Tegnap éjszaka elvégeztem életem első fizikai kísérleteit egy rugós erőmérővel (anyám utazós poggyászmérlege), egy biciklizárral, és a régi laptopom tápkábelével. A tápkábelt félbehajtottam és a hurkot beakasztottam az erőmérőbe, a másik végét pedig átbújtattam a súlyos U-lakaton, majd megfogtam a kezemmel úgy, hogy az erőmérőre akasztott hurokkal egy szintben legyen. Ezek után megállapítottam, hogy minél közelebb csúsztatom a lakatot az erőmérőhöz, annál nagyobb súlyt mér. Ha pont a kábel felénél van, akkor pedig pont a felét méri annak a súlynak, amit akkor mérne, ha egymagában ráakasztanám a lakatot az erőmérőre.
Persze, ezt algebrailag is be lehet bizonyítani, úgy talán egyszerűbb is.
Vesszük Newton második törvényét, vagyis hogy a testre ható erők eredője egyenlő a test tömegének és gyorsulásának szorzatával. A gyorsulás egy vektor, hiszen mindig van egy irány, amerre a test gyorsul. Mivel a biciklizárunk semerre sem gyorsul, hanem nyugalomban van, ezért az erők eredője nulla. A legcélravezetőbb az, ha a függőleges erőkomponenseket számuljuk ki, mivel azok közül van egy, amit tudunk, nevezetesen a test súlya. Nyílvánvaló, hogy ennek az erőnek a kábel tart ellent, máskülönben az egész lezuhanna a picsába. A kábel valójában két erőt képvisel, mivel két irányba támad abból a pontból, ahol az U-lakat őrá függeszkedik, tehát úgy viselkedik, mintha két külön kábellel kötöttük volna hozzá ezt a pontot a felfüggesztési pontokhoz. A biciklizárat tehát húzza a súlyvektor lefelé, valamint a két kötélerőnek a függőleges komponensei fölfelé. Most akkor legyen alfa az a szög, amit a kötél bal oldala bezár a vízszintesse, a béta pedig az a szög, amit a jobb oldala. Ezeknek a szögeknek a színuszaival kell ugyanis megszoroznunk a kötélerőket, hogy megkapjuk a függőleges komponensüket. Ezt mondjuk, le kéne rajzolni ahhoz, hogy lehessen érteni, mert rajz nélkül ez az utolsó állításom olyan, mintha csak úgy előhúztam volna a fehér nyuszit a kalapból. Viszont most nincs kedvem ide rajzolgatni, úgyhogy ennyit a fizikáról. De én szeretem.
December 30, 2008
December 26, 2008
A helyzet
Most már tényleg a helyzet magaslatán állok. Sikerült teljes mértékben linuxosítanom a gépet. Lazán-faszán működik a Wireless, a hang, és a video is! Még az ATI Catalyst Control Center is föltelepült a gépemre. És ami már aztán tényleg hab a tortán: Nem fagy le!!! Szóval most lelkes Ubuntu felhasználó lettem. Minden elismerésem megilleti az Ubuntu közösséget.
(Update: A Persepolis DVD-met nem tudja lejátszani, úgyhogy ehhez egy kicsit még bütykölnöm kell.)
(Update: A Persepolis DVD-met nem tudja lejátszani, úgyhogy ehhez egy kicsit még bütykölnöm kell.)
December 24, 2008
Ubuntu
A helyzet magaslatán állok. Sikerült letöltenem az amilo-forums.com-ról egy scriptet, ami megcsinálta nekem a Wi-Fi drájvert Ubuntu 8.10 (Intrepid) rendszeren. Sőt, még a Compiz is működik nagyon királyos vizuális effektekkel. Egyetlen hátránya, hogy kissé leterheli a processzort. Meg a memóriát is nagyobb tételben fogyasztja, mint a Debian. (A Vistának mondjuk, a közelébe sem ér.) Ja, meg az, hogy továbbra is időnként lefagy az indításnál. Erről még lehet, hogy írok majd.
Mis companeros
Én:
SzB:
Anyám aztat mondta, hogy ezeket a cédulákat az MDF postaládájába dobták be, és hogy ők nem tudtak róla, hogy ez lesz, tehát hogy valami szabotásról lenne szó a Vezénylő Tábornok Úr hűséges csapatai részéről.
Légyszi, küldjetetek valami háttérinfókat, hogy képben legyek. Én hülye vagyok a politikához, nem tudok mit mondani!
VT:Az aki gyakorlati szinten gyujtott mar cedulat az tudja milyen elkepeszto munka. Nem nekünk, mindenkinek, a Fidesznek,az MSZP nek, mindenkinek.
Namarmost, eppen ezért mert sok munka, sokat kell menni, heteken keresztül házból házba, sokakhoz visszamenni, többször is. Heteken keresztül, sok sok ember kell csinalja.
Mondjuk ahhoz h 800 cédulát összegyűjts, kell beszélni 2500 , 3000 lehet h még sokkal több emberrel, nem tudom rengeteg, ha ezt leosztod 14 napra akkro mondjuk 200-300 körüli embert egy nap, ha mondjuk 10 ember csiálja, akkor 20-30 helyre menni egy nap per fő.
Namost , éppen ezért van az hogy azok akik ezt csinálták, többször, nem egyszer, nem kétszer, nem háromszor összetalálkoznak az utcán, a házban, és mari néni ajtajában. És tényleg, összetalálkoztunk sokszor a fidesszel, sokszor a szadesszel, sokszor az MSZp vel, es többször a jobbikkal is.
Mással nem talakoztunk.
Senki közülünk.
Egyszer sem....Azzal kapcs pedig h ártatlanul fogadták a bedobált cédulákat...az MDF tapasztalt, nem egy nem két válazstáson indult, tudja h eddig sem dobtak be nekik és másnak , náluknál jóval nagyobbaknak sem ennyi cédulát még ehhez közeli számút sem. Tudta hogy amit az emberek ajtajában tapasztal az ellentmond annak amit a "postaládájában" tapasztal.... szóval itt sajnos a gyakorlati alapon SEM támasztható alá amit mondanak.
Találgatni tudok csak, de van tippem:
Az MDF rohadtul nem gyűjtött cetliket! Aki csak volt gyűjteni, tudja, hogy mindeféle párt gyűjtőivel lehetett találkozni, de MDF-essel, mint ahogy MIÉP-essel, vagy Tomcatessel nem. Vagy esetleg elenyésző mértékben. A többi párt embereivel a döntő napokban rengetegszer találkoztunk.
Tehát nem gyűjtöttek.
Számíthatott-e arra az MDF, hogy gyűjtés nélkül kap elég cetlit postaládába? Egyértelműen nem. 2 éve is csak 754 szavazatot kaptak. Azóta csak apadt a táboruk. Miért menne ezernyi ember hirtelen az MDF alig működő Ráday utcai irodájába elvinni a cetliket? Lelkesedésből?
Tehát az MDF nem gyűjtött, és tudhatta, hogy nem dobnak be eleget. Mégis, nyomta ki a szórólapokat, óriásplakátot, stb. Pénzt rakott a kampányba.
Én már rég a botrány kipattanása előtt gyanúval néztem, hogy hogyan oldják meg a kopogtatócédula-kérdést. Jeleztem többeknek, hogy figyeljék az MDF-et. Parlamenti párt, aki nem gyűjti össze?!
Hát megoldották. Az én elméletem szerint ez abszolút kitervelt, erre építettek az első naptól.
Továbbra is utálom az MDF-et!
Tegnap én is láttam Dézsi Mihálynak a posztereit, amiken észbontóan szexi bajsza mögül közli, hogy ő a rend pártján áll. ("És ön?") Nagyon édi a srác! Halvány szépséghibája csupán a dolognak, hogy a nagy rendpártiság hevében a jelölt számára leadott 1015 cédulából 669-et - tehát több, mint kétharmadát - valahogy nem sikerült tisztességes úton megszerezni. Ezeket a cetliket ugyanis házon belül gyártották, vagy legalábbis mindenképpen az erre hivatott állami nyomda közreműködése nélkül szerezte a rend pártja. Színes fénymásolóval. Úgy az igazi. Hát köszi szépen, de akkor én inkább a gerincesség pártjára állnék, ha már valahova állni kell. Meg mondjuk, egyébként is.
Ebben az egészben az a rohadtul gusztustalan, hogy az MDF annak ellenére, hogy a bőrük alatt is pénz van, mégis szarik rá tisztességes módon összegyűjteni azokat a kibaszott cédulákat! Azt ugyanis ne próbálja velem senki bekajáltatni, hogy az Ibolykának nincsenek olyan "barátai", akik nagyon is hajlandók mélyen a zsebükbe nyúlni, ha egy jó lóra kell tenni. Nekik ez nyílván befektetés. És ha már egyszer Ibinek focihoz nem értő igazságügyminiszter posztjáig futotta, akkor azért valahonnan most is csurran-cseppen egy kis lóvi. De legalábbis ezt a kínos ellentétet szemlélve, ami a cédulagyűjtési módszereik és az imázsuk között feszül, én a továbbiakban semmi jót nem feltételezek róluk.
Ugyanakkor itt van egy bizonyos Humanista Párt. Ezeknek nem telik még kampányra sem, hiszen egy fillért sem kapnak az ilyen-olyan vállalatok és maffiák bőkezű adományaiból. Meg úgy alapból olyan látványosan szarik a fejükre mindenki, hogy néha már úgy tűnik, mintha valahol odafent lenne megtiltva, hogy tudomásul vegyék létezésüket. Ezek a humanisták azonban mégis full legálisan gyűjtötték be az összes kibaszott cédulát. Nem éppen bőséges szabadidejüket áldozták arra, hogy retardált, kiégett, elmebeteg, bamba, kőbunkó, vagy csak szimplán seggfej lakókkal beszéljenek órákon át.
Na, jó! Talán mégsem volt annyira keserves ez a munka, mert sokan közülük állítólag élvezték a tapasztalatszerzést és az emberekkel való kontaktust. Ez is egy olyan dolog, amiben a Humanisták különböznek egyéb politikára vetemedő embertársainktól. Vagyis hogy a pénzükön és szavazataikon kívül valami egyebet is szeretnek az emberekben. Én mondjuk, az egészben egy percig sem vettem részt, hanem csak a levelező listákon követtem az eseményeket, úgyhogy nem illet a dicsőség sem.
Mostanában az az időm és energiám, amit erre az ügyre beáldozhattam volna, fenomenális életvezetési képességem által a null device felé lett átirányítva. Ez van...
