplelkű tagjai mindenkit gyűlölködő, vérszomjas szörnyetegnek tartanak, aki cigányozik. Nem arról van szó, hogy jó dolog cigányozni, de ezzel a hozzáállással csak olajat öntenek a tűzre. Na, de most nem akarom itt mosdatni magam! Sőt, én igazából magamból indultam ki, amikor belvárosi széplelkekről beszéltem. Én ugyan nem a belvárosban lakom, hanem Kispesten, viszont a rendőrkapitányságtól úgy száz méternyire. Megrögzött idealista ember lévén elég gyakran gondoltam magamban azt, hogy mindenki szar ember, aki cigányozik. Na, de aztán ha nagy ritkán megláttam valahol egy igazi, vérbeli diszkós cigánybandát, akkor már mindjárt másként láttam a világot.

De ezzel szerintem a többi széplelkek is majdnem mind ugyanígy vannak. Jézus nem véletlenül volt Jézus. Ha nem ő lett volna az egyetlen, aki képes a kínhalál küszöbén is megbocsátani az őt kínzóknak, akkor most nem tanulnánk róla egy betűt sem. Lássuk be, hogy van azért némi igazság abban a véleményben, hogy ha egy szabolcsi faluban a cigánytelep közelében kéne élnünk, akkor minden nap zokogva hívogatnánk a Magyar Gárdát.

Ez persze, nem azt jelenti, hogy a Magyar Gárda egy jó dolog. Az iménti vélemény megfogalmazója biztosan így gondolja, de én nem. Ezt leszögezném, még mielőtt bárki magába szállna, tehát hogy a Magyar Gárda egy kurva szar dolog. Többek közt azért, mert telis-tele van az előbbi történet főszereplőjével minden funkcionális szempontból azonos egyedekkel. Nem egy és nem kettő gárdista van, aki büntetett előéletű, ezt még prominens szélsőjobbosok is elismerik. Ezen felül valószínűleg még többen vannak, akikről nem tudjuk, hogy mit csináltak, mert mondjuk, jóban vannak a zsarukkal, vagy mit tudom én. De leginkább azért szar a Gárda, mert gyakorlatilag semmit nem tesznek a "cigánybűnözés megfékezéséért", ami pedig elvileg a céljuk lenne. Ellenben leginkább csak olajat öntenek a tűzre.

Vajon miért nem volt ott pl a siófoki Petőfi sétányon a gárda, amikor az enyingi maffiózók odamentek balhézni?! Talán nem voltak még elegen? Én úgy tudom, nem volt ez annyira régen. De ahogy elnézem, ma sem ártana a helyi vendéglátósoknak egy kis segítség. Nekem mindenesetre van egy tippem, hogy miért nem mennek ezek Siófokra. Azért nem mennek, mert a vezetőik féltik a seggüket. Kurvára nem mernek fölvállalni egy valódi konfliktust. Ennyi. Ez a tény. Elvégre a maffiózók nagy ívben leszarják, hogy mit csinálnak ezek a hülyegyerekek Kistarcsán, meg Tatárszentgyörgyön. Ezeken a helyeken nincs semmiféle cigánymaffia, csak egy pár tucatnyi szerencsétlen tróger. Ellenben ha Siófokra készültek volna gárdázni, akkor aztán lehet, hogy kaptak volna egy-két halálos fenyegetést a cigánybáróktól. Fenyegetést, azt pedig csak adni szeretnek ezek a tiszta tekintetű, nemes lelkű legények, nem pedig kapni.

Egyszóval a Magyar Gárda is leszophatja a veretes harci faszt.

Árjafej

Egyik osztálytársamat ezzel a névvel gúnyoltuk, amikor levágta nagyon rövidre a haját. Nos, az enyém most még annál is rövidebb... Vagyis konkrétan nincs. Lenyírtam az egészet nullásgéppel. Két héttel ezelőtt már egyszer lenyírtam, de akkor még rajta volt a gépen a fekete műanyag bizbasz, tehát nem lettem egészen kopasz, hanem csak nagyon rövid lett a hajam. Igazából az úgy jobb volt, tehát ezt valószínűleg nem fogom megismételni. Bár akkor is látszott nagyrészt a fejbőröm és visszatükröződött róla a fény, de azért volt rajta egy-két milliméternyi haj is, ami szintén látszott. Ez most nincs. Egy enyhe sötét árnyalata van csupán a fejbőrömnek azon a részen, ahol a hajamnak kéne lennie. De nem bántam meg, mert ki akartam ezt is próbálni. Kíváncsi voltam, milyen érzés kopasznak lenni. Anyám kikészült, amikor meglátta. Na, mindegy, majd visszanő.

Láz

Dan Brown regényei egyszerűen kurva szarok!

Mondjuk, nekem be kéne fognom, mert az 'Angyalok és démonok' kivételével mindet olvastam, de akkor is szarok. Minden története ugyanúgy van felépítve. Ugyanaz a template. Mintha csak egy progam írná meg őket különböző adatstruktúrákból. Kivétel nélkül minden regényének a legelső, fél oldalas fejezete arról szól, hogy valaki nagyon titokzatosan meghal. Aztán megjelenik a férfi főszereplő, meg egy kicsit később a női főszereplő, akik mindketten hihetetlenül okosak és szépek, és természetesen a történet végére meglesz a lámúr. (Kivétel a Digitális Erőd, ahol már az elején megvan.)

Mindig van egy rendkívül gazdag vagy rendkívül befolyásos ember, aki mindig háttérben meghúzódó főnökként jelenik meg. Egész végig azt hisszük róla, hogy jó arc, de a legvégén persze, kiderül, hogy valójában totál be van kattanva és egész végig ő kavarta a szart. Plot twist. Genuinely thrilling.

A jónak látszó főgonosszal szemben mindig ott van valami nyomorult seggturkász gyíkarc, akiről mindvégig azt hisszük, hogy ő a főgonosz. A történet is úgy van megírva, hogy efelől semmi kétségünk ne legyen. Hogy azt érezzük, mintha a szerző éppen csak meggondolta volna magát a történet végére.Az új felállásban ugyanis a legfőbb gyíkarc már csak egy jelentéktelen kis fitymafej, aki ráadásul többnyire meg is van halva. A legvégén persze, a real főgonosz is decensen meghalódik, vagy mondjuk, elviszik a zsaruk, ahogy az a Da Vinci kód esetében történt. Ott csak a gyíkarc halt meg.

Dan Brownról könnyen azt hihetjük, hogy kibaszott nagy koponya, aki mindenről tud és mindenhez ért. Valójában persze, semmihez sem ért. Nekem a Digitális Erődben vált elég nyílvánvalóvá ez a kellemetlen tény, mivel az valamennyire nekem is szakmába vág.

Ez egész pontosan a kriptográfia, ami őt állítólag nagyon érdekli. Valószínűleg tényleg érdekli, hiszen legalább három regényében ez viszi előre az egész cselekményt. De közben olyan szinten nem vágja a témát, hogy az tragikomikus. A Digitális Erődben az okozza a legnagyobb feszültséget, hogy egy japán faszi föltalál egy feltörhetetlen kódot, és hogy ez mekkora para. Elkerülte azonban a figyelmét, hogy ilyen kódot már 1917-ben föltaláltak, és harminc évvel később a nagy Claude Shannon be is bizonyította egzakt matematikai módszerekkel, hogy valóban nem lehet föltörni. Na, jó, ezt a Wikipédián olvastam... Mentségemre legyen mondva, hogy engem nem nagyon érdekel a kriptográfia. (Nekem nincs mit rejtegetnem :D) De szerintem ha valakit érdekel, akkor illene az ilyesmikről tudnia. Akár a Wikipédiáról...

Most egyébként megint beteg vagyok. Azért mondom, hogy megint, mert néhány héttel ezelőtt már kidőltem egyszer, miután elkaptam az influenzát. Aztán a hét végére hellyel-közzel ki is gyógyultam belőle. Most azonban megint itt ülök lázasan, mint egy rakás szar. Most a húgycsövemet fertőzte meg valami. Tegnap előtt kezdődött. Szerdán a heti tali után bementem a mosdóba vizelni, és amikor felhúztam a bőrt, azt vettem észre, hogy a makkomon valami undorító, gennyes váladék van mindenfelé. Éjszakára meg már nem tudtam rendesen vizelni. Reggel egy szolid 38 fokos lázzal indult a nap, úgyhogy a suli, az már alapból felejtős volt. Helyette indultam is az SZTK-ba, hogy az urológus lecheckolja a szerszámot. Az urológus szerencsére elég jó arc volt. Egy tipikus jófej doki. Szeretem az ilyet. A folyosón is ott pacsizott mindenkivel, úgyhogy abszolut paramentesen mentem be. Mert egyébként én eléggé félek az orvosoktól, vagy legalábbis nem nagyon bízom meg bennük. Az egy dolog, hogy 90 százalékuk full jobbos, az legyen az ő magánügyük. Az viszont már elég erős diszkonfortérzést tud okozni, amikor ide-oda passzolgatják az embert a különböző osztályok között, amíg föl nem fordul, vagy pedig be nem csúsztatja a megfelelő értékű bankjegyeket a megfelelő zsebekbe. Én még hajlandó lennék fizetni is azért, hogy meggyógyítsanak, de a mutyizáshoz és az urambátyámkodáshoz már nem nagyon értek.

Bár engem is rögtön továbbküldött az urológus a bőr-és nemibeteggondozóba, de ott aztán elég alaposan megvizsgáltak. A főorvosnővel már ismertük egymást, mert ő égette a kezemről a szemölcsöket úgy két éve. Most ilyen hosszú bizbaszokkal nyúlt be a húgycsövembe, meg a fitymám alá, amiket aztán az asszisztens Bunsen-égővel melengetett egy darabig, majd megvakart velük két üveglapot,. Az üveglapokat még lekezelte valami szerekkel, mielőtt átnyújtotta volna a főorvosnőnek. Végül a főorvosnő egy mikroszkóppal tanulmányozta a cuccot elég hosszú ideig. Hosszú és kínos csönd. Szerencsére volt happy end, mert a végén kedélyesen kijelentette, hogy negatív. Hogy mi az, ami negatív, azt természetesen nem voltam képes megjegyezni. Mindenesetre fölírt nekem egy doboz Doxicyclint, amiből a normál adag kétszeresét kell szednem. Aznap még egy ideig véreset pisiltem, de aztán amikor elkezdtem rendesen inni a folyadékokat, akkor javult a dolog. Először nem nagyon ittam, mert arra játszottam, hogy minél kevesebbet kelljen vizelni, de aztán anyám kiokosított, hogy a vizeléssel fogom kisöporni a pöcsömből a rosszaságokat. Továbbá magam is észrevettem, hogy ha elég nagy volt a húgyhólyagomban a nyomás, akkor nem fájt annyira az ügy. Mára már majdnem olyan jól tudok pisilni, mint új koromban. Ellenben még mindig ugyanakkora lázam van, vagy legalábbis ugyanolyan szarul érzem magam, mint az első napon. Ez azért elég kínos, mert most, hogy nagyrészt elmúltak a vizeléssel kapcsolatos fájdalmaim, nem igazán értem, hogy miért vagyok mégis ilyen szar állapotban. Nehéz ügy.

