March 25, 2009

Faktoriális

#include

int rfact(int n)
{
if (n==0) return 1;
else return n*rfact(n-1);
}

int cfact(int n)
{
int r=1;
while(n>0) r*=n--;
return r;
}

int main()
{
int (*fact)(int n), n;
char c;
scanf("%i %c",&n, &c);
if(c=='c') fact=cfact;
else fact=rfact;
printf("%i\n", fact(n));
return 0;
}

March 20, 2009

Szintén ordas

Ma egy pillanatra nagyon előtört belőlem a rendpártiság, és elgondolkodtam azon, hogy alapjában véve talán mégsem annyira rossz dolog a fasizmus... Most, hogy így megnyiratkoztam :D

Na, jó, nem! Úgy volt, hogy a Margit-híd budai hídfőjénél fölszálltam a 4-6-os villamosra, ahol azt vettem észre, hogy valaki minősíthetetlenül ordenáré stílusban szitkozódik. Rögtön oda is néztem, fölfedezvén, hogy ennek a valakinek a megjelenése és a kisugárzása semmivel sem jobb a beszédstílusánál. Tipikusan az a semmirekellő diszkós-rappes szargyerek, akiről egy nanoszekundum alatt bebizonyosodik, hogy nála undorítóbb és semmirekellőbb létforma hétmérföldes körzetben csak 0,00001% valószínűséggel fordulhat elő, és ezt igazából a lelke mélyén ő is belátja, de ahelyett, hogy megpróbálna valamit kezdeni az életével, inkább agresszióval, vagánykodással és kötekedéssel próbálja ellenpontozni súlyos kisebbségi komplexusait.

Azt elég hamar belőttem, hogy a fickó nem részeg és nem is autista, hanem egy utastársához beszél. Nem sokkal később kiderült, hogy az utastárs egy nyugdíjas éveiben, vagy ahhoz igen közel járó nő volt. Azért csak később derült ki, mert csak akkor szólalt meg, amikor ez a véglény odafurakodott a közelébe, és akkor is csak arra a kérdésre válaszolt egy kelletlen igennel, hogy a különféle fenyegetések elég világossá váltak-e a számára. Tehát ezzel a nénivel beszélt olyan stílusban, mintha a rivális banda egyik behajtójával beszélne a gettóban.

Na, most én nem tudok erről mást gondolni, mint amit gondolok. Egyszerűen minden olyan emberi tulajdonság, amitől undorodok, az ott volt ebben az alakban. Ő az, akit tényleg a legnagyobb lelki nyugalommal, szemrebbenés nélkül lőnék főbe. Sőt mi több, utána egy jól végzett takarítás okozta megkönnyebbüléshez hasonló érzéssel töltené el a szívemet az a tudat, hogy az élővilág evolúciójának egy ilyen roppant kínos tévedését korrigálhattam.

Szörnyű frusztrációt okoz azonban az a tény, hogy ezt mégsem tehetem meg. De ha legalább egy ólmosbottal felülírhattam volna néhány egyszerű szabályt ebben a végtelenül kártékony biokémiai produkciós rendszerben, már az is nyert ügy lett volna. Szilárd meggyőződésem azonban, hogy a biomasszának ezen formáit a lehető leghamarabb vissza kell forgatni az ökoszisztémába.

Megjegyzem, én fasiszta pillanataimban is kizárólag a fasizmus faji megkülönböztetéstől mentes formáit tartom elképzelhetőnek. Többek közt a jelenlegi eset elkövetőjéről sem tudtam meghatározni, hogy mely népcsoport tagja. Nem mintha túlzottan érdekelne. Én tehát csakis kulturális dimenziókban fasizálódom. Meg mondjuk, mindenki más is, akinek 60 fölötti mesgyéken mozog az intelligencia-hányadosa és nem is elmebeteg. Ma Magyarországon nem népszerű a fajelmélet. Kulturális rasszizmus van. Ezt biztosra veszem. Természetesen ez is egy nagyon szörnyű és káros jelenség, de korántsem annyira durva, hogy haláltáborok felépülésétől kelljen tartani.