Ebben az egészben az a rohadtul gusztustalan, hogy az MDF annak ellenére, hogy a bőrük alatt is pénz van, mégis szarik rá tisztességes módon összegyűjteni azokat a kibaszott cédulákat! Azt ugyanis ne próbálja velem senki bekajáltatni, hogy az Ibolykának nincsenek olyan "barátai", akik nagyon is hajlandók mélyen a zsebükbe nyúlni, ha egy jó lóra kell tenni. Nekik ez nyílván befektetés. És ha már egyszer Ibinek focihoz nem értő igazságügyminiszter posztjáig futotta, akkor azért valahonnan most is csurran-cseppen egy kis lóvi. De legalábbis ezt a kínos ellentétet szemlélve, ami a cédulagyűjtési módszereik és az imázsuk között feszül, én a továbbiakban semmi jót nem feltételezek róluk.
Ugyanakkor itt van egy bizonyos Humanista Párt. Ezeknek nem telik még kampányra sem, hiszen egy fillért sem kapnak az ilyen-olyan vállalatok és maffiák bőkezű adományaiból. Meg úgy alapból olyan látványosan szarik a fejükre mindenki, hogy néha már úgy tűnik, mintha valahol odafent lenne megtiltva, hogy tudomásul vegyék létezésüket. Ezek a humanisták azonban mégis full legálisan gyűjtötték be az összes kibaszott cédulát. Nem éppen bőséges szabadidejüket áldozták arra, hogy retardált, kiégett, elmebeteg, bamba, kőbunkó, vagy csak szimplán seggfej lakókkal beszéljenek órákon át.
Na, jó! Talán mégsem volt annyira keserves ez a munka, mert sokan közülük állítólag élvezték a tapasztalatszerzést és az emberekkel való kontaktust. Ez is egy olyan dolog, amiben a Humanisták különböznek egyéb politikára vetemedő embertársainktól. Vagyis hogy a pénzükön és szavazataikon kívül valami egyebet is szeretnek az emberekben. Én mondjuk, az egészben egy percig sem vettem részt, hanem csak a levelező listákon követtem az eseményeket, úgyhogy nem illet a dicsőség sem.
Mostanában az az időm és energiám, amit erre az ügyre beáldozhattam volna, fenomenális életvezetési képességem által a null device felé lett átirányítva. Ez van...
December 22, 2008
Szintén kari
Na, jó, a karácsony, az egyébként jó dolog. Én igazából szeretem így a szívem mélyén. Kell, hogy legyen. Az emberek egy-két hétig legalább megpróbálnak úgy tenni, mintha szeretnék egymást, és ez jó, hogy így van. Még mindig jobb, mint ha ez se lenne. A szeretet, az fontos!
Egyébként maga a dátum, az full pogány eredetű, mivel éppen karácsony környékén van az évnek az a napja, amikor elkezdenek hosszabbodni a nappalok. Őseink ezt nyílván úgy értelmezték, hogy az egész bolygónkat fényével és melegével tápláló Nap a hónapokig tartó gyengülés és agonizálás után végül ismét győzelmet arat a sötétség fölött. Ez a legfőbb tutiság az egészben. Ez egyszerűen szép! Azért imádkoznak és áldoznak a pogányok olyan vehemensen karácsonykor, hogy ez a győzelem az adott évben is megtörténjen.
Persze, Jézus egyébként kurva jó arc volt, tehát az ő jóarcságát én egy percig sem akarom kisebbíteni. Nagyon fontos, hogy ő is legyen. Mármint hogy legyen egy ilyen inspiráló karakter, akiről vannak inspiráló történetek, meg ilyesmik. Meg végül is szellemi síkon ez talán azt jelképezi, ahogy a jó arcok és a szar arcok is ciklikusan győzelmet aratnak egymás fölött. Bár a tanítás szerint elvileg Jézus lenne az ultimate jóarc, akit tehát nem lehet csak úgy legyőzni, de hát a csel és a merész fondorlat sajnos nagyon sok mindenre képes.
A cselt aztán néhány évszázaddal később Katolikus Egyháznak keresztelték, de ezt már tudjuk...
Egyébként maga a dátum, az full pogány eredetű, mivel éppen karácsony környékén van az évnek az a napja, amikor elkezdenek hosszabbodni a nappalok. Őseink ezt nyílván úgy értelmezték, hogy az egész bolygónkat fényével és melegével tápláló Nap a hónapokig tartó gyengülés és agonizálás után végül ismét győzelmet arat a sötétség fölött. Ez a legfőbb tutiság az egészben. Ez egyszerűen szép! Azért imádkoznak és áldoznak a pogányok olyan vehemensen karácsonykor, hogy ez a győzelem az adott évben is megtörténjen.
Persze, Jézus egyébként kurva jó arc volt, tehát az ő jóarcságát én egy percig sem akarom kisebbíteni. Nagyon fontos, hogy ő is legyen. Mármint hogy legyen egy ilyen inspiráló karakter, akiről vannak inspiráló történetek, meg ilyesmik. Meg végül is szellemi síkon ez talán azt jelképezi, ahogy a jó arcok és a szar arcok is ciklikusan győzelmet aratnak egymás fölött. Bár a tanítás szerint elvileg Jézus lenne az ultimate jóarc, akit tehát nem lehet csak úgy legyőzni, de hát a csel és a merész fondorlat sajnos nagyon sok mindenre képes.
A cselt aztán néhány évszázaddal később Katolikus Egyháznak keresztelték, de ezt már tudjuk...
December 21, 2008
Kari
Minden kedves olvasómnak kecskebaszásban és láncfűrészes disznódarabolásban gazdag, kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!
Igazából semmi olyasmit nem tudnék elképzelni, ami a karácsonynál jobban parodizálná a magyar társadalom minden létező anomáliáját. A karácsony az év legnagyobb vicce. Tudniillik, hogy ez a szeretet ünnepe.
A nyugati civilizáció kulturális skizofréniája ez. Egyszerre szeretnénk nagyon keresztények és nagyon kapitalisták lenni. A magyar társadalom egyébként alapból, minden ünnep nélkül elviszi a pálmát civilizációnk betegségeinek groteszk módon való parodizálásában, de ehhez aztán a karácsony még egy lapáttal rátesz. Az évnek ebben az időszakában minden erejükkel, zsigerből törnek föl belőlünk a nyárspolgári érzelmek.
Beszélhetnék arról, mennyire álszent módon próbálja a burzsoázia elhitetni az értékrendjét majmoló proletariátussal, hogy bármi egyéb dolog érdekelné őket ebben a büdös kurva világban a "jól felfogott önérdek racionális követésén" kívül, de ez a kép már a 19. században is elég jól körvonalazódott, és mára pedig akkora közhellyé vált, hogy annál nagyobb nincs is. Énszerintem az igazán szánalomra méltó undormány ma éppenhogy a keresztény-nemzeti kurzus siralmainak végeláthatatlan áradatában testesül meg. Tudniillik, hogy a meghasonlott és elkorcsosult városi nép semmibe veszi Jézus Krisztus üzenetét. You know the story.
Mondjuk, ez alapjában véve kurvára nem csak az úgynevezett "jobboldal" sajátja, hiszen ma már a valóságshowk is igazi átéléssel és krisztusi áhitattal hirdetik nekünk, hogy hozzuk vissza a szeretetet az emberek lelképe. Az viszont vitán felül áll, hogy ebben a groteszk közjátékban mégis a reakciós jobboldal önelégült, nárcisztikus fröcsögése a legnagyobb groteszk.
Az, ahogyan az úgynevezett "Jobbik Magyarországért Mozgalom" kirakja a nagy fakereszteket a város minden pontjára. Tök logikus, hogy pont ők érzik magukat a legmegfelelőbbnek a szeretet igéjének hirdetésére, hiszen ők mindenkit annyira szeretnek! Nyílván. Nem is igaz, hogy legfőbb vágyuk bizonyos tévécsatornák és politikai pártok székházait porig rombolni, dolgozóikat és szimpatizánsaikat pedig agyonlőni, felakasztani, karóba húzni, elevenen megnyúzni és vérebek közé vetni! (Etc.) Meg a cigányokat sem akarják szögesdróttal körülvett gettókba zárni, oh, nem! Ők ilyesmit sose tennének! Molotovot is biztos csak azért dobálnak össze-vissza, mert a gonosz szakállas bácsik teletömték a fejüket cukorkával.
Szóval ez annyira szánalmas, hogy pont a Jobbik kíván nekem áldott karácsonyt a metrómegállóban! Ez mindent leír. De még amikor a karácsonnyal kapcsolatos siralmaikat fejtegetik, akkor is ugyanúgy fröcsögnek a gyülölettől, mint bármikor az év többi napján! Még a konszolidált, értelmiségi családból származó szociológushallgató is "hülye városi patkányokról" beszél. Meg aztán ott vannak a "prehumán ösztönök" által vezérelt panelprolik (Kövér László után szabadon), akik csak mennek a plázába, meg a dizsibe hallgatni a szinglitechnót ahelyett, hogy ővelük ünnepelnék Krisztus urunk szeretetét. Vagy inkább Viktor urunkét.
Igazából semmi olyasmit nem tudnék elképzelni, ami a karácsonynál jobban parodizálná a magyar társadalom minden létező anomáliáját. A karácsony az év legnagyobb vicce. Tudniillik, hogy ez a szeretet ünnepe.
A nyugati civilizáció kulturális skizofréniája ez. Egyszerre szeretnénk nagyon keresztények és nagyon kapitalisták lenni. A magyar társadalom egyébként alapból, minden ünnep nélkül elviszi a pálmát civilizációnk betegségeinek groteszk módon való parodizálásában, de ehhez aztán a karácsony még egy lapáttal rátesz. Az évnek ebben az időszakában minden erejükkel, zsigerből törnek föl belőlünk a nyárspolgári érzelmek.
Beszélhetnék arról, mennyire álszent módon próbálja a burzsoázia elhitetni az értékrendjét majmoló proletariátussal, hogy bármi egyéb dolog érdekelné őket ebben a büdös kurva világban a "jól felfogott önérdek racionális követésén" kívül, de ez a kép már a 19. században is elég jól körvonalazódott, és mára pedig akkora közhellyé vált, hogy annál nagyobb nincs is. Énszerintem az igazán szánalomra méltó undormány ma éppenhogy a keresztény-nemzeti kurzus siralmainak végeláthatatlan áradatában testesül meg. Tudniillik, hogy a meghasonlott és elkorcsosult városi nép semmibe veszi Jézus Krisztus üzenetét. You know the story.
Mondjuk, ez alapjában véve kurvára nem csak az úgynevezett "jobboldal" sajátja, hiszen ma már a valóságshowk is igazi átéléssel és krisztusi áhitattal hirdetik nekünk, hogy hozzuk vissza a szeretetet az emberek lelképe. Az viszont vitán felül áll, hogy ebben a groteszk közjátékban mégis a reakciós jobboldal önelégült, nárcisztikus fröcsögése a legnagyobb groteszk.