True+True=2

#include

int main()
{

printf ( "%i\n", (2+2==4) + (2+2==4) );
return 0;

}

Ez egy C forráskód, ami azt mutatja, mennyire egyszerű és rugalmas a C nyelv. Szeretem az ilyet. Szeretem a C nyelvet!

École

Ebben a suliban valami nagyon el van baszva. Eddig csak sejtettem, de most már teljesen biztos vagyok benne. Eddig is volt már olyan érzésem, hogy szellemiségében sokkal közelebb áll ez a hely egy hadsereghez, mint egy szellemi műhelyhez...

Éreztem abban, ahogy a tanulmányi osztályon időnként beszélnek az emberrel.

Meg ahogyan a különböző szabályokat meghozzák és alkalmazzák.

Meg ahogyan a tanárok magától értetődőnek veszik, hogy keresztbe leszopjuk magunkat a kettesért - bár ennek mindenképpen megvan az az előnye, hogy sokat ér a diplománk, de ettől függetlenül nem valami szívderítő.

Meg ahogy a híradástechnika-tanszék vezetője fröcsögött az oktatói napon, abban is.

Meg a kulturális programok kétségbeejtő silányságában, ami nagyjából abban merült ki, hogy BMF-party DJ Lacával és DJ Bandyval... Na, jó, van még Attila MAGYAR-ázó kör is. Így már mindjárt más!

És nem utolsó sorban a hallgatók lelki világában is. Természetesen itt nem a hősiességre és az áldozatkészségre, hanem a katonaság negatív aspektusaira gondolok, tehát a sivárságra és az együgyűségre. A diákok legtöbbjének annyira nincs személyisége, hogy az már az őrületbe kerget időnként. Az első típus, az mindenképpen a divatmajmoló, dekadens partyarc. A második típus a műkemény metálosnáci. A harmadik típus pedig a bucimaci-fejű mama kedvence, az öntudatos geek, aki már egyéves szülinapjára is laptopot kapott, de ettől függetlenül még mindig winfost használ és Javában programozik. És ezzel a hallgatóknak nagyjából a kétharmadát le is írtam. Persze, ezek közt vannak átfedések is, hogy fokozódjon a szar.

Na, de ami ma történt velem, az mindenen túltesz.

Ma tesi órám volt. Minden hallgatónak föl kell venni legalább két félévben a tesit. Ez egyébként így megy az összes többi felsőoktatási intézményben is. Ma azonban egy kicsit furcsa dolog történt, amiről már nem vagyok biztos, hogy máshol is így megy: óra elején a tanár elkezdett szavalni. A tesitanár.

Az entrée: Nekünk, főiskolásoknak, küldetésünk van!

OMGWTF???

Kifejezetten rossz előérzet kipipálva. Na, szóval küldetés. Most jön a frankó! Miről is szól ez a küldetés? Nos, nem egyébről szól, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, mint hogy nekünk művelt és tanult (lévén hogy diplomás) embereknek példát kell mutatnunk a többi ember számára. Wow! I was speechless. Persze, nem tudom, hogy régen mi volt az egyetemeken és főiskolákon, de pont az a lényeg, hogy nem is nagyon érdekel, mert most nem régen van, hanem most van. Lehet engem anyázni, mint elvakult liberális zsidóbérencet, de én mindenesetre azt gondolom, hogy ezt az ócska 50-es évekbeli társadalomfilozófiát ma már az általános iskolában is jobb lenne végleg visszaakasztani a kisszögre. A főiskolában pedig tehát még inkább.

Félreértés ne essék, én egyáltalán nem tartom rossz dolognak, ha az ember a tudatosságával (pl. tudatos vásárlással), vagy akár csak egyszerűen a fegyelmezett magatartásával akar másoknak példát mutatni. A Humanista Mozgalomban is elég fontos tétel az, hogy a tagok és szimpatizánsok a viselkedésükkel példát mutassanak a többi ember számára, hogy a többi ember lássa, ez is egy járható út.

Ellenben én nem igazán vagyok meggyőződve arról, hogy mindig az idősebbek mutatnak példát a fiatalabbaknak! Néha ez bizony nagyon is fordítva van. Sőt, szerintem legalább annyit tanulhatnak az idősek a fiataloktól, mint fordítva. A privi.hu tartalmánál azért több is van az új generációban, lássuk be! Az emberi lény alapjában véve képes arra, hogy akár a társaitól teljesen függetlenül is kifejlesszen különféle viselkedési formákat, és erre a lélektani folyamatra nem feltétlenül a meghasonulás, vagy a deviancia az egyetlen megfelelő kifejezés. Van ugye, a gyermek-én és a szülő-én között a felnőtt-én, ami a racionális mérlegelésen alapuló döntéshozásért felel, vagyis a beáramló információk hatására adott esetben kurvára fölülírja a kultúra által beléje sulykolt szabályokat. Remélem, világos.

A másik dolog, amiről nem igazán vagyok meggyőződve, az az, hogy egy kibaszott papír birtoklása bármilyen mértékben nemesítené az embert. Főleg nem a mai oktatási rendszerben. Azt többnyire még a konzervatívok is elismerik, hogy adott esetben még egy utcaseprő is lehet nemesebb, kultúráltabb és civilizáltabb, mint egy filozófiatanár. Még csak az kéne, hogy ezt ne ismerjék el, baszki! Akkor aztán tényleg futólépésben és laposkúszásban menekülnék ebből az országból.

Na, de ez nem azért van, mert bizonyos megátalkodott diplomások nem hajlandóak a "jó példával" elöljárni, hanem azért, mert ma már nincs ilyen példa, amivel a diplomások elöljárhatnának. És mielőtt bárki bármit mondana, ez kurva jó, hogy így van! Nincs ebben semmiféle dicső múltnak semmiféle sárba tiprása. Azon kevés dolgok közé tartozik ez, amiben speciel tényleg jobbak vagyunk, mint középkori eleink. Mármint annak a ténynek a felismerésében, hogy a jó példával való elöljárás nemes küldetése minden egyes emberi lénynek sajátja - legyen az utcaseprő, katona, hidegburkoló, drogdealer, vagy akár politikus. Remélem, ez is világos.

Na, de ez még mind semmi. Ez az egész, amit leírtam, ez picsafüst ahhoz képest, amit most fogok írni. A tisztelt tanárnő ugyanis egy példát is mondott arra, hogy művelt és tanult főiskolás hogyan mutassunk jó példát a büdös tirpákoknak. Az egyes számú szabály tehát a következő:

A főiskolai tanárnőnek úgy kell köszönni, hogy "Kézcsókom, tanárnő!".

Lányoknak pedig úgy, hogy "Szép jó napot, Tanárnő!".

Na, erre lépjünk valamit! Remélem, nem csak énnekem jut eszembe most a "no comment" frázis.

Nincsen itt lacafaca, hogy "Jó napot", meg "Viszlát". Kézcsókom, bazmeg. Még utánam is szólt, amikor elköszöntem. Pedig én nem azt mondtam neki, hogy csácsumicsá, hanem bizony csókolommal köszöntem, ahogy arra anyukám megtanított. De ez neki mégsem volt jó.

Na, de azért legyünk mégis korrektek! Nekem igazából mégsem annyira a BMF-el, hanem sokkal inkább az egész országgal van a baj. Nem hiszem, hogy magyar viszonylatban kiemelkedően seggfej volna ez a tanár. De az országon belül sem az öregekkel, hanem leginkább a fiatalokkal van bajom. A fiatalokkal, akik szó nélkül lenyelik a seggfej tanárok a seggfejségét, mintha még mindig a Kádár-rendszerben élnénk.

Az öregeket leszarom. Azok mindenhol hülyék. De hogy a fiatalok hatalmas tömegei valljanak olyan eszméket, amelyeket Franciaországban, vagy az USA-ban már a hatvanas években is kizárólag a szenilis vén bolondoknak néztek el, az már tényleg elkeserítő! Nem a legfiatalabbak, mert azokról még nem nagyon tudom, hogy mit gondolnak a világról, hanem a velem egykorúak, tehát a fiatal felnőttek. Ők azok, akik érdemben változtathatnának a dolgokon... Ha éppenséggel nem volnának akkora bigott, reakciós seggfejek, hogy az embernek változások terén leginkább egy iráni típusú forradalomtól kelljen tartania!

Mostanában fehér hollónak tűnik az olyan (velem egykorú) fiatal, akiben bármilyen szintű liberalizmust, vagy egyéb progresszív eszméket fölfedezhetnék. Néhány éve például a Metro újság 'Véleményem szerint' rovatában kérdeztek embereket arról, hogy mit gondolnak a házfoglalókról. Akkoriban többször is szerepeltek a híradóban. Az első három, az mind fiatal volt, és mind azt mondta, hogy ez mekkora gáz, és hogy ezt nem lehet. Merthogy a magántulajdon, az szent! Aztat védeni kell! Egyedül az utolsó válaszadó mondta azt, hogy ez egy jó dolog, mert kell a fiataloknak egy hely, ahol szabadon alkothatnak és kibontakozhatnak. Az utolsó válaszadó egy nyugdíjas néni volt.

Egyszerűen nem bírom ép ésszel belátni, hogy az új generáció merevebben és reakciósabban gondolkodjék, mint egy nyugdíjas! Ez a helyezt annyira abszurd, hogy csak beleőrülni lehet. Na, de ne legyen igazam! Őszintén remélem, hogy nincs igazam. Egyelőre azonban elég halvány ez a remény...

Story

Félelmetes, hogy mi mindenre képes az emberi hülyeség!

Kezdetben vala, hogy egy 16 éves Budapesti lány körülbelül fél évvel ezelőtt fölvett a Messzendszeren. Véletlenül, ahogy aztán hamar kiderült. Bár utólag belegondolva elképzelhetőnek tartom, hogy ez kamu volt, de igazából kurvára mindegy. Nem sok fantáziát láttam a dologban, de a csaj nagyon lelkesen írta a magáét, énnekem pedig nem volt lelki erőm ahhoz, hogy kategorikusan lekoptassam.

Erre most nyílván rengetegen hüledeznének és káromkodnának magukban, hogy mekkora balfasz vagyok, amiért nem csapok le a számba repülő sült galambra... Nó, jó, nem mintha én olyan tiszta lélek volnék, tehát én is képben vagyok arról, hogy ezeket a tudatlan és hormonálisan túlfűtött kamaszlányokat mennyire könnyen lehet manipulálni és különböző dolgokra rávenni, meg a testük is nyílván feszesebb és rugalmasabb, mint egy nagylánynak. Meg hát alapból ez a tény, hogy zsenge lánykákról van szó, ez elég sok férfiember fantáziáját megmozgatja anélkül, hogy bármilyen magyarázatot fűznének hozzá. Mindannyian hallottunk már ilyen történeteket, hogy fiatal kamaszlány összeköltözik egy krisztusi korban lévő faszival. Én viszont nem vagyok krisztusi korban, meg saját lakásom sincs. Még kevésbé pedig kedvem ahhoz, hogy egy 16 éves lányt pesztráljak. Jelenleg még él bennem az a hihetetlenül ódivatú és nevetségesen kispolgári elképzelés, hogy a párkapcsolat örömeinek nagyobb hányadát esetleg szellemi dimenziók mentén leljem meg.