Bizonyos szociológiai kutatások is arra engednek következtetni, hogy az asszimilálódó cigányokat a fehérek többsége nem tekinti cigánynak. Ezt történetesen nem a Magyar Nemzetben olvastam, mert még soha nem vettem a kezembe Nemzetet. Bőven elég nekem, amit a lapszemlében felolvasnak belőle. Tehát hiteles forrásból szedtem. Konkrétan Csepeli Györgynek az egyik előadásán hallottam, még az ELTE szociológián. (Az volt a tárgy címe, hogy 'Bevezetés az interetnikai és interkulturális viszonyokba' LoL.) Csepeliről azért nagyjából lehet sejteni, hogy nem túlzottan rajong a jobboldali eszmékért. Az állítás kapcsán még azt is elmesélte, hogy az egyik roma származású magyar EP képviselőnek még végzős gimnazista korában nem hitték el az osztálytársai, hogy cigány származású. Ez van.

Megjegyzem, fiatalkorában a nagy Mohandasz Gandhi is rasszista volt, amikor még kezdő ügyvéd volt Dél-Afrikában. Kurvára nem kedvelte a négereket. Aztán mégis ő lett korunk egyik legnagyobb szellemi vezetője. Ez is van.

Tehát én igazából szörnyű álszentségnek tartom, amikor a belvárosi értelmiség széplelkű tagjai mindenkit gyűlölködő, vérszomjas szörnyetegnek tartanak, aki cigányozik. Nem arról van szó, hogy jó dolog cigányozni, de ezzel a hozzáállással csak olajat öntenek a tűzre. Na, de most nem akarom itt mosdatni magam! Sőt, én igazából magamból indultam ki, amikor belvárosi széplelkekről beszéltem. Én ugyan nem a belvárosban lakom, hanem Kispesten, viszont a rendőrkapitányságtól úgy száz méternyire. Megrögzött idealista ember lévén elég gyakran gondoltam magamban azt, hogy mindenki szar ember, aki cigányozik. Na, de aztán ha nagy ritkán megláttam valahol egy igazi, vérbeli diszkós cigánybandát, akkor már mindjárt másként láttam a világot.

De ezzel szerintem a többi széplelkek is majdnem mind ugyanígy vannak. Jézus nem véletlenül volt Jézus. Ha nem ő lett volna az egyetlen, aki képes a kínhalál küszöbén is megbocsátani az őt kínzóknak, akkor most nem tanulnánk róla egy betűt sem. Lássuk be, hogy van azért némi igazság abban a véleményben, hogy ha egy szabolcsi faluban a cigánytelep közelében kéne élnünk, akkor minden nap zokogva hívogatnánk a Magyar Gárdát.

Ez persze, nem azt jelenti, hogy a Magyar Gárda egy jó dolog. Az iménti vélemény megfogalmazója biztosan így gondolja, de én nem. Ezt leszögezném, még mielőtt bárki magába szállna, tehát hogy a Magyar Gárda egy kurva szar dolog. Többek közt azért, mert telis-tele van az előbbi történet főszereplőjével minden funkcionális szempontból azonos egyedekkel. Nem egy és nem kettő gárdista van, aki büntetett előéletű, ezt még prominens szélsőjobbosok is elismerik. Ezen felül valószínűleg még többen vannak, akikről nem tudjuk, hogy mit csináltak, mert mondjuk, jóban vannak a zsarukkal, vagy mit tudom én. De leginkább azért szar a Gárda, mert gyakorlatilag semmit nem tesznek a "cigánybűnözés megfékezéséért", ami pedig elvileg a céljuk lenne. Ellenben leginkább csak olajat öntenek a tűzre.

Vajon miért nem volt ott pl a siófoki Petőfi sétányon a gárda, amikor az enyingi maffiózók odamentek balhézni?! Talán nem voltak még elegen? Én úgy tudom, nem volt ez annyira régen. De ahogy elnézem, ma sem ártana a helyi vendéglátósoknak egy kis segítség. Nekem mindenesetre van egy tippem, hogy miért nem mennek ezek Siófokra. Azért nem mennek, mert a vezetőik féltik a seggüket. Kurvára nem mernek fölvállalni egy valódi konfliktust. Ennyi. Ez a tény. Elvégre a maffiózók nagy ívben leszarják, hogy mit csinálnak ezek a hülyegyerekek Kistarcsán, meg Tatárszentgyörgyön. Ezeken a helyeken nincs semmiféle cigánymaffia, csak egy pár tucatnyi szerencsétlen tróger. Ellenben ha Siófokra készültek volna gárdázni, akkor aztán lehet, hogy kaptak volna egy-két halálos fenyegetést a cigánybáróktól. Fenyegetést, azt pedig csak adni szeretnek ezek a tiszta tekintetű, nemes lelkű legények, nem pedig kapni.