Az, ahogyan az úgynevezett "Jobbik Magyarországért Mozgalom" kirakja a nagy fakereszteket a város minden pontjára. Tök logikus, hogy pont ők érzik magukat a legmegfelelőbbnek a szeretet igéjének hirdetésére, hiszen ők mindenkit annyira szeretnek! Nyílván. Nem is igaz, hogy legfőbb vágyuk bizonyos tévécsatornák és politikai pártok székházait porig rombolni, dolgozóikat és szimpatizánsaikat pedig agyonlőni, felakasztani, karóba húzni, elevenen megnyúzni és vérebek közé vetni! (Etc.) Meg a cigányokat sem akarják szögesdróttal körülvett gettókba zárni, oh, nem! Ők ilyesmit sose tennének! Molotovot is biztos csak azért dobálnak össze-vissza, mert a gonosz szakállas bácsik teletömték a fejüket cukorkával.
Szóval ez annyira szánalmas, hogy pont a Jobbik kíván nekem áldott karácsonyt a metrómegállóban! Ez mindent leír. De még amikor a karácsonnyal kapcsolatos siralmaikat fejtegetik, akkor is ugyanúgy fröcsögnek a gyülölettől, mint bármikor az év többi napján! Még a konszolidált, értelmiségi családból származó szociológushallgató is "hülye városi patkányokról" beszél. Meg aztán ott vannak a "prehumán ösztönök" által vezérelt panelprolik (Kövér László után szabadon), akik csak mennek a plázába, meg a dizsibe hallgatni a szinglitechnót ahelyett, hogy ővelük ünnepelnék Krisztus urunk szeretetét. Vagy inkább Viktor urunkét.
December 19, 2008
Vállalat
Vállalati fasszopástan megvolt. Legalábbis amit számomra a tantárgy jelent, abból most sem kellett semmiféle hiányt szenvednem. Volt egy írásbeli és egy szóbeli része a vizsgának. Az írásbelin el kellett érni minimum 60%-ot. Öt kérdés volt. Ebből kettőre tudtam válaszolni, úgyhogy az írásbeli után rögtön haza is mentem...
Ez a tárgy az igazi, genuine advantage fasszopás! Az SZTT anyagában legalább elvétve van egy-két hasznos dolog, amire úgy szegről-végről rá tudok érezni, hogy az mond nekem valamit. Meg ott a tanár legalább jó arc. Ez a tanár viszont egy nagy nulla. Egy igazi semmirekellő közgázos díszfasz! Meg természetesen a tantárgy sem több, mint egy nagy rakás hype. Tipikusan az az ismeretanyag, amit önelégült yuppie köcsögök használnak arra, hogy a különböző mítingjeiken verjék a faszt.
Na, jó, mondjuk, a tankönyv, az nem olyan rossz. Abban vannak érdekes és hasznos dolgok...
Ez a tárgy az igazi, genuine advantage fasszopás! Az SZTT anyagában legalább elvétve van egy-két hasznos dolog, amire úgy szegről-végről rá tudok érezni, hogy az mond nekem valamit. Meg ott a tanár legalább jó arc. Ez a tanár viszont egy nagy nulla. Egy igazi semmirekellő közgázos díszfasz! Meg természetesen a tantárgy sem több, mint egy nagy rakás hype. Tipikusan az az ismeretanyag, amit önelégült yuppie köcsögök használnak arra, hogy a különböző mítingjeiken verjék a faszt.
Na, jó, mondjuk, a tankönyv, az nem olyan rossz. Abban vannak érdekes és hasznos dolgok...
December 16, 2008
Anagrammák
Adom internál
Alád nemi ront :D
Álom anti-rend
Atom lián rend
Dante-i molnár
Dinár metanol
Elit mord, naná!
Iránta lemond
Inna moderált
Mentol-radián
Ámen anti-lord
Vidám...
Alád nemi ront :D
Álom anti-rend
Atom lián rend
Dante-i molnár
Dinár metanol
Elit mord, naná!
Iránta lemond
Inna moderált
Mentol-radián
Ámen anti-lord
Vidám...
December 14, 2008
Ain't got no slack
Kipróbáltam a Slackware-t.
És valóban. Tényleg ez a leginkább user-unfriendly distro, legalábbis az ismertebbek közül biztosan. Mindenesetre az az előnye biztosan megvan, hogy a egycédés telepítés után rögtön tíz évet fiatalodik az ember. A rendszer legfőbb működési alapelvei ugyanis nem sokat változtak a 90-es évek óta. Én először csak az első CD-t töltöttem le és arról telepítettem - amikor kérte a következő cédét, akkor azt az opciót választottam, hogy fejezze be a telepítést. Gondoltam, majd a netről letöltöm a többi cuccot. Ez végül is nem így történt, de aztán megtaláltam a módját. Az első CD-re egyébként minden szart ráraktak a különböző mágnesszalagolvasó driverektől kezdve (Nem viccelek!) egészen az IBM saját fejlesztésű fáljrendszeréig (JFS), amit szerintem a cég telephelyein kívül az égvilágon sehol sem használnak. De lehet, hogy tévedek. Meg mondjuk, az is való igaz, hogy a kazettákat a mai napig is használják mainframe környezetben archiválásra, mivel kurva olcsók, és hatalmas kapacitásuk van. Ettől függetlenül kurvára nem tartom logikusnak, hogy ilyesmivel töltsék meg az első CD-t, mert szerintem ahol mainframe van, ott leginkább hálózatról telepítenek, és nem CD-ről. Na, jó, mondjuk egy ilyen kazetta-driver valószínűleg nem valami hatalmas méretű, úgyhogy valószínűleg nem emiatt spórolták le róla az X-servert...
Na, most lelőttem a poént. X-servernek ugyanis híre-hamva sincs az első CD-n. Minek is az, ugyebár?! Végül is a parancssoros idők voltak a szép idők, ahogy azt minden ősveterán vadnyugati rendszergazda mondaná... Na, jó, a másodikon egyébként rajta van, jó sok programmal és öt különböző munkakörnyezettel együtt, és ezek között ott van az Xfce is, ami ugyebár nagyon zsír... Lenne, ha rendesen működne. Nem volt hajlandó ugyanis 800*600-nál nagyobb felbontással futni (kiválasztani se lehetett a lehetőségek közül), a terminálablak pedig alapból meghalt, amikor megnyitottam. Totál szét volt esve grafikailag, mint a régi gépeknek a képernyője, amikor túl nagy felbontást próbált ráerőltetni az ember. Tulajdonképpen tehát a kilépésen kívül semmilyen műveletet nem lehetett vele végezni. De többi környezet egyébként rendesen működött, azokat is leteszteltem. Az egyikük, a TWM (Tab Window Manager), az ilyen igazi nyolcvanasévekbeli Unix-os feelinget adott a gépnek.
A KDE, az a harmadik CD-n van. Gnome, az nincs. Bár valószínűleg lehet telepíteni, mert a library csomagok között van egy jó pár Gnome-os könyvtár. (A függőségeket viszont nem tudja automatikusan feloldani a Slackware, úgyhogy ha valami nincs rendben, akkor konfigurálhatsz reggelig.) Arra nem sikerült rájönnöm, hogy miért az előbbire esett a választás, mert nekem speciel tíz perc alatt sikerült úgy megutálnom, hogy menekültem vissza a bash parancssorba. Nemtom, engem egyszerűen taszít az egész. Tisztára olyan, mint a Winfos. Még a hangeffektek is olyanok. Én a Gnome-ban sokkal jobban érzem magam, mert az sokkal rugalmasabb és otthonosabb. Egyébként az Xfce is nagyon tuti, azt is sokáig használtam. (Erőforrásigényben egyébként simán lekörözi az előbbi kettőt.) Lehet, hogy vissza is fogok rá térni. Viszont a Debiannak az Xfce változata, az elég szar, úgyhogy amíg Debiant használok, addig felejtős a dolog. Végül is most a Debiant telepítettem vissza a gépemre. Nekem ez a biztos pont., ahová vissza lehet térni, miután kudarcot vallottam egy másik disztróval. Közel sem annyira egyszerű és moduláris (vagyis "Unix-like") a szerkezete, mint a Slackware-nek, de legalább működik. Szerintem az összes többi fellelhető disztrónál megbízhatóbb és stabilabb ez a rendszer. Ezt azért mondom, mert pl az Ubuntunak a legújabb változata olyan szinten lefagyott a gépemen, hogy még a Bios képernyő sem jelent meg, amikor rebootoltam, hanem a villogó caps lock lámpa volt az egyetlen életjel, amit a gép mutatott. Na, jó, mondjuk, néhány újratelepítés után sikerült elérnem, hogy csak a progress csík feltöltődése után fagyjon le. Azért ez is haladás. Legalább meg tudtam nyomni az F12-t, hogy berakjam a Debian telepítőmet, és újrahúzzam a rendszert. Mondanom sem kell, a Debiannal ilyesmit nem tudnék tudnék képzelni. Olyan se volt még, hogy egy alkalmazás lefagyjon, nemhogy az egész oprendszer, vagy akár a munkakörnyezet. Na, jó, egyszer a Firefox meghalt, miközben videóztam a YouTube-on. De ez szerintem a fos videokártyámnak a hibája. Még a Vistában is gyakran elsötétült néhány másodpercre a képernyő, amikor fullscreenre raktam a YouTube-ot, pedig ott telepítve volt az összes ATI szoftver, amit adtak a géphez. De szerintem egyébként az Ubuntu is minden elismerésre méltó rendszer, szóval én azt nem akarom fikázni! Irodai munkaállomásokra és otthoni PC-re, vagy laptopra mindenképpen a legjobb választásnak tartom, mert rendkívül egyszerű kezelni. Az Ubuntuval szerintem még a nagymamám is simán boldogulna. Sokkal barátságosabb, mint a Winfos. Az én esetem, az valószínűleg nagyon ritka lehet, mert a fórumokon sehol sem találtam ehhez hasonlót.