De az illető egyébként nem is volt az a hozzáköltözős, mindent bevállalós típus, tehát ezt felesleges is volt ragoznom... Azon kívül, hogy egyesekben fölkeltsem a pedofília gyanúját, ami egyébként teljesen alaptalan. Nem izgulok kisgyerekekre.

Száz szónak is egy a vége, igazából semmi értelmét nem láttam annak, hogy mi egymással chateljünk. Végül úgy határoztam, hogy az unalom fegyverével fogom elűzni. Megpróbáltam minél unalmasabb, érdektelenebb ember benyomását kelteni. Ha bármi érdekes dolog eszembe jutott, akkor azt inkább elfolytottam, és helyette semmitmondó beszédfordulatokkal töltöttem ki az űrt, amikor már nagyon muszály volt.

Egy adott pillanatban már úgy is tűnt, mintha sikerrel jártam volna. Akkor azonban, mikor már kezdtem igazán múlt időbe helyezni a problémát, ismét fölbukkant az éterből. Itt már megpróbáltam az őszinte ember benyomását kelteni, tehát hogy én valóban nem vagyok motiválva, és ez azért van, mert nem ismerem, tehát nem tudom, hogy kedveljem-e, avagy nem. Ez persze, nyílván annyira láma érvelés volt, hogy abban a pillanatban lecsapta a magas labdát, mondván, hogy itt az ideje jobban megismernünk a másikat. És akkor elkezdett kérdéseket föltenni, ami igazából tetszett, mert hát szeretek magamról beszélni, szeretem osztani az észt. Meg szeretem, hogyha egy lány kérdez. Milyen filmeket, ételeket, zenéket szeretek, melyik a kedvenc évszakom, stb. (A könyveket asszem, nem hozta szóba.)

Én aztán megtudtam, hogy neki a Hancock az egyik kedvenc filmje, merthogy az vicces, és ugyanakkor drámai. Teljesen helyénvalónak tartom, ha a legtöbb embernek semmit nem mond ez a filmcím, de mivel engem tavaly annyira irritáltak a reklámplakátok, hogy az szinte a Nyuszómuszóval vetekedett, és egyébként is elég jó a memóriám, így aztán megjegyeztem... Na, jó, mondjuk, a 'Nyuszómuszó' hallatán tényleg a szó szoros értelmében nyílik a bicska, tehát olyan vérszomjas bosszúvágy kezd eluralkodni rajtam, mintha az a buzeráns kopasz újgazgag bélféreg legalábbis kezet emelt volna az anyámra, úgyhogy annyira talán nem. De azért mégis kurvára irritált Will Smith bárgyú, kifejezéstelen arca sapkában és síszemüvegben, meg úgy az egész plakát összességében hihetetlenül gagyi és erőltetett volt. A korrektség kedvéért rákerestem a Wikipédián, de az is inkább csak erősítette az ellenszenvemet. Határozottan az volt az érzésemi, hogy ha ez a szarság drámai, akkor az Aspirin C pezsgőtabletta reklámfilmje ("Buksi kiszökött!") is legalább olyan mély érzelmi húrokat pendít meg, hogy azt is a kedvencei közé emelje. Aztán még a Randigurut is megemlítette, ami legjobb tudomásom szerint valami futószalagon összeszerelt, automatizált szar vígjáték. De persze, javítsatok ki, ha tévedek.

A Hancock egyébként úgy került szóba, hogy aznap Will Smith síszemüveges fejét rakta be az önarcképe helyére, amit én rögtön le is húztam, ő pedig kikérte magának. Aztán amikor rákérdeztem, hogy milyen filmeket szeret, akkor még az is kiderült, hogy nem tudja helyesen leírni a film címét. A magánhangzókat se. Az még nem egy nagy para, hogyha valaki a C helyett K betűt ír. Ezt néha még én is eltévesztem, pedig én azért viszonylag jó vagyok angolból. (A nyelviskola vezetője egyszer azt találta mondani, hogy talán még ő sem tudta volna olyan jól megírni az írásbeli tesztet, szóval tényleg elég jó vagyok angolból.) Ő viszont nem azt írta, hogy "Hankock", hanem azt, hogy "Hencoc". Kellőképpen enervált voltam a filmes téma végére.

A zene, az már egy trükkösebb dolog volt. Merthogy őneki Enya volt a kedvence, ami nekem szintén elég nagy kedvencem volt, amikor annyi idős voltam, mint ő. El is meséltem neki, hogy néhány hónapig semmi egyebet nem hallgattam a keresztanyámtól kölcsönkapott Enya-kazettákon kívül. Erről aztán kedélyes egyetértésben dumcsiztunk egy kicsit. Videókat is küldött a YouTube-on. Később valami olyat is mondtam, hogy ha nagy leszek, akkor legszívesebben a mesterséges intelligenciával szeretnék foglalkozni, amit szintén nagyon elismerően nyugtázott. Meg azt is nagyra értékelte, hogy szeretem a Gyűrűk urát. (Bár a filmváltozatról azt gondolom, hogy csak beszívva lehet igazán élvezni, talán az első részt kivéve. De a könyv, az jó. Habár a Mester és Margaritához, vagy a Szép új világhoz képest nem nagyon rúg labrába.)

Ez az egyre jobban kifejlődő rokonszenve azonban végzetes következményekhez vezetett. Történt ugyanis, hogy hirtelen igen sok idegen szót használtam a beszélgetés során, amitől ő eléggé kiakadt. Rólam lehet tudni, hogy bizonyos szövegkörnyezetekben nagyon szeretek idegen szavakat használni. (Más szövegkörnyezetekben pedig hőn szeretett anyanyelvem ízes, cifra trágárságainak mesés gazdagságban pompázó tárházát szeretem kellőképpen kihasználni.) Úgy tűnik, nem nagyon szívlelte ezt a tulajdonságomat.

Aztán amikor angol szavakat írtam, akkor aztán igazán kiakadt. Erre én poénból elkezdtem még több angol szót írni, amire ő egyre inkább kikészült. Azt hiszem, humorérzékből egy fél téglában többet találnék, mint őbenne, de talán kisebbségi komplexus is lehetett a dologban, úgyhogy végül annyira kiakadt, hogy aztán kijelentette, hogy részéről a fáklyásmenet, és képet sem fog küldeni, és hogy mennyire unalmas és visszataszító az okoskodó, tudálékos stílusom, mert hogy azt hiszem magamról, hogy kurva okos vagyok, de közbe meg nem, meg hogy úgy egyáltalán menjek a picsába.

Magamban hihetetlenül megörültem, hogy végre sikerült rajta fogást találnom, de azért próbáltam úgy tenni, mintha nagy zavarban lennék és sajnálnám a dolgot. (Ez egy elég nagy ostobaság volt részemről, lásd lentebb.) Azzal távozott, hogy ő ezt "nem így akarta". Ettől viszont kurvára szarul kezdtem érezni magam. Persze, lehetett sejteni, hogy valamit akart, mert különben nem írogatott volna annak ellenére, hogy én nagyjából szartam szegény fejére. De azért titkon reméltem, hogy mégsem erre megy ki a dolog. Azzal próbáltam őt vígasztalni, hogy így legalább kevésbé fáj a pofára esés, mint hogyha később derülne ki.

Azt azért nyílván említsük meg, hogy igazából szörnyű hibát követtem el azzal, hogy nem érzékeltettem vele kategorikusan a tényállást. Tehát azt, hogy olyan szinten nem érdekel az egész lénye, hogy ha a szemem láttára fordulna föl, akkor is inkább az éhező afrikai gyerekekre gondolnék, akik közül minden másodpercben meghal legalább egy. Őszintén szólva egy afrikai gyerekben sokkal több lehetőséget látok, mint őbenne.

Ellenben ma ismét írt. Hirtelen végigfutottak a fejemben az ötletek, hogy most bocsánatkérést vár tőlem, vagy magyarázkodni akar, vagy magyarázatot követelni, vagy egyszerűen úgy tenni, mintha nem is történt volna semmi. Egyik sem vált valóra. Ehelyett elkezdett nagy elánnal szidalmazni. Na, de nem ám akárhogy! Olyan minősíthetetlen hangnemben kezdte el osztani nekem, hogy úgy még az általánosból kibukott szabolcsi cigánylány sem beszélne a feltételesen szabadlábra helyezett ex-stricijével. Csak hogy tudjam, mennyi az annyi, még mielőtt végleg fölrak a tiltólistájára. Ezzel indokolta a lépést. Aztán csak mondta. Hogy én milyen kis nyomorék szarházi vagyok, aki ráadásul ronda is, mint a bűn. (Ezzel természetesen ellentmondott korábbi állításának.) Meg hogy azt hiszem, hogy kurva okos vagyok, és közbe nem is, meg még különféle kombinációit az ehhez hasonló kritikáknak.

Ez igazából azért esett nagyon rosszul nekem, mert én órákon keresztül kedélyesen elcsacsogtam vele anélkül, hogy egy rossz szót szóltam volna hozzá. Nem volt szívem szembesíteni azzal a ténnyel, hogy körülbelül annyira izgat föl, mint egy darab fika. Aztán most őneki áll feljebb, mert... Tényleg, miért is? Azért, mert idegen szavakat használtam és utána nem voltam hajlandó a lelki önmarcangolás tantaloszi kínjaival magamba szállni? Nem érthető.

Szem nem marad szárazon

Jaj, szegény palesztinok, mert hogy megölik őket a rohadt zsidók, és fúj-fúj!

Kaptam egy ilyen nem kissé undorító körlevelet, amitől annyira ideges lettem, hogy most muszály volt kiblogolnom. Így szól a hangzatos levél:

"A december 27. óta tartó Gázai harcokban már több száz ártatlan palesztin vesztette életét, illetve ezernél is többen segítségre várva fekszenek a kórházakban. Gyújtsunk gyertyát emlékükre, álljunk ki a népirtás, a háború, az öldöklés és az agresszió ellen. A Nyugat számos országához, nagyvárosaihoz hasonlóan a magyarországi palesztin közösség szervezésében január 10-én(szombaton) délután két órától tiltakozó demonstrációt tartunk Budapesten az Oktogonnál. Kérem Önöket, jelenlétükkel biztosítsák támogatásukat a palesztin nép irányában és felháborodásukat a közvélemény felé. Kérem, hogy a nem ordas eszméket valló csendes többséget képviselve jelenjenek meg a Magyar Palesztin Közösség demonstrációján."

Hát akkor én ordas eszméket vallok, bazmeg!
Na, jó, egyébként én tényleg eléggé cionista vagyok, tehát ilyeneket olvasva könnyen rám jön az ötperc. Tekintettel arra, hogy az araboknak százezerszer akkora területük van, mint Izrael, én személy szerint kurvára nem értem, miért fáj annyira a foguk erre a zsebkendőnyi földdarabra. Vagy mondjuk, miért nem fogadják be a csóró palesztin menekülteket, ha már annyira szeretik őket?!