Egyszóval a Magyar Gárda is leszophatja a veretes harci faszt.

March 15, 2009

Árjafej

Egyik osztálytársamat ezzel a névvel gúnyoltuk, amikor levágta nagyon rövidre a haját. Nos, az enyém most még annál is rövidebb... Vagyis konkrétan nincs. Lenyírtam az egészet nullásgéppel. Két héttel ezelőtt már egyszer lenyírtam, de akkor még rajta volt a gépen a fekete műanyag bizbasz, tehát nem lettem egészen kopasz, hanem csak nagyon rövid lett a hajam. Igazából az úgy jobb volt, tehát ezt valószínűleg nem fogom megismételni. Bár akkor is látszott nagyrészt a fejbőröm és visszatükröződött róla a fény, de azért volt rajta egy-két milliméternyi haj is, ami szintén látszott. Ez most nincs. Egy enyhe sötét árnyalata van csupán a fejbőrömnek azon a részen, ahol a hajamnak kéne lennie. De nem bántam meg, mert ki akartam ezt is próbálni. Kíváncsi voltam, milyen érzés kopasznak lenni. Anyám kikészült, amikor meglátta. Na, mindegy, majd visszanő.

March 6, 2009

Láz

Dan Brown regényei egyszerűen kurva szarok!

Mondjuk, nekem be kéne fognom, mert az 'Angyalok és démonok' kivételével mindet olvastam, de akkor is szarok. Minden története ugyanúgy van felépítve. Ugyanaz a template. Mintha csak egy progam írná meg őket különböző adatstruktúrákból. Kivétel nélkül minden regényének a legelső, fél oldalas fejezete arról szól, hogy valaki nagyon titokzatosan meghal. Aztán megjelenik a férfi főszereplő, meg egy kicsit később a női főszereplő, akik mindketten hihetetlenül okosak és szépek, és természetesen a történet végére meglesz a lámúr. (Kivétel a Digitális Erőd, ahol már az elején megvan.)

Mindig van egy rendkívül gazdag vagy rendkívül befolyásos ember, aki mindig háttérben meghúzódó főnökként jelenik meg. Egész végig azt hisszük róla, hogy jó arc, de a legvégén persze, kiderül, hogy valójában totál be van kattanva és egész végig ő kavarta a szart. Plot twist. Genuinely thrilling.

A jónak látszó főgonosszal szemben mindig ott van valami nyomorult seggturkász gyíkarc, akiről mindvégig azt hisszük, hogy ő a főgonosz. A történet is úgy van megírva, hogy efelől semmi kétségünk ne legyen. Hogy azt érezzük, mintha a szerző éppen csak meggondolta volna magát a történet végére.Az új felállásban ugyanis a legfőbb gyíkarc már csak egy jelentéktelen kis fitymafej, aki ráadásul többnyire meg is van halva. A legvégén persze, a real főgonosz is decensen meghalódik, vagy mondjuk, elviszik a zsaruk, ahogy az a Da Vinci kód esetében történt. Ott csak a gyíkarc halt meg.

Dan Brownról könnyen azt hihetjük, hogy kibaszott nagy koponya, aki mindenről tud és mindenhez ért. Valójában persze, semmihez sem ért. Nekem a Digitális Erődben vált elég nyílvánvalóvá ez a kellemetlen tény, mivel az valamennyire nekem is szakmába vág.

Ez egész pontosan a kriptográfia, ami őt állítólag nagyon érdekli. Valószínűleg tényleg érdekli, hiszen legalább három regényében ez viszi előre az egész cselekményt. De közben olyan szinten nem vágja a témát, hogy az tragikomikus. A Digitális Erődben az okozza a legnagyobb feszültséget, hogy egy japán faszi föltalál egy feltörhetetlen kódot, és hogy ez mekkora para. Elkerülte azonban a figyelmét, hogy ilyen kódot már 1917-ben föltaláltak, és harminc évvel később a nagy Claude Shannon be is bizonyította egzakt matematikai módszerekkel, hogy valóban nem lehet föltörni. Na, jó, ezt a Wikipédián olvastam... Mentségemre legyen mondva, hogy engem nem nagyon érdekel a kriptográfia. (Nekem nincs mit rejtegetnem :D) De szerintem ha valakit érdekel, akkor illene az ilyesmikről tudnia. Akár a Wikipédiáról...