Nagygépen viszont nem biztos, hogy jobb (gyorsabb, stabilabb), mint az őse. Szóval a Debian az igazi heavy duty operációs rendszer, nem pedig a Red Hat, vagy mittudomén. (A kételkedők esetleg rágúglizhatnak az RPM-el kapcsolatos különböző kritikákra, hogy megbizonyosodjanak ezen állításom igazságtartalmában.) Az Ubuntunál valószínűleg a felhasználóbarátság és a könnyű kezelhetőség egy kicsit rámegy a hatékonyság rovására. De egyébként a Debianhoz sem kell egyáltalán annyira leet gyereknek lenni, mint ahogy azt olyan sokan elképzelik. Minimális parancssori ismeretekkel bármilyen munkára rábírható ez a rendszer. Szóval szerintem ez el van túlozva, ez a nagy Debiantól való félelem. Az összes piszkos munkát a csomagkezelő, meg az APT végzi el. A desktop telepítésben pedig alapból benne van az Ubuntu közösségben is méltán népszerű Synaptic. Igazság szerint az van, hogy a Debian Csomagkezelő Rendszerről (DPKG) szerintem semmilyen tekintélyes szakértő nem merné azt állítani, hogy ennél létezik faszább megoldás Linux környezetben. Csak abban az esetben, hogyha elég vastagon megkenjük az illetőt. De ennek a folyamatnak a törvényszerűségeit az MS-DOS színrelépése óta már nagyon jól ismerjük. Az Ubuntu tervezői viszont tisztában voltak a tényekkel, úgyhogy egy az egyben importálták a Debianos megoldást. Ezt például onnan lehet tudni, hogy az Ubuntu csomagoknak is 'deb' kiterjesztése van.
Egy szó, mint száz, a Debiantól csak akkor érdemes eltérni, ha nagyon úttörő arc vagy, és persze, nincs vesztenivalód.
A Slackware-el kapcsolatban még érdekesnek találom megemlíteni, hogy a "slack" szó konkrétan a "Church of the Subgenius" nevű szatírikus viccvallás legjelentősebb fogalma. Azért szerepel a distro nevében, mert a fejlesztője (Patrick J. Volkerding) tagja az ennek egyháznak. Nagyjából az üdvözülést és a transzcendenciát parodizálja ez a szó. Tehát minél több egy ember életében a slack, annál boldogabb és üdvözültebb az illető ember.
Jövő héten megyek vizsgázni vállalati fasszopástanból. Ez nagyon vidám dolog, mert összesen kétszer voltam benn gyakorlaton. Az órák többségéről tehát hiányoztam, mivel csak kéthetente volt. Asszem, előadáson is kétszer voltam. Nem mintha túlságosan hedonista módon töltöttem volna el ezeket a másfél órákat. Sőt, általában be is mentem a suliba, mert anyámmal nem volt kedvem ezen meccselni. Aztán leültem a hallban és olvastam valamelyik tankönyvemet. Na, mindegy. Elég az hozzá, hogy ma észrevettem a Neptunban, hogy megvan az aláírásom, úgyhogy jó.
És valóban. Tényleg ez a leginkább user-unfriendly distro, legalábbis az ismertebbek közül biztosan. Mindenesetre az az előnye biztosan megvan, hogy a egycédés telepítés után rögtön tíz évet fiatalodik az ember. A rendszer legfőbb működési alapelvei ugyanis nem sokat változtak a 90-es évek óta. Én először csak az első CD-t töltöttem le és arról telepítettem - amikor kérte a következő cédét, akkor azt az opciót választottam, hogy fejezze be a telepítést. Gondoltam, majd a netről letöltöm a többi cuccot. Ez végül is nem így történt, de aztán megtaláltam a módját. Az első CD-re egyébként minden szart ráraktak a különböző mágnesszalagolvasó driverektől kezdve (Nem viccelek!) egészen az IBM saját fejlesztésű fáljrendszeréig (JFS), amit szerintem a cég telephelyein kívül az égvilágon sehol sem használnak. De lehet, hogy tévedek. Meg mondjuk, az is való igaz, hogy a kazettákat a mai napig is használják mainframe környezetben archiválásra, mivel kurva olcsók, és hatalmas kapacitásuk van. Ettől függetlenül kurvára nem tartom logikusnak, hogy ilyesmivel töltsék meg az első CD-t, mert szerintem ahol mainframe van, ott leginkább hálózatról telepítenek, és nem CD-ről. Na, jó, mondjuk egy ilyen kazetta-driver valószínűleg nem valami hatalmas méretű, úgyhogy valószínűleg nem emiatt spórolták le róla az X-servert...
Na, most lelőttem a poént. X-servernek ugyanis híre-hamva sincs az első CD-n. Minek is az, ugyebár?! Végül is a parancssoros idők voltak a szép idők, ahogy azt minden ősveterán vadnyugati rendszergazda mondaná... Na, jó, a másodikon egyébként rajta van, jó sok programmal és öt különböző munkakörnyezettel együtt, és ezek között ott van az Xfce is, ami ugyebár nagyon zsír... Lenne, ha rendesen működne. Nem volt hajlandó ugyanis 800*600-nál nagyobb felbontással futni (kiválasztani se lehetett a lehetőségek közül), a terminálablak pedig alapból meghalt, amikor megnyitottam. Totál szét volt esve grafikailag, mint a régi gépeknek a képernyője, amikor túl nagy felbontást próbált ráerőltetni az ember. Tulajdonképpen tehát a kilépésen kívül semmilyen műveletet nem lehetett vele végezni. De többi környezet egyébként rendesen működött, azokat is leteszteltem. Az egyikük, a TWM (Tab Window Manager), az ilyen igazi nyolcvanasévekbeli Unix-os feelinget adott a gépnek.
A KDE, az a harmadik CD-n van. Gnome, az nincs. Bár valószínűleg lehet telepíteni, mert a library csomagok között van egy jó pár Gnome-os könyvtár. (A függőségeket viszont nem tudja automatikusan feloldani a Slackware, úgyhogy ha valami nincs rendben, akkor konfigurálhatsz reggelig.) Arra nem sikerült rájönnöm, hogy miért az előbbire esett a választás, mert nekem speciel tíz perc alatt sikerült úgy megutálnom, hogy menekültem vissza a bash parancssorba. Nemtom, engem egyszerűen taszít az egész. Tisztára olyan, mint a Winfos. Még a hangeffektek is olyanok. Én a Gnome-ban sokkal jobban érzem magam, mert az sokkal rugalmasabb és otthonosabb. Egyébként az Xfce is nagyon tuti, azt is sokáig használtam. (Erőforrásigényben egyébként simán lekörözi az előbbi kettőt.) Lehet, hogy vissza is fogok rá térni. Viszont a Debiannak az Xfce változata, az elég szar, úgyhogy amíg Debiant használok, addig felejtős a dolog. Végül is most a Debiant telepítettem vissza a gépemre. Nekem ez a biztos pont., ahová vissza lehet térni, miután kudarcot vallottam egy másik disztróval. Közel sem annyira egyszerű és moduláris (vagyis "Unix-like") a szerkezete, mint a Slackware-nek, de legalább működik. Szerintem az összes többi fellelhető disztrónál megbízhatóbb és stabilabb ez a rendszer. Ezt azért mondom, mert pl az Ubuntunak a legújabb változata olyan szinten lefagyott a gépemen, hogy még a Bios képernyő sem jelent meg, amikor rebootoltam, hanem a villogó caps lock lámpa volt az egyetlen életjel, amit a gép mutatott. Na, jó, mondjuk, néhány újratelepítés után sikerült elérnem, hogy csak a progress csík feltöltődése után fagyjon le. Azért ez is haladás. Legalább meg tudtam nyomni az F12-t, hogy berakjam a Debian telepítőmet, és újrahúzzam a rendszert. Mondanom sem kell, a Debiannal ilyesmit nem tudnék tudnék képzelni. Olyan se volt még, hogy egy alkalmazás lefagyjon, nemhogy az egész oprendszer, vagy akár a munkakörnyezet. Na, jó, egyszer a Firefox meghalt, miközben videóztam a YouTube-on. De ez szerintem a fos videokártyámnak a hibája. Még a Vistában is gyakran elsötétült néhány másodpercre a képernyő, amikor fullscreenre raktam a YouTube-ot, pedig ott telepítve volt az összes ATI szoftver, amit adtak a géphez. De szerintem egyébként az Ubuntu is minden elismerésre méltó rendszer, szóval én azt nem akarom fikázni! Irodai munkaállomásokra és otthoni PC-re, vagy laptopra mindenképpen a legjobb választásnak tartom, mert rendkívül egyszerű kezelni. Az Ubuntuval szerintem még a nagymamám is simán boldogulna. Sokkal barátságosabb, mint a Winfos. Az én esetem, az valószínűleg nagyon ritka lehet, mert a fórumokon sehol sem találtam ehhez hasonlót.
Nagygépen viszont nem biztos, hogy jobb (gyorsabb, stabilabb), mint az őse. Szóval a Debian az igazi heavy duty operációs rendszer, nem pedig a Red Hat, vagy mittudomén. (A kételkedők esetleg rágúglizhatnak az RPM-el kapcsolatos különböző kritikákra, hogy megbizonyosodjanak ezen állításom igazságtartalmában.) Az Ubuntunál valószínűleg a felhasználóbarátság és a könnyű kezelhetőség egy kicsit rámegy a hatékonyság rovására. De egyébként a Debianhoz sem kell egyáltalán annyira leet gyereknek lenni, mint ahogy azt olyan sokan elképzelik. Minimális parancssori ismeretekkel bármilyen munkára rábírható ez a rendszer. Szóval szerintem ez el van túlozva, ez a nagy Debiantól való félelem. Az összes piszkos munkát a csomagkezelő, meg az APT végzi el. A desktop telepítésben pedig alapból benne van az Ubuntu közösségben is méltán népszerű Synaptic. Igazság szerint az van, hogy a Debian Csomagkezelő Rendszerről (DPKG) szerintem semmilyen tekintélyes szakértő nem merné azt állítani, hogy ennél létezik faszább megoldás Linux környezetben. Csak abban az esetben, hogyha elég vastagon megkenjük az illetőt. De ennek a folyamatnak a törvényszerűségeit az MS-DOS színrelépése óta már nagyon jól ismerjük. Az Ubuntu tervezői viszont tisztában voltak a tényekkel, úgyhogy egy az egyben importálták a Debianos megoldást. Ezt például onnan lehet tudni, hogy az Ubuntu csomagoknak is 'deb' kiterjesztése van.
Egy szó, mint száz, a Debiantól csak akkor érdemes eltérni, ha nagyon úttörő arc vagy, és persze, nincs vesztenivalód.
A Slackware-el kapcsolatban még érdekesnek találom megemlíteni, hogy a "slack" szó konkrétan a "Church of the Subgenius" nevű szatírikus viccvallás legjelentősebb fogalma. Azért szerepel a distro nevében, mert a fejlesztője (Patrick J. Volkerding) tagja az ennek egyháznak. Nagyjából az üdvözülést és a transzcendenciát parodizálja ez a szó. Tehát minél több egy ember életében a slack, annál boldogabb és üdvözültebb az illető ember.