De most tekintsünk el attól, hogy én ilyen eltévelyedett lélek vagyok, és koncentráljunk arra, hogy a személyemtől teljesen függetlenül mekkora álszent szar ez az egész. Mert hát igazából az a kis bibi van, hogy megint ők kezdték! Mint egyébként 1948 óta mindig. Már aznap, amikor Izraelt megalapították, érvényben volt a megsemmisítésére szóló direktíva, és ez a helyzet azóta sem változott. Az volt a diplomácia legnagyobb sikere, hogy a Fatah-al, meg a környező országok némelyikével sikerült elismertetni Izraelt. De most, hogy Hamasz-uralom van - meg Hezbollah-uralom, meg Ahmadinedzsad-uralom - ez az örömteli fejlemény már nem annyira aktuális. És akkor mutatják a képeket a halott gyerekekről, bazmeg, ami egyébként a legundorítóbb az egészben! Az nyílván ultragáz, hogy gyerekek halnak meg, csak hát ennek megakadályozására van egy nagyon egyszerű recept: nem kéne működő óvodákban és kórházakban hadianyagot tárolni! Meg úgy egyáltalán, nem kéne a civileket élő pajzsnak használni. Ennyi a képlet. És ez mindent el is árul a hősies felszabadítók erkölcsi érzékéről.

Hát igen, a mélymagyarok, azok tutira ott lesznek, hogy biztosítsák a szükséges felháborodást. Ezzel a szöveggel telibe találtak a tisztelt szervezők. Ezt nálunk nagyon kajálják. Feltehetőleg elég kevés haj lesz a résztvevők egy tekintélyes hányadának a fejbőrén, és még kevesebb agysejt alatta. Na, mindegy!

A lényeg:
Ha az arabok letennék a fegyvert, nem lenne többé háború...
Ha a zsidók letennék a fegyvert, nem lenne többé Izrael!

Ez most egy ilyen divat, hogy egyoldalúan támadni kell Izraelt. Ez a legegyszerűbb módja annak, hogy az ember az igazságérzet és a lelkiismeretesség benyomását keltse a világban. Vagy ezt a dumát nyomod, vagy semmit. Nem véletlen, hogy Chávez elnök is kijátszotta ezt a kártyát. Ez olyan, mint ahogy itthon is csak egyoldalú kormányellenes fröcsögéssel lehet virítani, de ebbe most már tényleg ne menjünk bele.

Na, de most Gandhinak egy mondása jut az eszembe: "Attól még, hogy senki nem ismeri föl az igazságot, az nem válik tévedéssé!"
Ezen érdemes agyalni.

Hogy ki is akarja igazán a békét, arról az is sokat elmond, hogy Izraelben most ezrek tüntettek, tüntetnek a kormányuk ellen. Nagyon kíváncsi lennék, hogy a világtörténelem során összesen hány muzulmán tüntetett a Hamasz ellen?

Tippelek! Legyen mondjuk, tíz. Vagy most sokat mondtam?

Na, de most ne legyen igazam! Örülnék, ha nem lenne igazam...

Happy New Year

- Szarás közben mindig gyakran gondolni fogok arra, hogy szarni nagyon is természetes dolog.
- Fel fogom újítani a kernelt a 2.6.27-es, vagy annál magasabb számú verzióra.
- Bármely személy arcára csak akkor fogok ejakulálni, ha az illető ahhoz szóban vagy írásban hozzájárul. Ha utólag sem járul hozzá, akkor feltétlenül bocsánatot kérek tőle.
- Sosem fogok egyedül vasércet bányászni.
- Nem fogom a Null Device-t rámountolni a /home könyvtárra.
- Továbbra is szeretni fogom a sört.
- Felépítem forráskódokból a saját egyedi Linux-alapú rendszeremet.
- Kellő együttérzéssel megemlékezek a Microsoft Windows áldozataira.
- Nem fogom megszeretni a republikánus pártot.
- Nem fogok meztelenül medvét etetni.
- Törekedni fogok arra, hogy jó arc legyek.
- Többet fogok programozni és hekkelni.
- Semmilyen körülmények közt nem fogok urániumot dúsítani, vagy ahhoz aktívan hozzájárulni.
- Továbbra is járni fogok hetitalira.
- Az évben legalább egyszer el fogok jutni abba a tudatállapotba, hogy minden ok nélkül nevessek a körülöttem lévő embereken és dolgokon.

Húzóerő

Tegnap éjszaka elvégeztem életem első fizikai kísérleteit egy rugós erőmérővel (anyám utazós poggyászmérlege), egy biciklizárral, és a régi laptopom tápkábelével. A tápkábelt félbehajtottam és a hurkot beakasztottam az erőmérőbe, a másik végét pedig átbújtattam a súlyos U-lakaton, majd megfogtam a kezemmel úgy, hogy az erőmérőre akasztott hurokkal egy szintben legyen. Ezek után megállapítottam, hogy minél közelebb csúsztatom a lakatot az erőmérőhöz, annál nagyobb súlyt mér. Ha pont a kábel felénél van, akkor pedig pont a felét méri annak a súlynak, amit akkor mérne, ha egymagában ráakasztanám a lakatot az erőmérőre.

Persze, ezt algebrailag is be lehet bizonyítani, úgy talán egyszerűbb is.
Vesszük Newton második törvényét, vagyis hogy a testre ható erők eredője egyenlő a test tömegének és gyorsulásának szorzatával. A gyorsulás egy vektor, hiszen mindig van egy irány, amerre a test gyorsul. Mivel a biciklizárunk semerre sem gyorsul, hanem nyugalomban van, ezért az erők eredője nulla. A legcélravezetőbb az, ha a függőleges erőkomponenseket számuljuk ki, mivel azok közül van egy, amit tudunk, nevezetesen a test súlya. Nyílvánvaló, hogy ennek az erőnek a kábel tart ellent, máskülönben az egész lezuhanna a picsába. A kábel valójában két erőt képvisel, mivel két irányba támad abból a pontból, ahol az U-lakat őrá függeszkedik, tehát úgy viselkedik, mintha két külön kábellel kötöttük volna hozzá ezt a pontot a felfüggesztési pontokhoz. A biciklizárat tehát húzza a súlyvektor lefelé, valamint a két kötélerőnek a függőleges komponensei fölfelé. Most akkor legyen alfa az a szög, amit a kötél bal oldala bezár a vízszintesse, a béta pedig az a szög, amit a jobb oldala. Ezeknek a szögeknek a színuszaival kell ugyanis megszoroznunk a kötélerőket, hogy megkapjuk a függőleges komponensüket. Ezt mondjuk, le kéne rajzolni ahhoz, hogy lehessen érteni, mert rajz nélkül ez az utolsó állításom olyan, mintha csak úgy előhúztam volna a fehér nyuszit a kalapból. Viszont most nincs kedvem ide rajzolgatni, úgyhogy ennyit a fizikáról. De én szeretem.

A helyzet

Most már tényleg a helyzet magaslatán állok. Sikerült teljes mértékben linuxosítanom a gépet. Lazán-faszán működik a Wireless, a hang, és a video is! Még az ATI Catalyst Control Center is föltelepült a gépemre. És ami már aztán tényleg hab a tortán: Nem fagy le!!! Szóval most lelkes Ubuntu felhasználó lettem. Minden elismerésem megilleti az Ubuntu közösséget.

(Update: A Persepolis DVD-met nem tudja lejátszani, úgyhogy ehhez egy kicsit még bütykölnöm kell.)

Ubuntu

A helyzet magaslatán állok. Sikerült letöltenem az amilo-forums.com-ról egy scriptet, ami megcsinálta nekem a Wi-Fi drájvert Ubuntu 8.10 (Intrepid) rendszeren. Sőt, még a Compiz is működik nagyon királyos vizuális effektekkel. Egyetlen hátránya, hogy kissé leterheli a processzort. Meg a memóriát is nagyobb tételben fogyasztja, mint a Debian. (A Vistának mondjuk, a közelébe sem ér.) Ja, meg az, hogy továbbra is időnként lefagy az indításnál. Erről még lehet, hogy írok majd.

Mis companeros

Én:

Anyám aztat mondta, hogy ezeket a cédulákat az MDF postaládájába dobták be, és hogy ők nem tudtak róla, hogy ez lesz, tehát hogy valami szabotásról lenne szó a Vezénylő Tábornok Úr hűséges csapatai részéről.

Légyszi, küldjetetek valami háttérinfókat, hogy képben legyek. Én hülye vagyok a politikához, nem tudok mit mondani!

SzB:

Az aki gyakorlati szinten gyujtott mar cedulat az tudja milyen elkepeszto munka. Nem nekünk, mindenkinek, a Fidesznek,az MSZP nek, mindenkinek.
Namarmost, eppen ezért mert sok munka, sokat kell menni, heteken keresztül házból házba, sokakhoz visszamenni, többször is. Heteken keresztül, sok sok ember kell csinalja.

Mondjuk ahhoz h 800 cédulát összegyűjts, kell beszélni 2500 , 3000 lehet h még sokkal több emberrel, nem tudom rengeteg, ha ezt leosztod 14 napra akkro mondjuk 200-300 körüli embert egy nap, ha mondjuk 10 ember csiálja, akkor 20-30 helyre menni egy nap per fő.

Namost , éppen ezért van az hogy azok akik ezt csinálták, többször, nem egyszer, nem kétszer, nem háromszor összetalálkoznak az utcán, a házban, és mari néni ajtajában. És tényleg, összetalálkoztunk sokszor a fidesszel, sokszor a szadesszel, sokszor az MSZp vel, es többször a jobbikkal is.
Mással nem talakoztunk.
Senki közülünk.
Egyszer sem....

Azzal kapcs pedig h ártatlanul fogadták a bedobált cédulákat...az MDF tapasztalt, nem egy nem két válazstáson indult, tudja h eddig sem dobtak be nekik és másnak , náluknál jóval nagyobbaknak sem ennyi cédulát még ehhez közeli számút sem. Tudta hogy amit az emberek ajtajában tapasztal az ellentmond annak amit a "postaládájában" tapasztal.... szóval itt sajnos a gyakorlati alapon SEM támasztható alá amit mondanak.

VT:

Találgatni tudok csak, de van tippem:
Az MDF rohadtul nem gyűjtött cetliket! Aki csak volt gyűjteni, tudja, hogy mindeféle párt gyűjtőivel lehetett találkozni, de MDF-essel, mint ahogy MIÉP-essel, vagy Tomcatessel nem. Vagy esetleg elenyésző mértékben. A többi párt embereivel a döntő napokban rengetegszer találkoztunk.

Tehát nem gyűjtöttek.

Számíthatott-e arra az MDF, hogy gyűjtés nélkül kap elég cetlit postaládába? Egyértelműen nem. 2 éve is csak 754 szavazatot kaptak. Azóta csak apadt a táboruk. Miért menne ezernyi ember hirtelen az MDF alig működő Ráday utcai irodájába elvinni a cetliket? Lelkesedésből?

Tehát az MDF nem gyűjtött, és tudhatta, hogy nem dobnak be eleget. Mégis, nyomta ki a szórólapokat, óriásplakátot, stb. Pénzt rakott a kampányba.