Most egyébként megint beteg vagyok. Azért mondom, hogy megint, mert néhány héttel ezelőtt már kidőltem egyszer, miután elkaptam az influenzát. Aztán a hét végére hellyel-közzel ki is gyógyultam belőle. Most azonban megint itt ülök lázasan, mint egy rakás szar. Most a húgycsövemet fertőzte meg valami. Tegnap előtt kezdődött. Szerdán a heti tali után bementem a mosdóba vizelni, és amikor felhúztam a bőrt, azt vettem észre, hogy a makkomon valami undorító, gennyes váladék van mindenfelé. Éjszakára meg már nem tudtam rendesen vizelni. Reggel egy szolid 38 fokos lázzal indult a nap, úgyhogy a suli, az már alapból felejtős volt. Helyette indultam is az SZTK-ba, hogy az urológus lecheckolja a szerszámot. Az urológus szerencsére elég jó arc volt. Egy tipikus jófej doki. Szeretem az ilyet. A folyosón is ott pacsizott mindenkivel, úgyhogy abszolut paramentesen mentem be. Mert egyébként én eléggé félek az orvosoktól, vagy legalábbis nem nagyon bízom meg bennük. Az egy dolog, hogy 90 százalékuk full jobbos, az legyen az ő magánügyük. Az viszont már elég erős diszkonfortérzést tud okozni, amikor ide-oda passzolgatják az embert a különböző osztályok között, amíg föl nem fordul, vagy pedig be nem csúsztatja a megfelelő értékű bankjegyeket a megfelelő zsebekbe. Én még hajlandó lennék fizetni is azért, hogy meggyógyítsanak, de a mutyizáshoz és az urambátyámkodáshoz már nem nagyon értek.

Bár engem is rögtön továbbküldött az urológus a bőr-és nemibeteggondozóba, de ott aztán elég alaposan megvizsgáltak. A főorvosnővel már ismertük egymást, mert ő égette a kezemről a szemölcsöket úgy két éve. Most ilyen hosszú bizbaszokkal nyúlt be a húgycsövembe, meg a fitymám alá, amiket aztán az asszisztens Bunsen-égővel melengetett egy darabig, majd megvakart velük két üveglapot,. Az üveglapokat még lekezelte valami szerekkel, mielőtt átnyújtotta volna a főorvosnőnek. Végül a főorvosnő egy mikroszkóppal tanulmányozta a cuccot elég hosszú ideig. Hosszú és kínos csönd. Szerencsére volt happy end, mert a végén kedélyesen kijelentette, hogy negatív. Hogy mi az, ami negatív, azt természetesen nem voltam képes megjegyezni. Mindenesetre fölírt nekem egy doboz Doxicyclint, amiből a normál adag kétszeresét kell szednem. Aznap még egy ideig véreset pisiltem, de aztán amikor elkezdtem rendesen inni a folyadékokat, akkor javult a dolog. Először nem nagyon ittam, mert arra játszottam, hogy minél kevesebbet kelljen vizelni, de aztán anyám kiokosított, hogy a vizeléssel fogom kisöporni a pöcsömből a rosszaságokat. Továbbá magam is észrevettem, hogy ha elég nagy volt a húgyhólyagomban a nyomás, akkor nem fájt annyira az ügy. Mára már majdnem olyan jól tudok pisilni, mint új koromban. Ellenben még mindig ugyanakkora lázam van, vagy legalábbis ugyanolyan szarul érzem magam, mint az első napon. Ez azért elég kínos, mert most, hogy nagyrészt elmúltak a vizeléssel kapcsolatos fájdalmaim, nem igazán értem, hogy miért vagyok mégis ilyen szar állapotban. Nehéz ügy.

March 4, 2009

True+True=2

#include

int main()
{

printf ( "%i\n", (2+2==4) + (2+2==4) );
return 0;

}

Ez egy C forráskód, ami azt mutatja, mennyire egyszerű és rugalmas a C nyelv. Szeretem az ilyet. Szeretem a C nyelvet!