Jövő héten megyek vizsgázni vállalati fasszopástanból. Ez nagyon vidám dolog, mert összesen kétszer voltam benn gyakorlaton. Az órák többségéről tehát hiányoztam, mivel csak kéthetente volt. Asszem, előadáson is kétszer voltam. Nem mintha túlságosan hedonista módon töltöttem volna el ezeket a másfél órákat. Sőt, általában be is mentem a suliba, mert anyámmal nem volt kedvem ezen meccselni. Aztán leültem a hallban és olvastam valamelyik tankönyvemet. Na, mindegy. Elég az hozzá, hogy ma észrevettem a Neptunban, hogy megvan az aláírásom, úgyhogy jó.
December 10, 2008
Privi
Ezért szeretem a Privi.hu-t.
Ezen már egyszerűen nincs mit absztrachálni. Ez maga a szar.
Minden létező szar, ami a világhálóra valaha is lerakódott, az a privi.hu-n a lehető legtöményebb formában összesűrűsödik. Az emberi ostobaság gravitációs pontja ez! Egyrészt a műszaki képzésben is minimum egy féléves kurzust lehetne rá építeni, ami arról szólna, hogy hogyan ne készítsünk weboldalakat. Meg aztán a társadalomtudósoknak is hihetetlen szakmai precizitással képes érzékeltetni az anómia és a deviancia fogalmait.
Nemrég gondolkodtam azon, hogy megcsinálom a világ legszarabb weboldalát. Nos, azt hiszem, itt az ideje belátnom e vállalkozásom esélytelenségét. Ez van! Let's face it! De mentségemre legyen mondva, hogy nem bennem van a hiba. Ami ezen a portálon van, ahhoz mérhetőt a tudomány legnagyobb alakjai sem tudnának előállítani. Hiába, vannak dolgok, amelyekre csak a természet képes!
Hímnemű embertársainknak adott esetben más örömforrásként is helyt állhat a privi.hu. Főleg ha egyet értenek azzal, hogy nem az életkor számít... Nem véletlenül írta az index, hogy az oldalt böngészve perceken belül saját nagyszüleinkké változunk, és összefüggéstelenül motyogni kezdünk arról, hogy mivé lettek a mai fiatalok. (Ezt valójában az iwfw.hu című, hasonló profillal futó "közösségi portálról" írták az 'Alulmúlni a Privi.hu-t' című cikkükben, de természetesen a Priviről is ugyanígy leírhatták volna.)
Ez már egy teljesen más generáció, mint az enyém. Talán Csernobil lehet az oka. Habár ezt a témát a South Park egyik epizódja is részletesen tárgyalja, amiből arra következtethetünk, hogy nyílván globális jelenségről van szó. Mindenesetre ezek már tizenhárom éves korukra annyi tapasztalatot szereznek a szexről, hogy az én osztályom nagy kurvái szerintem még ma sem érnek a közelükbe. A jelenből visszatekintve az akkoriban regnáló diszkós bandavezérek és főribancok mind egy szálig nyomorult lúzernek tűnnek a mai fiatalokhoz képest.
Ezen már egyszerűen nincs mit absztrachálni. Ez maga a szar.
Minden létező szar, ami a világhálóra valaha is lerakódott, az a privi.hu-n a lehető legtöményebb formában összesűrűsödik. Az emberi ostobaság gravitációs pontja ez! Egyrészt a műszaki képzésben is minimum egy féléves kurzust lehetne rá építeni, ami arról szólna, hogy hogyan ne készítsünk weboldalakat. Meg aztán a társadalomtudósoknak is hihetetlen szakmai precizitással képes érzékeltetni az anómia és a deviancia fogalmait.
Nemrég gondolkodtam azon, hogy megcsinálom a világ legszarabb weboldalát. Nos, azt hiszem, itt az ideje belátnom e vállalkozásom esélytelenségét. Ez van! Let's face it! De mentségemre legyen mondva, hogy nem bennem van a hiba. Ami ezen a portálon van, ahhoz mérhetőt a tudomány legnagyobb alakjai sem tudnának előállítani. Hiába, vannak dolgok, amelyekre csak a természet képes!
Hímnemű embertársainknak adott esetben más örömforrásként is helyt állhat a privi.hu. Főleg ha egyet értenek azzal, hogy nem az életkor számít... Nem véletlenül írta az index, hogy az oldalt böngészve perceken belül saját nagyszüleinkké változunk, és összefüggéstelenül motyogni kezdünk arról, hogy mivé lettek a mai fiatalok. (Ezt valójában az iwfw.hu című, hasonló profillal futó "közösségi portálról" írták az 'Alulmúlni a Privi.hu-t' című cikkükben, de természetesen a Priviről is ugyanígy leírhatták volna.)
Ez már egy teljesen más generáció, mint az enyém. Talán Csernobil lehet az oka. Habár ezt a témát a South Park egyik epizódja is részletesen tárgyalja, amiből arra következtethetünk, hogy nyílván globális jelenségről van szó. Mindenesetre ezek már tizenhárom éves korukra annyi tapasztalatot szereznek a szexről, hogy az én osztályom nagy kurvái szerintem még ma sem érnek a közelükbe. A jelenből visszatekintve az akkoriban regnáló diszkós bandavezérek és főribancok mind egy szálig nyomorult lúzernek tűnnek a mai fiatalokhoz képest.
December 9, 2008
Mázli
Zsír. Ma két tárgyból is sikerült átcsusszannom a tű fokán. Vagyis éppenhogy elértem az előírt minimális pontszámot. Se többet, se kevesebbet. De az egyik, az még csak aláírás, úgyhogy arra még kell majd gyúrni. A másikból megvan a kettes. De ahogy elnéztem, ott elég sokakat lemészároltak. Nagyjából a csapat egynegyede az, akiknek meglett.
Felteszem, hogy ez azért történt így, mert a második zéhán nem lehetett puskázni egy különösen buzgó felügyelő tanárnak köszönhetően, és ezt elég sokan beszopták. (Az a pletyka járja, hogy több, mint negyven darab puskát vettek el azon a zéhán.) Viszont ma a pótzéhán nem volt felügyelőtanár, csak az az egy, aki az előadást is tartjotta, úgyhogy talán mégsem fog az évfolyam nagy része elhasalni. Ezt onnan tudom, hogy ma bementem megnézni a dolgozatomat. Vagyis csak akartam, de letettem róla. Nem hiszem, hogy a kettesnél jobbat ki tudnék csikarni. Én egyébként nem puskáztam, azt azért tegyük hozzá! Nem szoktam puskázni. Nem látom értelmét. Legfeljebb akkor, ha valaki egy adott tárgyat tényleg tiszta szívéből gyűlöl, és szentül meg van róla győződve, hogy arra neki soha nem lesz szüksége. Sajnos az én esetemben ezek többnyire a rizsázós, biflázós tárgyak, mint pl a faszvertechnológia. (Hivatalosabb nevén szoftvertervezés -és technológia, vagyis SZTT.) Ehhez pl az összes letölthető diasorozatot ki kéne nyomtatnom és össze kéne fűznöm, hogy tudjak rá puskázni. Ilyen kérdések vannak, hogy mondjuk, "Sorolja fel a Grady Booch által kifejlesztett követelményelemzési módszereket!", vagy hogy "Milyen típusú külső kockázatokat ismer a szoftverfolyamat során?". Anyádat ismerem a négyes útról, bazmeg!
Eddig egyébként összesen egyszer puskáztam BMF-es tanulmányaim során, fizikából. Nem voltam képes a hőtannak mind a 18 különböző képletét bemagolni. De ennek se volt haszna, mert pont a közlekedő folyosó mellé ültettek, úgyhogy folyamatosan azon görcsöltem, hogy nehogy észrevegyék a tolltartómba rejtett puskámat. De amióta megvan az 'Útban a modern fizikához' című nagyszerű fizikakönyvem, azóta már fizikából se szeretnék puskázni, mert nagyon megszerettem. Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, akinek valamiért nem megy a fizika, vagy egyszerűen csak szeretné valami tartalmas, konstruktív dologgal elütni az idejét. Engem mindig nagyon felüdít ennek a könyvnek az olvasása. Nem árt ugyanakkor figyelembe venni, hogy a kiadvány ezerkétszázvalahány A4-es oldalra van kinyomtatva, tehát a holnapi zéhádhoz nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb segédanyag. Viszont minden benne van ahhoz, hogy értsed a fizikát. Aznap, amikor nagy örömmel hazahoztam, anyám úgy kommentálta a helyzetet, hogy emberélet kioltására alkalmas. Mondjuk, ezt a Mesterséges Intelligencia-tankönyvemre, meg a Számítógéphálózatok-tankönyvemre is el lehetne mondani. Azok is vastagok. A 'Mesterséges intelligencia modern megközelítésben' egyébként szintén egy olyan könyv, amivel semmit nem veszíthet, de annál többet nyerhet az ember, ha beszerzi. Már csak azért is, hogy képben legyünk, mit is jelent valójában az 'intelligencia' szó, mélyebb értelmében. Vagy hogy megvédjük magunkat az aluljáróban :D
Felteszem, hogy ez azért történt így, mert a második zéhán nem lehetett puskázni egy különösen buzgó felügyelő tanárnak köszönhetően, és ezt elég sokan beszopták. (Az a pletyka járja, hogy több, mint negyven darab puskát vettek el azon a zéhán.) Viszont ma a pótzéhán nem volt felügyelőtanár, csak az az egy, aki az előadást is tartjotta, úgyhogy talán mégsem fog az évfolyam nagy része elhasalni. Ezt onnan tudom, hogy ma bementem megnézni a dolgozatomat. Vagyis csak akartam, de letettem róla. Nem hiszem, hogy a kettesnél jobbat ki tudnék csikarni. Én egyébként nem puskáztam, azt azért tegyük hozzá! Nem szoktam puskázni. Nem látom értelmét. Legfeljebb akkor, ha valaki egy adott tárgyat tényleg tiszta szívéből gyűlöl, és szentül meg van róla győződve, hogy arra neki soha nem lesz szüksége. Sajnos az én esetemben ezek többnyire a rizsázós, biflázós tárgyak, mint pl a faszvertechnológia. (Hivatalosabb nevén szoftvertervezés -és technológia, vagyis SZTT.) Ehhez pl az összes letölthető diasorozatot ki kéne nyomtatnom és össze kéne fűznöm, hogy tudjak rá puskázni. Ilyen kérdések vannak, hogy mondjuk, "Sorolja fel a Grady Booch által kifejlesztett követelményelemzési módszereket!", vagy hogy "Milyen típusú külső kockázatokat ismer a szoftverfolyamat során?". Anyádat ismerem a négyes útról, bazmeg!