Én már rég a botrány kipattanása előtt gyanúval néztem, hogy hogyan oldják meg a kopogtatócédula-kérdést. Jeleztem többeknek, hogy figyeljék az MDF-et. Parlamenti párt, aki nem gyűjti össze?!

Hát megoldották. Az én elméletem szerint ez abszolút kitervelt, erre építettek az első naptól.

Továbbra is utálom az MDF-et!

Tegnap én is láttam Dézsi Mihálynak a posztereit, amiken észbontóan szexi bajsza mögül közli, hogy ő a rend pártján áll. ("És ön?") Nagyon édi a srác! Halvány szépséghibája csupán a dolognak, hogy a nagy rendpártiság hevében a jelölt számára leadott 1015 cédulából 669-et - tehát több, mint kétharmadát - valahogy nem sikerült tisztességes úton megszerezni. Ezeket a cetliket ugyanis házon belül gyártották, vagy legalábbis mindenképpen az erre hivatott állami nyomda közreműködése nélkül szerezte a rend pártja. Színes fénymásolóval. Úgy az igazi. Hát köszi szépen, de akkor én inkább a gerincesség pártjára állnék, ha már valahova állni kell. Meg mondjuk, egyébként is.

Ebben az egészben az a rohadtul gusztustalan, hogy az MDF annak ellenére, hogy a bőrük alatt is pénz van, mégis szarik rá tisztességes módon összegyűjteni azokat a kibaszott cédulákat! Azt ugyanis ne próbálja velem senki bekajáltatni, hogy az Ibolykának nincsenek olyan "barátai", akik nagyon is hajlandók mélyen a zsebükbe nyúlni, ha egy jó lóra kell tenni. Nekik ez nyílván befektetés. És ha már egyszer Ibinek focihoz nem értő igazságügyminiszter posztjáig futotta, akkor azért valahonnan most is csurran-cseppen egy kis lóvi. De legalábbis ezt a kínos ellentétet szemlélve, ami a cédulagyűjtési módszereik és az imázsuk között feszül, én a továbbiakban semmi jót nem feltételezek róluk.

Ugyanakkor itt van egy bizonyos Humanista Párt. Ezeknek nem telik még kampányra sem, hiszen egy fillért sem kapnak az ilyen-olyan vállalatok és maffiák bőkezű adományaiból. Meg úgy alapból olyan látványosan szarik a fejükre mindenki, hogy néha már úgy tűnik, mintha valahol odafent lenne megtiltva, hogy tudomásul vegyék létezésüket. Ezek a humanisták azonban mégis full legálisan gyűjtötték be az összes kibaszott cédulát. Nem éppen bőséges szabadidejüket áldozták arra, hogy retardált, kiégett, elmebeteg, bamba, kőbunkó, vagy csak szimplán seggfej lakókkal beszéljenek órákon át.

Na, jó! Talán mégsem volt annyira keserves ez a munka, mert sokan közülük állítólag élvezték a tapasztalatszerzést és az emberekkel való kontaktust. Ez is egy olyan dolog, amiben a Humanisták különböznek egyéb politikára vetemedő embertársainktól. Vagyis hogy a pénzükön és szavazataikon kívül valami egyebet is szeretnek az emberekben. Én mondjuk, az egészben egy percig sem vettem részt, hanem csak a levelező listákon követtem az eseményeket, úgyhogy nem illet a dicsőség sem.

Mostanában az az időm és energiám, amit erre az ügyre beáldozhattam volna, fenomenális életvezetési képességem által a null device felé lett átirányítva. Ez van...

Szintén kari

Na, jó, a karácsony, az egyébként jó dolog. Én igazából szeretem így a szívem mélyén. Kell, hogy legyen. Az emberek egy-két hétig legalább megpróbálnak úgy tenni, mintha szeretnék egymást, és ez jó, hogy így van. Még mindig jobb, mint ha ez se lenne. A szeretet, az fontos!

Egyébként maga a dátum, az full pogány eredetű, mivel éppen karácsony környékén van az évnek az a napja, amikor elkezdenek hosszabbodni a nappalok. Őseink ezt nyílván úgy értelmezték, hogy az egész bolygónkat fényével és melegével tápláló Nap a hónapokig tartó gyengülés és agonizálás után végül ismét győzelmet arat a sötétség fölött. Ez a legfőbb tutiság az egészben. Ez egyszerűen szép! Azért imádkoznak és áldoznak a pogányok olyan vehemensen karácsonykor, hogy ez a győzelem az adott évben is megtörténjen.

Persze, Jézus egyébként kurva jó arc volt, tehát az ő jóarcságát én egy percig sem akarom kisebbíteni. Nagyon fontos, hogy ő is legyen. Mármint hogy legyen egy ilyen inspiráló karakter, akiről vannak inspiráló történetek, meg ilyesmik. Meg végül is szellemi síkon ez talán azt jelképezi, ahogy a jó arcok és a szar arcok is ciklikusan győzelmet aratnak egymás fölött. Bár a tanítás szerint elvileg Jézus lenne az ultimate jóarc, akit tehát nem lehet csak úgy legyőzni, de hát a csel és a merész fondorlat sajnos nagyon sok mindenre képes.

A cselt aztán néhány évszázaddal később Katolikus Egyháznak keresztelték, de ezt már tudjuk...

Kari

Minden kedves olvasómnak kecskebaszásban és láncfűrészes disznódarabolásban gazdag, kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!

Igazából semmi olyasmit nem tudnék elképzelni, ami a karácsonynál jobban parodizálná a magyar társadalom minden létező anomáliáját. A karácsony az év legnagyobb vicce. Tudniillik, hogy ez a szeretet ünnepe.

A nyugati civilizáció kulturális skizofréniája ez. Egyszerre szeretnénk nagyon keresztények és nagyon kapitalisták lenni. A magyar társadalom egyébként alapból, minden ünnep nélkül elviszi a pálmát civilizációnk betegségeinek groteszk módon való parodizálásában, de ehhez aztán a karácsony még egy lapáttal rátesz. Az évnek ebben az időszakában minden erejükkel, zsigerből törnek föl belőlünk a nyárspolgári érzelmek.

Beszélhetnék arról, mennyire álszent módon próbálja a burzsoázia elhitetni az értékrendjét majmoló proletariátussal, hogy bármi egyéb dolog érdekelné őket ebben a büdös kurva világban a "jól felfogott önérdek racionális követésén" kívül, de ez a kép már a 19. században is elég jól körvonalazódott, és mára pedig akkora közhellyé vált, hogy annál nagyobb nincs is. Énszerintem az igazán szánalomra méltó undormány ma éppenhogy a keresztény-nemzeti kurzus siralmainak végeláthatatlan áradatában testesül meg. Tudniillik, hogy a meghasonlott és elkorcsosult városi nép semmibe veszi Jézus Krisztus üzenetét. You know the story.

Mondjuk, ez alapjában véve kurvára nem csak az úgynevezett "jobboldal" sajátja, hiszen ma már a valóságshowk is igazi átéléssel és krisztusi áhitattal hirdetik nekünk, hogy hozzuk vissza a szeretetet az emberek lelképe. Az viszont vitán felül áll, hogy ebben a groteszk közjátékban mégis a reakciós jobboldal önelégült, nárcisztikus fröcsögése a legnagyobb groteszk.

Az, ahogyan az úgynevezett "Jobbik Magyarországért Mozgalom" kirakja a nagy fakereszteket a város minden pontjára. Tök logikus, hogy pont ők érzik magukat a legmegfelelőbbnek a szeretet igéjének hirdetésére, hiszen ők mindenkit annyira szeretnek! Nyílván. Nem is igaz, hogy legfőbb vágyuk bizonyos tévécsatornák és politikai pártok székházait porig rombolni, dolgozóikat és szimpatizánsaikat pedig agyonlőni, felakasztani, karóba húzni, elevenen megnyúzni és vérebek közé vetni! (Etc.) Meg a cigányokat sem akarják szögesdróttal körülvett gettókba zárni, oh, nem! Ők ilyesmit sose tennének! Molotovot is biztos csak azért dobálnak össze-vissza, mert a gonosz szakállas bácsik teletömték a fejüket cukorkával.

Szóval ez annyira szánalmas, hogy pont a Jobbik kíván nekem áldott karácsonyt a metrómegállóban! Ez mindent leír. De még amikor a karácsonnyal kapcsolatos siralmaikat fejtegetik, akkor is ugyanúgy fröcsögnek a gyülölettől, mint bármikor az év többi napján! Még a konszolidált, értelmiségi családból származó szociológushallgató is "hülye városi patkányokról" beszél. Meg aztán ott vannak a "prehumán ösztönök" által vezérelt panelprolik (Kövér László után szabadon), akik csak mennek a plázába, meg a dizsibe hallgatni a szinglitechnót ahelyett, hogy ővelük ünnepelnék Krisztus urunk szeretetét. Vagy inkább Viktor urunkét.

Vállalat

Vállalati fasszopástan megvolt. Legalábbis amit számomra a tantárgy jelent, abból most sem kellett semmiféle hiányt szenvednem. Volt egy írásbeli és egy szóbeli része a vizsgának. Az írásbelin el kellett érni minimum 60%-ot. Öt kérdés volt. Ebből kettőre tudtam válaszolni, úgyhogy az írásbeli után rögtön haza is mentem...

Ez a tárgy az igazi, genuine advantage fasszopás! Az SZTT anyagában legalább elvétve van egy-két hasznos dolog, amire úgy szegről-végről rá tudok érezni, hogy az mond nekem valamit. Meg ott a tanár legalább jó arc. Ez a tanár viszont egy nagy nulla. Egy igazi semmirekellő közgázos díszfasz! Meg természetesen a tantárgy sem több, mint egy nagy rakás hype. Tipikusan az az ismeretanyag, amit önelégült yuppie köcsögök használnak arra, hogy a különböző mítingjeiken verjék a faszt.

Na, jó, mondjuk, a tankönyv, az nem olyan rossz. Abban vannak érdekes és hasznos dolgok...

Anagrammák

Adom internál
Alád nemi ront :D
Álom anti-rend
Atom lián rend
Dante-i molnár
Dinár metanol
Elit mord, naná!
Iránta lemond
Inna moderált
Mentol-radián
Ámen anti-lord

Vidám...

Ain't got no slack

Kipróbáltam a Slackware-t.
És valóban. Tényleg ez a leginkább user-unfriendly distro, legalábbis az ismertebbek közül biztosan. Mindenesetre az az előnye biztosan megvan, hogy a egycédés telepítés után rögtön tíz évet fiatalodik az ember. A rendszer legfőbb működési alapelvei ugyanis nem sokat változtak a 90-es évek óta. Én először csak az első CD-t töltöttem le és arról telepítettem - amikor kérte a következő cédét, akkor azt az opciót választottam, hogy fejezze be a telepítést. Gondoltam, majd a netről letöltöm a többi cuccot. Ez végül is nem így történt, de aztán megtaláltam a módját. Az első CD-re egyébként minden szart ráraktak a különböző mágnesszalagolvasó driverektől kezdve (Nem viccelek!) egészen az IBM saját fejlesztésű fáljrendszeréig (JFS), amit szerintem a cég telephelyein kívül az égvilágon sehol sem használnak. De lehet, hogy tévedek. Meg mondjuk, az is való igaz, hogy a kazettákat a mai napig is használják mainframe környezetben archiválásra, mivel kurva olcsók, és hatalmas kapacitásuk van. Ettől függetlenül kurvára nem tartom logikusnak, hogy ilyesmivel töltsék meg az első CD-t, mert szerintem ahol mainframe van, ott leginkább hálózatról telepítenek, és nem CD-ről. Na, jó, mondjuk egy ilyen kazetta-driver valószínűleg nem valami hatalmas méretű, úgyhogy valószínűleg nem emiatt spórolták le róla az X-servert...

Na, most lelőttem a poént. X-servernek ugyanis híre-hamva sincs az első CD-n. Minek is az, ugyebár?! Végül is a parancssoros idők voltak a szép idők, ahogy azt minden ősveterán vadnyugati rendszergazda mondaná... Na, jó, a másodikon egyébként rajta van, jó sok programmal és öt különböző munkakörnyezettel együtt, és ezek között ott van az Xfce is, ami ugyebár nagyon zsír... Lenne, ha rendesen működne. Nem volt hajlandó ugyanis 800*600-nál nagyobb felbontással futni (kiválasztani se lehetett a lehetőségek közül), a terminálablak pedig alapból meghalt, amikor megnyitottam. Totál szét volt esve grafikailag, mint a régi gépeknek a képernyője, amikor túl nagy felbontást próbált ráerőltetni az ember. Tulajdonképpen tehát a kilépésen kívül semmilyen műveletet nem lehetett vele végezni. De többi környezet egyébként rendesen működött, azokat is leteszteltem. Az egyikük, a TWM (Tab Window Manager), az ilyen igazi nyolcvanasévekbeli Unix-os feelinget adott a gépnek.
A KDE, az a harmadik CD-n van. Gnome, az nincs. Bár valószínűleg lehet telepíteni, mert a library csomagok között van egy jó pár Gnome-os könyvtár. (A függőségeket viszont nem tudja automatikusan feloldani a Slackware, úgyhogy ha valami nincs rendben, akkor konfigurálhatsz reggelig.) Arra nem sikerült rájönnöm, hogy miért az előbbire esett a választás, mert nekem speciel tíz perc alatt sikerült úgy megutálnom, hogy menekültem vissza a bash parancssorba. Nemtom, engem egyszerűen taszít az egész. Tisztára olyan, mint a Winfos. Még a hangeffektek is olyanok. Én a Gnome-ban sokkal jobban érzem magam, mert az sokkal rugalmasabb és otthonosabb. Egyébként az Xfce is nagyon tuti, azt is sokáig használtam. (Erőforrásigényben egyébként simán lekörözi az előbbi kettőt.) Lehet, hogy vissza is fogok rá térni. Viszont a Debiannak az Xfce változata, az elég szar, úgyhogy amíg Debiant használok, addig felejtős a dolog. Végül is most a Debiant telepítettem vissza a gépemre. Nekem ez a biztos pont., ahová vissza lehet térni, miután kudarcot vallottam egy másik disztróval. Közel sem annyira egyszerű és moduláris (vagyis "Unix-like") a szerkezete, mint a Slackware-nek, de legalább működik. Szerintem az összes többi fellelhető disztrónál megbízhatóbb és stabilabb ez a rendszer. Ezt azért mondom, mert pl az Ubuntunak a legújabb változata olyan szinten lefagyott a gépemen, hogy még a Bios képernyő sem jelent meg, amikor rebootoltam, hanem a villogó caps lock lámpa volt az egyetlen életjel, amit a gép mutatott. Na, jó, mondjuk, néhány újratelepítés után sikerült elérnem, hogy csak a progress csík feltöltődése után fagyjon le. Azért ez is haladás. Legalább meg tudtam nyomni az F12-t, hogy berakjam a Debian telepítőmet, és újrahúzzam a rendszert. Mondanom sem kell, a Debiannal ilyesmit nem tudnék tudnék képzelni. Olyan se volt még, hogy egy alkalmazás lefagyjon, nemhogy az egész oprendszer, vagy akár a munkakörnyezet. Na, jó, egyszer a Firefox meghalt, miközben videóztam a YouTube-on. De ez szerintem a fos videokártyámnak a hibája. Még a Vistában is gyakran elsötétült néhány másodpercre a képernyő, amikor fullscreenre raktam a YouTube-ot, pedig ott telepítve volt az összes ATI szoftver, amit adtak a géphez. De szerintem egyébként az Ubuntu is minden elismerésre méltó rendszer, szóval én azt nem akarom fikázni! Irodai munkaállomásokra és otthoni PC-re, vagy laptopra mindenképpen a legjobb választásnak tartom, mert rendkívül egyszerű kezelni. Az Ubuntuval szerintem még a nagymamám is simán boldogulna. Sokkal barátságosabb, mint a Winfos. Az én esetem, az valószínűleg nagyon ritka lehet, mert a fórumokon sehol sem találtam ehhez hasonlót.

Nagygépen viszont nem biztos, hogy jobb (gyorsabb, stabilabb), mint az őse. Szóval a Debian az igazi heavy duty operációs rendszer, nem pedig a Red Hat, vagy mittudomén. (A kételkedők esetleg rágúglizhatnak az RPM-el kapcsolatos különböző kritikákra, hogy megbizonyosodjanak ezen állításom igazságtartalmában.) Az Ubuntunál valószínűleg a felhasználóbarátság és a könnyű kezelhetőség egy kicsit rámegy a hatékonyság rovására. De egyébként a Debianhoz sem kell egyáltalán annyira leet gyereknek lenni, mint ahogy azt olyan sokan elképzelik. Minimális parancssori ismeretekkel bármilyen munkára rábírható ez a rendszer. Szóval szerintem ez el van túlozva, ez a nagy Debiantól való félelem. Az összes piszkos munkát a csomagkezelő, meg az APT végzi el. A desktop telepítésben pedig alapból benne van az Ubuntu közösségben is méltán népszerű Synaptic. Igazság szerint az van, hogy a Debian Csomagkezelő Rendszerről (DPKG) szerintem semmilyen tekintélyes szakértő nem merné azt állítani, hogy ennél létezik faszább megoldás Linux környezetben. Csak abban az esetben, hogyha elég vastagon megkenjük az illetőt. De ennek a folyamatnak a törvényszerűségeit az MS-DOS színrelépése óta már nagyon jól ismerjük. Az Ubuntu tervezői viszont tisztában voltak a tényekkel, úgyhogy egy az egyben importálták a Debianos megoldást. Ezt például onnan lehet tudni, hogy az Ubuntu csomagoknak is 'deb' kiterjesztése van.

Egy szó, mint száz, a Debiantól csak akkor érdemes eltérni, ha nagyon úttörő arc vagy, és persze, nincs vesztenivalód.

A Slackware-el kapcsolatban még érdekesnek találom megemlíteni, hogy a "slack" szó konkrétan a "Church of the Subgenius" nevű szatírikus viccvallás legjelentősebb fogalma. Azért szerepel a distro nevében, mert a fejlesztője (Patrick J. Volkerding) tagja az ennek egyháznak. Nagyjából az üdvözülést és a transzcendenciát parodizálja ez a szó. Tehát minél több egy ember életében a slack, annál boldogabb és üdvözültebb az illető ember.

Jövő héten megyek vizsgázni vállalati fasszopástanból. Ez nagyon vidám dolog, mert összesen kétszer voltam benn gyakorlaton. Az órák többségéről tehát hiányoztam, mivel csak kéthetente volt. Asszem, előadáson is kétszer voltam. Nem mintha túlságosan hedonista módon töltöttem volna el ezeket a másfél órákat. Sőt, általában be is mentem a suliba, mert anyámmal nem volt kedvem ezen meccselni. Aztán leültem a hallban és olvastam valamelyik tankönyvemet. Na, mindegy. Elég az hozzá, hogy ma észrevettem a Neptunban, hogy megvan az aláírásom, úgyhogy jó.

Privi

Ezért szeretem a Privi.hu-t.

Ezen már egyszerűen nincs mit absztrachálni. Ez maga a szar.

Minden létező szar, ami a világhálóra valaha is lerakódott, az a privi.hu-n a lehető legtöményebb formában összesűrűsödik. Az emberi ostobaság gravitációs pontja ez! Egyrészt a műszaki képzésben is minimum egy féléves kurzust lehetne rá építeni, ami arról szólna, hogy hogyan ne készítsünk weboldalakat. Meg aztán a társadalomtudósoknak is hihetetlen szakmai precizitással képes érzékeltetni az anómia és a deviancia fogalmait.

Nemrég gondolkodtam azon, hogy megcsinálom a világ legszarabb weboldalát. Nos, azt hiszem, itt az ideje belátnom e vállalkozásom esélytelenségét. Ez van! Let's face it! De mentségemre legyen mondva, hogy nem bennem van a hiba. Ami ezen a portálon van, ahhoz mérhetőt a tudomány legnagyobb alakjai sem tudnának előállítani. Hiába, vannak dolgok, amelyekre csak a természet képes!

Hímnemű embertársainknak adott esetben más örömforrásként is helyt állhat a privi.hu. Főleg ha egyet értenek azzal, hogy nem az életkor számít... Nem véletlenül írta az index, hogy az oldalt böngészve perceken belül saját nagyszüleinkké változunk, és összefüggéstelenül motyogni kezdünk arról, hogy mivé lettek a mai fiatalok. (Ezt valójában az iwfw.hu című, hasonló profillal futó "közösségi portálról" írták az 'Alulmúlni a Privi.hu-t' című cikkükben, de természetesen a Priviről is ugyanígy leírhatták volna.)

Ez már egy teljesen más generáció, mint az enyém. Talán Csernobil lehet az oka. Habár ezt a témát a South Park egyik epizódja is részletesen tárgyalja, amiből arra következtethetünk, hogy nyílván globális jelenségről van szó. Mindenesetre ezek már tizenhárom éves korukra annyi tapasztalatot szereznek a szexről, hogy az én osztályom nagy kurvái szerintem még ma sem érnek a közelükbe. A jelenből visszatekintve az akkoriban regnáló diszkós bandavezérek és főribancok mind egy szálig nyomorult lúzernek tűnnek a mai fiatalokhoz képest.

Mázli

Zsír. Ma két tárgyból is sikerült átcsusszannom a tű fokán. Vagyis éppenhogy elértem az előírt minimális pontszámot. Se többet, se kevesebbet. De az egyik, az még csak aláírás, úgyhogy arra még kell majd gyúrni. A másikból megvan a kettes. De ahogy elnéztem, ott elég sokakat lemészároltak. Nagyjából a csapat egynegyede az, akiknek meglett.