Eddig egyébként összesen egyszer puskáztam BMF-es tanulmányaim során, fizikából. Nem voltam képes a hőtannak mind a 18 különböző képletét bemagolni. De ennek se volt haszna, mert pont a közlekedő folyosó mellé ültettek, úgyhogy folyamatosan azon görcsöltem, hogy nehogy észrevegyék a tolltartómba rejtett puskámat. De amióta megvan az 'Útban a modern fizikához' című nagyszerű fizikakönyvem, azóta már fizikából se szeretnék puskázni, mert nagyon megszerettem. Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, akinek valamiért nem megy a fizika, vagy egyszerűen csak szeretné valami tartalmas, konstruktív dologgal elütni az idejét. Engem mindig nagyon felüdít ennek a könyvnek az olvasása. Nem árt ugyanakkor figyelembe venni, hogy a kiadvány ezerkétszázvalahány A4-es oldalra van kinyomtatva, tehát a holnapi zéhádhoz nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb segédanyag. Viszont minden benne van ahhoz, hogy értsed a fizikát. Aznap, amikor nagy örömmel hazahoztam, anyám úgy kommentálta a helyzetet, hogy emberélet kioltására alkalmas. Mondjuk, ezt a Mesterséges Intelligencia-tankönyvemre, meg a Számítógéphálózatok-tankönyvemre is el lehetne mondani. Azok is vastagok. A 'Mesterséges intelligencia modern megközelítésben' egyébként szintén egy olyan könyv, amivel semmit nem veszíthet, de annál többet nyerhet az ember, ha beszerzi. Már csak azért is, hogy képben legyünk, mit is jelent valójában az 'intelligencia' szó, mélyebb értelmében. Vagy hogy megvédjük magunkat az aluljáróban :D
December 8, 2008
Újra szarvicc blog + tranzitív lezárás
Másfél év szünet után újraindult a termelés a 'Szar viccek' című blogomon, úgyhogy örülés van. A hosszú csendet, úgy hiszem, különösen szar viccekkel sikerült megtörnöm, úgyhogy a remény megvan egy nagyszerű újrakezdéshez. Egyébként most 'Adatbázisok' tárgyból tanulok.
Most ott tartok a könyvben, hogy a tranzitív lezárást taglalja. A tranzitív lezárás, az arról szól, hogy van állításoknak két halmaza, és "Ha-Akkor" szabályoknak egy halmaza. Baloldalon van olyan állításoknak egy kis halmaza, amikről biztosan tudod, hogy éppenséggel fennállnak. A jobboldalon pedig akármilyen állítások lehetnek. Kurvára mindegy, hogy igazak-e, vagy nem, csak az a lényeg, hogy legyen minél több. Például azt is beleírhadod, hogy mekkora egy fasz vagyok. Viszont a szabályoknak mindenképpen helytállóaknak kell lenniük, tehát nem mondhatod azt, hogy ha piros a trolibusz, akkor fasz vagyok, vagy ilyesmi. Ez fontos! De a szabályokat egyébként többnyire kívülről kapod meg - mint ahogy ez lenni szokott, ugyebár. Tehát nincs sok esélyed játszani. Hiába, a matematika egy szigorú tudomány!
Viszont: ha a bal oldali állítások egy részhalmazából következtet egy szabály a jobb oldali állítások egy részhalmazára, akkor ezeket a jobb oldali állításokat azon nyomban átpakolhatod balra. Ezt a tettet újra és újra elköveted mindaddig, amíg találsz a jobboldalon olyan állításokat, amikre tudsz a szabályaiddal a bal oldali halmazból következtetni. Ha már nincs jobboldalt ilyen állítás, akkor a baloldalon lévő halmaz akkori tartalma a kezdeti tartalmának a tranzitív lezártja.
Hogy ez mire jó? Hát arra, hogy a tesztelt állítások egy halmazáról megállapíthatjuk, hogy a fennálló szabályok értelmében következtethetünk-e belőlük egy olyan állításra, amit még nem teszteltünk. Ha a tranzitív lezárással át tudjuk pakolni ezt az állítást balra, akkor onnantól fogva az is oké. Persze, ennél tuti, hogy van precízebb és általánosabb definíciója is a dolognak, de amit én most fölvázoltam, az szerintem biztosan megfelel a tranzitív lezárás definíciójának. Ha nagyon leet vagy, akkor tranzitív lezárással megnézheted, hogy megfelel-e :D
Ezek nagyon szép dolgok!
Meg az adatbázisok, azok nagyon jók! Szeretem őket. Lehetne csinálni például egy olyan adatbázist, ami minden egyedülálló emberre nyomon követi, hogy kinek tetszik, és ha két ember egymásnak tetszik, akkor automatikusan meghívná mindkét embert randira. Bár lehet, hogy ilyen már létezik. De úgy kéne, hogy tényleg minden ember benne legyen, aki él és mozog. Úgy lenne igazán hatékony. Minden állampolgárnak lenne egy accountja, és aztán kötelezővé kéne tenni, hogy mindig mindenkinek legalább tíz név legyen a listáján... Na, jó, mondjuk, ötven fölött nem lenne kötelező. De aki ötven alatti és nem írna listát, annak havi büntetést kéne fizetnie. Vagy ha még nincs jövedelme, akkor közmunka. Még csak az kéne, hogy a tizenévesek ilyen egyszerűen kimaradhassanak a rendszerből! Őnekik kéne a leginkább benne lenniük.
Kevesebben lennének egyedül, az biztos. Az egyik humanista csajnak említettem, és neki tetszett az ötlet. Mondjuk, neki nem részleteztem a dolognak a jogi kereteit.
Most ott tartok a könyvben, hogy a tranzitív lezárást taglalja. A tranzitív lezárás, az arról szól, hogy van állításoknak két halmaza, és "Ha-Akkor" szabályoknak egy halmaza. Baloldalon van olyan állításoknak egy kis halmaza, amikről biztosan tudod, hogy éppenséggel fennállnak. A jobboldalon pedig akármilyen állítások lehetnek. Kurvára mindegy, hogy igazak-e, vagy nem, csak az a lényeg, hogy legyen minél több. Például azt is beleírhadod, hogy mekkora egy fasz vagyok. Viszont a szabályoknak mindenképpen helytállóaknak kell lenniük, tehát nem mondhatod azt, hogy ha piros a trolibusz, akkor fasz vagyok, vagy ilyesmi. Ez fontos! De a szabályokat egyébként többnyire kívülről kapod meg - mint ahogy ez lenni szokott, ugyebár. Tehát nincs sok esélyed játszani. Hiába, a matematika egy szigorú tudomány!
Viszont: ha a bal oldali állítások egy részhalmazából következtet egy szabály a jobb oldali állítások egy részhalmazára, akkor ezeket a jobb oldali állításokat azon nyomban átpakolhatod balra. Ezt a tettet újra és újra elköveted mindaddig, amíg találsz a jobboldalon olyan állításokat, amikre tudsz a szabályaiddal a bal oldali halmazból következtetni. Ha már nincs jobboldalt ilyen állítás, akkor a baloldalon lévő halmaz akkori tartalma a kezdeti tartalmának a tranzitív lezártja.
Hogy ez mire jó? Hát arra, hogy a tesztelt állítások egy halmazáról megállapíthatjuk, hogy a fennálló szabályok értelmében következtethetünk-e belőlük egy olyan állításra, amit még nem teszteltünk. Ha a tranzitív lezárással át tudjuk pakolni ezt az állítást balra, akkor onnantól fogva az is oké. Persze, ennél tuti, hogy van precízebb és általánosabb definíciója is a dolognak, de amit én most fölvázoltam, az szerintem biztosan megfelel a tranzitív lezárás definíciójának. Ha nagyon leet vagy, akkor tranzitív lezárással megnézheted, hogy megfelel-e :D
Ezek nagyon szép dolgok!
Meg az adatbázisok, azok nagyon jók! Szeretem őket. Lehetne csinálni például egy olyan adatbázist, ami minden egyedülálló emberre nyomon követi, hogy kinek tetszik, és ha két ember egymásnak tetszik, akkor automatikusan meghívná mindkét embert randira. Bár lehet, hogy ilyen már létezik. De úgy kéne, hogy tényleg minden ember benne legyen, aki él és mozog. Úgy lenne igazán hatékony. Minden állampolgárnak lenne egy accountja, és aztán kötelezővé kéne tenni, hogy mindig mindenkinek legalább tíz név legyen a listáján... Na, jó, mondjuk, ötven fölött nem lenne kötelező. De aki ötven alatti és nem írna listát, annak havi büntetést kéne fizetnie. Vagy ha még nincs jövedelme, akkor közmunka. Még csak az kéne, hogy a tizenévesek ilyen egyszerűen kimaradhassanak a rendszerből! Őnekik kéne a leginkább benne lenniük.
Kevesebben lennének egyedül, az biztos. Az egyik humanista csajnak említettem, és neki tetszett az ötlet. Mondjuk, neki nem részleteztem a dolognak a jogi kereteit.
December 2, 2008
Szomorú
Nem megyek humanista szemináriumra. Tanulni kell. Ennyi. There is no alternative, ahogy Margaret Thatcher mondaná. Nem baszhatom el az egész félévemet. Az egészben viszont az a legsiralmasabb, hogy én egyáltalán nem bulizással, meg csajozással, és nem is lövöldözős videójátékokkal vertem el az időmet. Tehát nem úgy, ahogy a normális emberek teszik, amikor nem tanulnak. Én már eddig is egy csomó dolgot lemondtam, merthogy nekem tanulni kell. És valóban tanultam is, csak éppen kurvára nem azt, amit kellett volna. Jó, mondjuk, azt se mondanám, hogy éjjel-nappal tanultam, de amikor meg nem tanultam, akkor totojáztam, szöszmötöltem, takarítottam, öltöztem, vetkőztem, táplálkoztam, vagy egyszerűen csak ültem és elmélkedtem - de ezt a legutóbbit igazából az összes többi tevékenységembe sikeresen integráltam. Az az érzésem, hogy énnálam hatékonyabban a világon senki nem tudja megsemmisíteni az idejét, hogy annak tényleg semmi foganatja ne legyen. De ez most mindegy! Ezzel is már a faszom kivan és gyűlölöm magam miatta, de ez egy másik téma. Elég az hozzá, hogy megvettem egy csomó hatalmas tankönyvet és azokat olvastam. De ami a sulihoz kellene, az mindegyik tankönyvnek mondjuk, az egytizede. És sajnos nem éppen az az első tized, amit én sikerrel átbifláztam. Merthogy én még az ezeroldalas tankönyvet is úgy olvastam, hogy az elején kezdtem el, és aztán laponként haladtam vele előre. De a suliban pedig minden egyes fejezetből egy egész kicsi az, ami a tanterv része. De én így nem tudok tanulni, bazmeg! Nem értek az egészből semmit. A sok monitorfejű retardált faszkalapnak, bazmeg, könnyű dolga van, akik már kiscsoportban is elektronikát, meg pascal programozást tanultak! Meg az apjuk, testvérük, sógoruk, nagybátyjuk, vagy akárkijük informatikus. Úgy nagyon könnyű lít arcnak lenni! Egyébként utálom ezt a szót, hogy informatikus. Mindig az ilyen szakimuki rendszerkirályoknak az önelégült buzi technokrata feje jut eszembe róla.