Felteszem, hogy ez azért történt így, mert a második zéhán nem lehetett puskázni egy különösen buzgó felügyelő tanárnak köszönhetően, és ezt elég sokan beszopták. (Az a pletyka járja, hogy több, mint negyven darab puskát vettek el azon a zéhán.) Viszont ma a pótzéhán nem volt felügyelőtanár, csak az az egy, aki az előadást is tartjotta, úgyhogy talán mégsem fog az évfolyam nagy része elhasalni. Ezt onnan tudom, hogy ma bementem megnézni a dolgozatomat. Vagyis csak akartam, de letettem róla. Nem hiszem, hogy a kettesnél jobbat ki tudnék csikarni. Én egyébként nem puskáztam, azt azért tegyük hozzá! Nem szoktam puskázni. Nem látom értelmét. Legfeljebb akkor, ha valaki egy adott tárgyat tényleg tiszta szívéből gyűlöl, és szentül meg van róla győződve, hogy arra neki soha nem lesz szüksége. Sajnos az én esetemben ezek többnyire a rizsázós, biflázós tárgyak, mint pl a faszvertechnológia. (Hivatalosabb nevén szoftvertervezés -és technológia, vagyis SZTT.) Ehhez pl az összes letölthető diasorozatot ki kéne nyomtatnom és össze kéne fűznöm, hogy tudjak rá puskázni. Ilyen kérdések vannak, hogy mondjuk, "Sorolja fel a Grady Booch által kifejlesztett követelményelemzési módszereket!", vagy hogy "Milyen típusú külső kockázatokat ismer a szoftverfolyamat során?". Anyádat ismerem a négyes útról, bazmeg!

Eddig egyébként összesen egyszer puskáztam BMF-es tanulmányaim során, fizikából. Nem voltam képes a hőtannak mind a 18 különböző képletét bemagolni. De ennek se volt haszna, mert pont a közlekedő folyosó mellé ültettek, úgyhogy folyamatosan azon görcsöltem, hogy nehogy észrevegyék a tolltartómba rejtett puskámat. De amióta megvan az 'Útban a modern fizikához' című nagyszerű fizikakönyvem, azóta már fizikából se szeretnék puskázni, mert nagyon megszerettem. Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, akinek valamiért nem megy a fizika, vagy egyszerűen csak szeretné valami tartalmas, konstruktív dologgal elütni az idejét. Engem mindig nagyon felüdít ennek a könyvnek az olvasása. Nem árt ugyanakkor figyelembe venni, hogy a kiadvány ezerkétszázvalahány A4-es oldalra van kinyomtatva, tehát a holnapi zéhádhoz nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb segédanyag. Viszont minden benne van ahhoz, hogy értsed a fizikát. Aznap, amikor nagy örömmel hazahoztam, anyám úgy kommentálta a helyzetet, hogy emberélet kioltására alkalmas. Mondjuk, ezt a Mesterséges Intelligencia-tankönyvemre, meg a Számítógéphálózatok-tankönyvemre is el lehetne mondani. Azok is vastagok. A 'Mesterséges intelligencia modern megközelítésben' egyébként szintén egy olyan könyv, amivel semmit nem veszíthet, de annál többet nyerhet az ember, ha beszerzi. Már csak azért is, hogy képben legyünk, mit is jelent valójában az 'intelligencia' szó, mélyebb értelmében. Vagy hogy megvédjük magunkat az aluljáróban :D

Újra szarvicc blog + tranzitív lezárás

Másfél év szünet után újraindult a termelés a 'Szar viccek' című blogomon, úgyhogy örülés van. A hosszú csendet, úgy hiszem, különösen szar viccekkel sikerült megtörnöm, úgyhogy a remény megvan egy nagyszerű újrakezdéshez. Egyébként most 'Adatbázisok' tárgyból tanulok.

Most ott tartok a könyvben, hogy a tranzitív lezárást taglalja. A tranzitív lezárás, az arról szól, hogy van állításoknak két halmaza, és "Ha-Akkor" szabályoknak egy halmaza. Baloldalon van olyan állításoknak egy kis halmaza, amikről biztosan tudod, hogy éppenséggel fennállnak. A jobboldalon pedig akármilyen állítások lehetnek. Kurvára mindegy, hogy igazak-e, vagy nem, csak az a lényeg, hogy legyen minél több. Például azt is beleírhadod, hogy mekkora egy fasz vagyok. Viszont a szabályoknak mindenképpen helytállóaknak kell lenniük, tehát nem mondhatod azt, hogy ha piros a trolibusz, akkor fasz vagyok, vagy ilyesmi. Ez fontos! De a szabályokat egyébként többnyire kívülről kapod meg - mint ahogy ez lenni szokott, ugyebár. Tehát nincs sok esélyed játszani. Hiába, a matematika egy szigorú tudomány!

Viszont: ha a bal oldali állítások egy részhalmazából következtet egy szabály a jobb oldali állítások egy részhalmazára, akkor ezeket a jobb oldali állításokat azon nyomban átpakolhatod balra. Ezt a tettet újra és újra elköveted mindaddig, amíg találsz a jobboldalon olyan állításokat, amikre tudsz a szabályaiddal a bal oldali halmazból következtetni. Ha már nincs jobboldalt ilyen állítás, akkor a baloldalon lévő halmaz akkori tartalma a kezdeti tartalmának a tranzitív lezártja.

Hogy ez mire jó? Hát arra, hogy a tesztelt állítások egy halmazáról megállapíthatjuk, hogy a fennálló szabályok értelmében következtethetünk-e belőlük egy olyan állításra, amit még nem teszteltünk. Ha a tranzitív lezárással át tudjuk pakolni ezt az állítást balra, akkor onnantól fogva az is oké. Persze, ennél tuti, hogy van precízebb és általánosabb definíciója is a dolognak, de amit én most fölvázoltam, az szerintem biztosan megfelel a tranzitív lezárás definíciójának. Ha nagyon leet vagy, akkor tranzitív lezárással megnézheted, hogy megfelel-e :D

Ezek nagyon szép dolgok!

Meg az adatbázisok, azok nagyon jók! Szeretem őket. Lehetne csinálni például egy olyan adatbázist, ami minden egyedülálló emberre nyomon követi, hogy kinek tetszik, és ha két ember egymásnak tetszik, akkor automatikusan meghívná mindkét embert randira. Bár lehet, hogy ilyen már létezik. De úgy kéne, hogy tényleg minden ember benne legyen, aki él és mozog. Úgy lenne igazán hatékony. Minden állampolgárnak lenne egy accountja, és aztán kötelezővé kéne tenni, hogy mindig mindenkinek legalább tíz név legyen a listáján... Na, jó, mondjuk, ötven fölött nem lenne kötelező. De aki ötven alatti és nem írna listát, annak havi büntetést kéne fizetnie. Vagy ha még nincs jövedelme, akkor közmunka. Még csak az kéne, hogy a tizenévesek ilyen egyszerűen kimaradhassanak a rendszerből! Őnekik kéne a leginkább benne lenniük.

Kevesebben lennének egyedül, az biztos. Az egyik humanista csajnak említettem, és neki tetszett az ötlet. Mondjuk, neki nem részleteztem a dolognak a jogi kereteit.

Szomorú

Nem megyek humanista szemináriumra. Tanulni kell. Ennyi. There is no alternative, ahogy Margaret Thatcher mondaná. Nem baszhatom el az egész félévemet. Az egészben viszont az a legsiralmasabb, hogy én egyáltalán nem bulizással, meg csajozással, és nem is lövöldözős videójátékokkal vertem el az időmet. Tehát nem úgy, ahogy a normális emberek teszik, amikor nem tanulnak. Én már eddig is egy csomó dolgot lemondtam, merthogy nekem tanulni kell. És valóban tanultam is, csak éppen kurvára nem azt, amit kellett volna. Jó, mondjuk, azt se mondanám, hogy éjjel-nappal tanultam, de amikor meg nem tanultam, akkor totojáztam, szöszmötöltem, takarítottam, öltöztem, vetkőztem, táplálkoztam, vagy egyszerűen csak ültem és elmélkedtem - de ezt a legutóbbit igazából az összes többi tevékenységembe sikeresen integráltam. Az az érzésem, hogy énnálam hatékonyabban a világon senki nem tudja megsemmisíteni az idejét, hogy annak tényleg semmi foganatja ne legyen. De ez most mindegy! Ezzel is már a faszom kivan és gyűlölöm magam miatta, de ez egy másik téma. Elég az hozzá, hogy megvettem egy csomó hatalmas tankönyvet és azokat olvastam. De ami a sulihoz kellene, az mindegyik tankönyvnek mondjuk, az egytizede. És sajnos nem éppen az az első tized, amit én sikerrel átbifláztam. Merthogy én még az ezeroldalas tankönyvet is úgy olvastam, hogy az elején kezdtem el, és aztán laponként haladtam vele előre. De a suliban pedig minden egyes fejezetből egy egész kicsi az, ami a tanterv része. De én így nem tudok tanulni, bazmeg! Nem értek az egészből semmit. A sok monitorfejű retardált faszkalapnak, bazmeg, könnyű dolga van, akik már kiscsoportban is elektronikát, meg pascal programozást tanultak! Meg az apjuk, testvérük, sógoruk, nagybátyjuk, vagy akárkijük informatikus. Úgy nagyon könnyű lít arcnak lenni! Egyébként utálom ezt a szót, hogy informatikus. Mindig az ilyen szakimuki rendszerkirályoknak az önelégült buzi technokrata feje jut eszembe róla.

Most bloggerkedésben próbálom levezetni a feszültségemet. Szánalmas :D

Méhek

Eszembe jutott egy régi sztori...

Ákos barátommal még sok éve néztük a Méheket a szigeten. Van egy daluk, amely a továbbküldős szerencseleveleket parodizálja. Így szól a szövege:

Ez a szerencsedal most teneked szól,
Fogadd a szívedbe, s tanuld meg jól!
Már tízszer bejárta a földgolyót,
És a járműve mindig a szeretet volt.

A jószándék volt a motorja,
A humanitás pedig a kuplungja.
A gázpedálja a bocsánat,
A fékje pedig a jóakarat.

És akkor megvilágosodtunk. Ebben ugyanis hatalmas ráció van! A lánclevelek fékje valóban a jóakarat! Mert ha egy kicsit is jót akarsz valakinek, akkor ugyanis nem forwardolod neki az összes szart.

A bocsánat pedig nyílván azért a gázpedálja, mert ha számítasz rá, hogy az emberek úgyis megbocsátják majd az égbekiáltó ostobaságodat, akkor aztán mindenkinek továbbküldöd, aki él és mozog.

Vidám napok voltak ezek...

Suli

A jelek szerint mégsem a nyelvi akadály az ok...
De most Linuxot tanulok. Meg minden egyebet, ami a sulihoz kell. De elsősorban Linuxot. Az a szilárd meggyőződésem, hogy előbb meg kéne tanulnom alapszinten kezelni a számítógépemet, mielőtt elkezdhetnék kódolni és hekkelni. Az ehhez vezető utat viszont a legkevésbé sem a Microsoft termékeiben vélem fölfedezni. Úgy gondolom, a Microsoft és az informatika, az két egymástól igen távol álló fogalomkör. Amivel ez a derék redmonti vállalat foglalkozik, azt a saját szavaimmal leginkább dezinformatikának nevezném.