Most bloggerkedésben próbálom levezetni a feszültségemet. Szánalmas :D
Most bloggerkedésben próbálom levezetni a feszültségemet. Szánalmas :D
December 1, 2008
Méhek
Eszembe jutott egy régi sztori...
Ákos barátommal még sok éve néztük a Méheket a szigeten. Van egy daluk, amely a továbbküldős szerencseleveleket parodizálja. Így szól a szövege:
Ákos barátommal még sok éve néztük a Méheket a szigeten. Van egy daluk, amely a továbbküldős szerencseleveleket parodizálja. Így szól a szövege:
Ez a szerencsedal most teneked szól,
Fogadd a szívedbe, s tanuld meg jól!
Már tízszer bejárta a földgolyót,
És a járműve mindig a szeretet volt.
A jószándék volt a motorja,
A humanitás pedig a kuplungja.
A gázpedálja a bocsánat,
A fékje pedig a jóakarat.
És akkor megvilágosodtunk. Ebben ugyanis hatalmas ráció van! A lánclevelek fékje valóban a jóakarat! Mert ha egy kicsit is jót akarsz valakinek, akkor ugyanis nem forwardolod neki az összes szart.
A bocsánat pedig nyílván azért a gázpedálja, mert ha számítasz rá, hogy az emberek úgyis megbocsátják majd az égbekiáltó ostobaságodat, akkor aztán mindenkinek továbbküldöd, aki él és mozog.
Vidám napok voltak ezek...
A bocsánat pedig nyílván azért a gázpedálja, mert ha számítasz rá, hogy az emberek úgyis megbocsátják majd az égbekiáltó ostobaságodat, akkor aztán mindenkinek továbbküldöd, aki él és mozog.
Vidám napok voltak ezek...
November 28, 2008
Suli
A jelek szerint mégsem a nyelvi akadály az ok...
De most Linuxot tanulok. Meg minden egyebet, ami a sulihoz kell. De elsősorban Linuxot. Az a szilárd meggyőződésem, hogy előbb meg kéne tanulnom alapszinten kezelni a számítógépemet, mielőtt elkezdhetnék kódolni és hekkelni. Az ehhez vezető utat viszont a legkevésbé sem a Microsoft termékeiben vélem fölfedezni. Úgy gondolom, a Microsoft és az informatika, az két egymástól igen távol álló fogalomkör. Amivel ez a derék redmonti vállalat foglalkozik, azt a saját szavaimmal leginkább dezinformatikának nevezném.
Informatikában viszont a versenyképességhez... Kibaszottul rühellem ezt a szót, de hát ugye, most már az van, hogy a szerelem is csak akkor lehet igaz, ha eléggé versenyképes. Szóval a versenyképességhez vezető lépcső legelső foka vitán felül az, hogy megszabaduljunk a Microsoft termékeitől. Legfőképpen a Winfos operációs rendszertől és a Visual Studio integrált faszverőkörnyezettől.
Egyébként majdnem minden tárgyból le vagyok maradva. Csak azokat fogom megcsinálni, ami tényleg fontos ahhoz, hogy a következő félévekben is vehessek föl tárgyakat.
Faszom kivan már ezzel a félévvel! Ennél szarabbul már csak a bölcsészhallgatók tudják a tanulmányaikat menedzselni, mint ahogy én ebben a félévben csináltam.
És még humanista kiképzésre is akarok menni a hétvégén, ami három nap. De én akarok!
Énnekem ez kell!!!
De most Linuxot tanulok. Meg minden egyebet, ami a sulihoz kell. De elsősorban Linuxot. Az a szilárd meggyőződésem, hogy előbb meg kéne tanulnom alapszinten kezelni a számítógépemet, mielőtt elkezdhetnék kódolni és hekkelni. Az ehhez vezető utat viszont a legkevésbé sem a Microsoft termékeiben vélem fölfedezni. Úgy gondolom, a Microsoft és az informatika, az két egymástól igen távol álló fogalomkör. Amivel ez a derék redmonti vállalat foglalkozik, azt a saját szavaimmal leginkább dezinformatikának nevezném.
Informatikában viszont a versenyképességhez... Kibaszottul rühellem ezt a szót, de hát ugye, most már az van, hogy a szerelem is csak akkor lehet igaz, ha eléggé versenyképes. Szóval a versenyképességhez vezető lépcső legelső foka vitán felül az, hogy megszabaduljunk a Microsoft termékeitől. Legfőképpen a Winfos operációs rendszertől és a Visual Studio integrált faszverőkörnyezettől.
Egyébként majdnem minden tárgyból le vagyok maradva. Csak azokat fogom megcsinálni, ami tényleg fontos ahhoz, hogy a következő félévekben is vehessek föl tárgyakat.
Faszom kivan már ezzel a félévvel! Ennél szarabbul már csak a bölcsészhallgatók tudják a tanulmányaikat menedzselni, mint ahogy én ebben a félévben csináltam.
És még humanista kiképzésre is akarok menni a hétvégén, ami három nap. De én akarok!
Énnekem ez kell!!!
October 28, 2008
Nincs magyarázat
Anyám egyébként komoly csaj! Amikor volt ez a hír, amiről az előző postban értekeztem, a városban cirkáló iráni gárdistákon kívül még azt is idézték a szélsőjobbos pártvezértől, hogy ha hatalomra kerül a Jobbik, akkor megszűnik majd létezni a TV2 és az RTL-klub. Erre anyám röhögve mondta, hogy "Belépünk!", de aztán értetlenségének adott hangot, amikor azt is idézték, hogy a két említett csatorna székházát a földig kívánják rombolni az urak. "Minek kell lerombolni?", kérdezte éntőlem. Tehát mire lesz az jó a hamvaiból föltámadó nemzetnek, hogy kettő, vagy még több épületet a földig lerombolnak benne.
And this is the point!
Ez a point ugyanis egyike azoknak, ahol a szélsőjobbos propaganda végérvényesen megbukik. Erre ugyanis már tényleg nem lehet semmiféle magyarázatot találni. Egy ilyen programpontot semmilyen jóérzésű ember nem fogadhat el. Még ha olyan hatalmas hazaszeretet buzog is az ő kebeében, hogy majd szétrobban tőle, akkor sem. A tudatos, de mégis totálisan öncélú pusztítást ugyanis még a legnyakatekertebb ezoterikus grespikiánus eszmefuttatással sem lehet morálisan igazolni... Bár erre biztosan mondanák a precíz ellenérveket, tudniillik hogy az óriási szellemi károknak helyt adó épületek káros negatív energiákat sugároznak, vagy mittudomén. Na, de akkor meg kell, hogy legyen valami táltosi módszer, amivel le lehet sikálni ezeket a negatív energiákat az épületekről, szóval ez sem adhat okot a rombolásra.
Hát ez van, tisztelt polgártársak. A jobbik egy szar!
And this is the point!
Ez a point ugyanis egyike azoknak, ahol a szélsőjobbos propaganda végérvényesen megbukik. Erre ugyanis már tényleg nem lehet semmiféle magyarázatot találni. Egy ilyen programpontot semmilyen jóérzésű ember nem fogadhat el. Még ha olyan hatalmas hazaszeretet buzog is az ő kebeében, hogy majd szétrobban tőle, akkor sem. A tudatos, de mégis totálisan öncélú pusztítást ugyanis még a legnyakatekertebb ezoterikus grespikiánus eszmefuttatással sem lehet morálisan igazolni... Bár erre biztosan mondanák a precíz ellenérveket, tudniillik hogy az óriási szellemi károknak helyt adó épületek káros negatív energiákat sugároznak, vagy mittudomén. Na, de akkor meg kell, hogy legyen valami táltosi módszer, amivel le lehet sikálni ezeket a negatív energiákat az épületekről, szóval ez sem adhat okot a rombolásra.
Hát ez van, tisztelt polgártársak. A jobbik egy szar!
October 25, 2008
Álmodik a nyomor
Vona Gábor sez: "Ha majd az iráni forradalmi gárda tagjai cirkálnak a fővárosban, megnézem, ki meri letépkedni a plakátjainkat!"
Ez azér megüt egy szintet lolság terén!
Még a híradóban is bemondták, úgyhogy tudunk róla. A híradó ezzel szintén megütött egy szintet, még ha nem is éppen lolság terén. Nem értem, hogy egy ilyen beszólásból mitől lehet komoly hír? Ezen kívül sok sok más dolgot sem értek nagyszerű nemzetünk médiájának viselkedésében úgyhogy ezen a szálon most ne menjünk tovább.
Ez a Gáborunk egyszerűen annyira bájosan infantilis, hogy legszívesebben megsímogatnám azt a buksi fejecskéjét. Frusztrált kisiskolás éveimet juttatja eszembe, amikor még én akartam lenni a terminátor.
A hír egyébként az volt, hogy választási megfigyelőket fog kérni Iránból a Gáborunk.
Hogy egy NATO tagállamban az egész szövetség által közellenségnek tekintett ország hadserege milyen módon töltheti be a választási megfigyelő szerepét, az számomra még nem egészen tiszta a nemzetközi jogok szempontjából. Ez nyílván azért van, mert nem vagyok elég tájékozott.
Valószínűleg a gárdák iránti olthatatlan szerelmének a hevülete engedte figyelmen kívül hagyni azt az aprócska tényt, hogy a 'Forradalmi Gárda' megnevezés az Iráni Iszlám Köztársaság haderejének összességét illeti. Ebben az országban ugyanis permanens forradalom van a hetvenes évek óta. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy "őrök tanácsának" nevezett bennfentes szervezet dönti el meglehetősen kötetlenül, hogy ki indulhat a választásokon. Az iszlám köztársaság alkotmánya ugyanis nem holmi felvilágosodásnak nevezett ócska hitetlen téveszméken, hanem nyílván az iszlám szokásjogon alapul. Ez a szokásjog egyébként többek közt a házasságtörő feleségek halálra kövezését tekinti abszolut korrekt eljárásnak a nagy becsben tartott közerkölcsök helyreállítására...
Igazából tökmindegy, hogy mi is ez a forradalmi gárda! Szóval ha egy maroknyi baseball-ütős kamaszból állna, akik Wizzairrel repülnek ide egy londoni gettóból, akkor sem tudnám elképzelni, hogy jogukban álljon bármilyen eljárást foganatosítani egy magyar állampolgárral szemben. Meg mondjuk, baseball-ütős kamaszból itthon is találnak eleget, szóval ehhez nem értem, minek kell Uncle Mahmoud hathatós segítsége.
Ez azér megüt egy szintet lolság terén!
Még a híradóban is bemondták, úgyhogy tudunk róla. A híradó ezzel szintén megütött egy szintet, még ha nem is éppen lolság terén. Nem értem, hogy egy ilyen beszólásból mitől lehet komoly hír? Ezen kívül sok sok más dolgot sem értek nagyszerű nemzetünk médiájának viselkedésében úgyhogy ezen a szálon most ne menjünk tovább.
Ez a Gáborunk egyszerűen annyira bájosan infantilis, hogy legszívesebben megsímogatnám azt a buksi fejecskéjét. Frusztrált kisiskolás éveimet juttatja eszembe, amikor még én akartam lenni a terminátor.
A hír egyébként az volt, hogy választási megfigyelőket fog kérni Iránból a Gáborunk.
Hogy egy NATO tagállamban az egész szövetség által közellenségnek tekintett ország hadserege milyen módon töltheti be a választási megfigyelő szerepét, az számomra még nem egészen tiszta a nemzetközi jogok szempontjából. Ez nyílván azért van, mert nem vagyok elég tájékozott.
Valószínűleg a gárdák iránti olthatatlan szerelmének a hevülete engedte figyelmen kívül hagyni azt az aprócska tényt, hogy a 'Forradalmi Gárda' megnevezés az Iráni Iszlám Köztársaság haderejének összességét illeti. Ebben az országban ugyanis permanens forradalom van a hetvenes évek óta. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy "őrök tanácsának" nevezett bennfentes szervezet dönti el meglehetősen kötetlenül, hogy ki indulhat a választásokon. Az iszlám köztársaság alkotmánya ugyanis nem holmi felvilágosodásnak nevezett ócska hitetlen téveszméken, hanem nyílván az iszlám szokásjogon alapul. Ez a szokásjog egyébként többek közt a házasságtörő feleségek halálra kövezését tekinti abszolut korrekt eljárásnak a nagy becsben tartott közerkölcsök helyreállítására...
Igazából tökmindegy, hogy mi is ez a forradalmi gárda! Szóval ha egy maroknyi baseball-ütős kamaszból állna, akik Wizzairrel repülnek ide egy londoni gettóból, akkor sem tudnám elképzelni, hogy jogukban álljon bármilyen eljárást foganatosítani egy magyar állampolgárral szemben. Meg mondjuk, baseball-ütős kamaszból itthon is találnak eleget, szóval ehhez nem értem, minek kell Uncle Mahmoud hathatós segítsége.
October 23, 2008
Politika
Azt hiszem, én nem nagyon értek a politikához. Vagy legalábbis a hazai politikához biztosan nem értek. Például amikor anyámmal kimentünk az egyébként halálosan unalmas Chartás rendezvényre, akkor ott egész végig teli torokból éltettem a miniszterelnököt. (Ezt utólag végül is úgy értelmeztem, hogy a feeling kedvéért csináltam.) Ellenben amikor arról olvasok különféle blogbejegyzéseket, hogy hogyan próbálta meg lenyúlni a 'Tarka Magyar' felvonulást - ami egyébként szintén halálosan unalmas volt, szóval 1-0 a náciknak - akkor igazából teljes mértékben egyet értettem azzal az állásponttal, hogy ez egy undorító húzás volt egy undorító embertől. Meg általában véve amikor nagyon szimpatikus emberek kritizálják a kormányfőt, akkor nagyon könnyen egyet tudok velük érteni. De aztán hirtelen ismét rámjön az ötperc, és megint nagy Gyurcsány-rajongóvá változom. Nem jó dolog ez. Nem túl egészséges.
Mondjuk, a jobboldalt igazából mindentől függetlenül utálom. Ez mégis egy biztos pont az életemben. Tehát akármekkora féreg legyen is a miniszterelnökünk, azt , hogy rosszabb lenne, mint Szent Viktor vezérünk. Ezeknek a furcsa kormánypárti pillanataimnak is leginkább az szokott lenni az oka, hogy valamilyen jobboldali figura vagy formáció éppen kivillantja a foga fehérjét. Ám ahogy kilépek a gyűlöletnek és a félelemnek ebből a vészterhes közegéből, úgy a kormányfő iránti lojalitásom is viszonylag gyorsan szertefoszlik.
Azt hiszem, az lesz a leginkább célravezető, ha minden kérdésben a Humanista Párt álláspontját követem. Ez a kijelentés most nyílván eléggé szektásnak tűnik, de a Humanista Párt elnökét személyesen is viszonylag jól ismerem, mivel már három éve tagja vagyok a mozgalomnak, így tehát elég sokszor volt alkalmam találkozni vele. Ő egy komoly srác. Amit ő mond, az mindenképpen megalapozott. Tudom róla, hogy hihetetlen alapossággal utánanéz minden kérdésnek minden lehetséges szemszögből, és általában az ővele ellenkező vélemények forrását is meg szokta jelölni és le szokta vezetni, hogy az őszerinte miért nem elfogadható. Másrészt viszont azt is tudom róla, hogy kurva jó arc. Mert jó arc. Empirikus megfigyeléseimnek az az indukció és dedukció útján észlelt eredménye áll fenn, hogy Várady Tibor egy nagyon király arc. Punktum. Bad Religion koncerten is ott volt, úgyhogy jó arc. A Bad Religion pedig minden erkölcsös, jóérzésű és józan gondolkodású polgártársunk számára nyílvánvalóan hihetetlenül és ugyanakkor kurvára fasza.
October 21, 2008
Il forum
Az Európai Humanista Fórum, az egyszerűen fasza! Ez ilyen igazi megújulós esemény volt most számomra. Installáltam a szeretetet, ahogyan azt egy régi és kurvára béna hittérítős pleazeforwardolós körlevél mondaná. Bár ez a több ideig ottlevős humanista eseményekkel általában véve így szokott történni, hogy nagyon megújulok, de aztán nincs meg a további hasznos energia, hogy újhumanistaszilóista pályára állítson, úgyhogy eléggé szar módon így aztán állandóan visszarégülök. Na, de most tényleg, baszki! Én most már jó arc akarok lenni! Tisztulni akarok :D
Keressetek videókat! Mármint hogy 'european humanist forum'. Van egy kurvajó zenés videó, azt tudom. Azt a zenét folyton nyomatták a Palalido csarnokban, ahol össznépileg gyűltünk, és nagyon jól esett hallgatni. Nagyon inspirált. Én most nem mutatom meg, mert most nincs flash a gépemben. Merthogy újfent lezúztam az undorító és gyűlölni való Windows Vistát a gépemről, és megint Linuxolok. Hamarosan azonban újra formázni fogok, úgyhogy nem nagyon akarok most telepítgetni. Azért fogok formázni, mert a 2.6.27-es kernel állítólag támogatja az Atheros kártyámat, ami AR5007EG és nem nagyon szereti a Linuxot. Az én gépemen most 2.6.26-os kernel van, és egyelőre nem nagyon tudok upgradelni, úgyhogy egy ismerőssel kell majd közös erővel telepíteni és konfigurálni.
Keressetek videókat! Mármint hogy 'european humanist forum'. Van egy kurvajó zenés videó, azt tudom. Azt a zenét folyton nyomatták a Palalido csarnokban, ahol össznépileg gyűltünk, és nagyon jól esett hallgatni. Nagyon inspirált. Én most nem mutatom meg, mert most nincs flash a gépemben. Merthogy újfent lezúztam az undorító és gyűlölni való Windows Vistát a gépemről, és megint Linuxolok. Hamarosan azonban újra formázni fogok, úgyhogy nem nagyon akarok most telepítgetni. Azért fogok formázni, mert a 2.6.27-es kernel állítólag támogatja az Atheros kártyámat, ami AR5007EG és nem nagyon szereti a Linuxot. Az én gépemen most 2.6.26-os kernel van, és egyelőre nem nagyon tudok upgradelni, úgyhogy egy ismerőssel kell majd közös erővel telepíteni és konfigurálni.
Nem turista a Danika...
Egyrészt rájöttem, hogy mégis eléggé jó lenne magyarul blogolni, mer a magyar nyelv, az jó. Meg azért belejátszik az is, hogy ezt a nyelvet úgy viszonylag jól tudom írni és beszélni, tehát jobban, mint az angolt. Minimum egy nagyságrenddel hatékonyabban tudom írni magamat ezen a nyelven, az a szent igazság. Erre rá kellett jönni.
Meg mondjuk, az az egy kézen megszámlálható emberanyag, amely a blogomat olvasná, az többnyire szintén magyar anyanyelven űzi a nagybani ipart, úgyhogy ez most többnyire magyar lesz.
Másrészt pedig az eddigi blogom, a Romantic Machines, az annyira unalmas, egyhangú és szar volt, hogy az már aszimptotikusan konvergált a nulla felé, szóval ezért is döntöttem a váltás mellett.
Amúgy ezt egy nagyon effektív és szívhez szóló történet is kiválóan érzékelteti velünk...
Tehát az van, hogy beszélget egymással az övtáska meg a hátitáska. Ezeknek már a faszuk ki van, mer mittudomén, szakított velük a barátnőjük, meg aztán pénzügyi válság is van most már, szóval nagyon szeretnének végre úgy istenigazából lelépni. "De sebaj!", mondja hirtelen az egyik...
"Mindjárt jön a vál(l)táska!"
Szóval így.
Meg mondjuk, az az egy kézen megszámlálható emberanyag, amely a blogomat olvasná, az többnyire szintén magyar anyanyelven űzi a nagybani ipart, úgyhogy ez most többnyire magyar lesz.
Másrészt pedig az eddigi blogom, a Romantic Machines, az annyira unalmas, egyhangú és szar volt, hogy az már aszimptotikusan konvergált a nulla felé, szóval ezért is döntöttem a váltás mellett.
Amúgy ezt egy nagyon effektív és szívhez szóló történet is kiválóan érzékelteti velünk...
Tehát az van, hogy beszélget egymással az övtáska meg a hátitáska. Ezeknek már a faszuk ki van, mer mittudomén, szakított velük a barátnőjük, meg aztán pénzügyi válság is van most már, szóval nagyon szeretnének végre úgy istenigazából lelépni. "De sebaj!", mondja hirtelen az egyik...
"Mindjárt jön a vál(l)táska!"
Szóval így.
Subscribe to:
Posts (Atom)