Informatikában viszont a versenyképességhez... Kibaszottul rühellem ezt a szót, de hát ugye, most már az van, hogy a szerelem is csak akkor lehet igaz, ha eléggé versenyképes. Szóval a versenyképességhez vezető lépcső legelső foka vitán felül az, hogy megszabaduljunk a Microsoft termékeitől. Legfőképpen a Winfos operációs rendszertől és a Visual Studio integrált faszverőkörnyezettől.

Egyébként majdnem minden tárgyból le vagyok maradva. Csak azokat fogom megcsinálni, ami tényleg fontos ahhoz, hogy a következő félévekben is vehessek föl tárgyakat.

Faszom kivan már ezzel a félévvel! Ennél szarabbul már csak a bölcsészhallgatók tudják a tanulmányaikat menedzselni, mint ahogy én ebben a félévben csináltam.

És még humanista kiképzésre is akarok menni a hétvégén, ami három nap. De én akarok!

Énnekem ez kell!!!

Nincs magyarázat

Anyám egyébként komoly csaj! Amikor volt ez a hír, amiről az előző postban értekeztem, a városban cirkáló iráni gárdistákon kívül még azt is idézték a szélsőjobbos pártvezértől, hogy ha hatalomra kerül a Jobbik, akkor megszűnik majd létezni a TV2 és az RTL-klub. Erre anyám röhögve mondta, hogy "Belépünk!", de aztán értetlenségének adott hangot, amikor azt is idézték, hogy a két említett csatorna székházát a földig kívánják rombolni az urak. "Minek kell lerombolni?", kérdezte éntőlem. Tehát mire lesz az jó a hamvaiból föltámadó nemzetnek, hogy kettő, vagy még több épületet a földig lerombolnak benne.

And this is the point!

Ez a point ugyanis egyike azoknak, ahol a szélsőjobbos propaganda végérvényesen megbukik. Erre ugyanis már tényleg nem lehet semmiféle magyarázatot találni. Egy ilyen programpontot semmilyen jóérzésű ember nem fogadhat el. Még ha olyan hatalmas hazaszeretet buzog is az ő kebeében, hogy majd szétrobban tőle, akkor sem. A tudatos, de mégis totálisan öncélú pusztítást ugyanis még a legnyakatekertebb ezoterikus grespikiánus eszmefuttatással sem lehet morálisan igazolni... Bár erre biztosan mondanák a precíz ellenérveket, tudniillik hogy az óriási szellemi károknak helyt adó épületek káros negatív energiákat sugároznak, vagy mittudomén. Na, de akkor meg kell, hogy legyen valami táltosi módszer, amivel le lehet sikálni ezeket a negatív energiákat az épületekről, szóval ez sem adhat okot a rombolásra.

Hát ez van, tisztelt polgártársak. A jobbik egy szar!

Álmodik a nyomor

Vona Gábor sez: "Ha majd az iráni forradalmi gárda tagjai cirkálnak a fővárosban, megnézem, ki meri letépkedni a plakátjainkat!"

Ez azér megüt egy szintet lolság terén!

Még a híradóban is bemondták, úgyhogy tudunk róla. A híradó ezzel szintén megütött egy szintet, még ha nem is éppen lolság terén. Nem értem, hogy egy ilyen beszólásból mitől lehet komoly hír? Ezen kívül sok sok más dolgot sem értek nagyszerű nemzetünk médiájának viselkedésében úgyhogy ezen a szálon most ne menjünk tovább.

Ez a Gáborunk egyszerűen annyira bájosan infantilis, hogy legszívesebben megsímogatnám azt a buksi fejecskéjét. Frusztrált kisiskolás éveimet juttatja eszembe, amikor még én akartam lenni a terminátor.

A hír egyébként az volt, hogy választási megfigyelőket fog kérni Iránból a Gáborunk.

Hogy egy NATO tagállamban az egész szövetség által közellenségnek tekintett ország hadserege milyen módon töltheti be a választási megfigyelő szerepét, az számomra még nem egészen tiszta a nemzetközi jogok szempontjából. Ez nyílván azért van, mert nem vagyok elég tájékozott.

Valószínűleg a gárdák iránti olthatatlan szerelmének a hevülete engedte figyelmen kívül hagyni azt az aprócska tényt, hogy a 'Forradalmi Gárda' megnevezés az Iráni Iszlám Köztársaság haderejének összességét illeti. Ebben az országban ugyanis permanens forradalom van a hetvenes évek óta. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy "őrök tanácsának" nevezett bennfentes szervezet dönti el meglehetősen kötetlenül, hogy ki indulhat a választásokon. Az iszlám köztársaság alkotmánya ugyanis nem holmi felvilágosodásnak nevezett ócska hitetlen téveszméken, hanem nyílván az iszlám szokásjogon alapul. Ez a szokásjog egyébként többek közt a házasságtörő feleségek halálra kövezését tekinti abszolut korrekt eljárásnak a nagy becsben tartott közerkölcsök helyreállítására...

Igazából tökmindegy, hogy mi is ez a forradalmi gárda! Szóval ha egy maroknyi baseball-ütős kamaszból állna, akik Wizzairrel repülnek ide egy londoni gettóból, akkor sem tudnám elképzelni, hogy jogukban álljon bármilyen eljárást foganatosítani egy magyar állampolgárral szemben. Meg mondjuk, baseball-ütős kamaszból itthon is találnak eleget, szóval ehhez nem értem, minek kell Uncle Mahmoud hathatós segítsége.

Politika

Azt hiszem, én nem nagyon értek a politikához. Vagy legalábbis a hazai politikához biztosan nem értek. Például amikor anyámmal kimentünk az egyébként halálosan unalmas Chartás rendezvényre, akkor ott egész végig teli torokból éltettem a miniszterelnököt. (Ezt utólag végül is úgy értelmeztem, hogy a feeling kedvéért csináltam.) Ellenben amikor arról olvasok különféle blogbejegyzéseket, hogy hogyan próbálta meg lenyúlni a 'Tarka Magyar' felvonulást - ami egyébként szintén halálosan unalmas volt, szóval 1-0 a náciknak - akkor igazából teljes mértékben egyet értettem azzal az állásponttal, hogy ez egy undorító húzás volt egy undorító embertől. Meg általában véve amikor nagyon szimpatikus emberek kritizálják a kormányfőt, akkor nagyon könnyen egyet tudok velük érteni. De aztán hirtelen ismét rámjön az ötperc, és megint nagy Gyurcsány-rajongóvá változom. Nem jó dolog ez. Nem túl egészséges.

Mondjuk, a jobboldalt igazából mindentől függetlenül utálom. Ez mégis egy biztos pont az életemben. Tehát akármekkora féreg legyen is a miniszterelnökünk, azt , hogy rosszabb lenne, mint Szent Viktor vezérünk. Ezeknek a furcsa kormánypárti pillanataimnak is leginkább az szokott lenni az oka, hogy valamilyen jobboldali figura vagy formáció éppen kivillantja a foga fehérjét. Ám ahogy kilépek a gyűlöletnek és a félelemnek ebből a vészterhes közegéből, úgy a kormányfő iránti lojalitásom is viszonylag gyorsan szertefoszlik.

Azt hiszem, az lesz a leginkább célravezető, ha minden kérdésben a Humanista Párt álláspontját követem. Ez a kijelentés most nyílván eléggé szektásnak tűnik, de a Humanista Párt elnökét személyesen is viszonylag jól ismerem, mivel már három éve tagja vagyok a mozgalomnak, így tehát elég sokszor volt alkalmam találkozni vele. Ő egy komoly srác. Amit ő mond, az mindenképpen megalapozott. Tudom róla, hogy hihetetlen alapossággal utánanéz minden kérdésnek minden lehetséges szemszögből, és általában az ővele ellenkező vélemények forrását is meg szokta jelölni és le szokta vezetni, hogy az őszerinte miért nem elfogadható. Másrészt viszont azt is tudom róla, hogy kurva jó arc. Mert jó arc. Empirikus megfigyeléseimnek az az indukció és dedukció útján észlelt eredménye áll fenn, hogy Várady Tibor egy nagyon király arc. Punktum. Bad Religion koncerten is ott volt, úgyhogy jó arc. A Bad Religion pedig minden erkölcsös, jóérzésű és józan gondolkodású polgártársunk számára nyílvánvalóan hihetetlenül és ugyanakkor kurvára fasza.

Il forum

Az Európai Humanista Fórum, az egyszerűen fasza! Ez ilyen igazi megújulós esemény volt most számomra. Installáltam a szeretetet, ahogyan azt egy régi és kurvára béna hittérítős pleazeforwardolós körlevél mondaná. Bár ez a több ideig ottlevős humanista eseményekkel általában véve így szokott történni, hogy nagyon megújulok, de aztán nincs meg a további hasznos energia, hogy újhumanistaszilóista pályára állítson, úgyhogy eléggé szar módon így aztán állandóan visszarégülök. Na, de most tényleg, baszki! Én most már jó arc akarok lenni! Tisztulni akarok :D

Keressetek videókat! Mármint hogy 'european humanist forum'. Van egy kurvajó zenés videó, azt tudom. Azt a zenét folyton nyomatták a Palalido csarnokban, ahol össznépileg gyűltünk, és nagyon jól esett hallgatni. Nagyon inspirált. Én most nem mutatom meg, mert most nincs flash a gépemben. Merthogy újfent lezúztam az undorító és gyűlölni való Windows Vistát a gépemről, és megint Linuxolok. Hamarosan azonban újra formázni fogok, úgyhogy nem nagyon akarok most telepítgetni. Azért fogok formázni, mert a 2.6.27-es kernel állítólag támogatja az Atheros kártyámat, ami AR5007EG és nem nagyon szereti a Linuxot. Az én gépemen most 2.6.26-os kernel van, és egyelőre nem nagyon tudok upgradelni, úgyhogy egy ismerőssel kell majd közös erővel telepíteni és konfigurálni.

Nem turista a Danika...

Egyrészt rájöttem, hogy mégis eléggé jó lenne magyarul blogolni, mer a magyar nyelv, az jó. Meg azért belejátszik az is, hogy ezt a nyelvet úgy viszonylag jól tudom írni és beszélni, tehát jobban, mint az angolt. Minimum egy nagyságrenddel hatékonyabban tudom írni magamat ezen a nyelven, az a szent igazság. Erre rá kellett jönni.

Meg mondjuk, az az egy kézen megszámlálható emberanyag, amely a blogomat olvasná, az többnyire szintén magyar anyanyelven űzi a nagybani ipart, úgyhogy ez most többnyire magyar lesz.

Másrészt pedig az eddigi blogom, a Romantic Machines, az annyira unalmas, egyhangú és szar volt, hogy az már aszimptotikusan konvergált a nulla felé, szóval ezért is döntöttem a váltás mellett.

Amúgy ezt egy nagyon effektív és szívhez szóló történet is kiválóan érzékelteti velünk...

Tehát az van, hogy beszélget egymással az övtáska meg a hátitáska. Ezeknek már a faszuk ki van, mer mittudomén, szakított velük a barátnőjük, meg aztán pénzügyi válság is van most már, szóval nagyon szeretnének végre úgy istenigazából lelépni. "De sebaj!", mondja hirtelen az egyik...

"Mindjárt jön a vál(l)táska!"

Szóval így.