Zsír. Ma két tárgyból is sikerült átcsusszannom a tű fokán. Vagyis éppenhogy elértem az előírt minimális pontszámot. Se többet, se kevesebbet. De az egyik, az még csak aláírás, úgyhogy arra még kell majd gyúrni. A másikból megvan a kettes. De ahogy elnéztem, ott elég sokakat lemészároltak. Nagyjából a csapat egynegyede az, akiknek meglett.
Felteszem, hogy ez azért történt így, mert a második zéhán nem lehetett puskázni egy különösen buzgó felügyelő tanárnak köszönhetően, és ezt elég sokan beszopták. (Az a pletyka járja, hogy több, mint negyven darab puskát vettek el azon a zéhán.) Viszont ma a pótzéhán nem volt felügyelőtanár, csak az az egy, aki az előadást is tartjotta, úgyhogy talán mégsem fog az évfolyam nagy része elhasalni. Ezt onnan tudom, hogy ma bementem megnézni a dolgozatomat. Vagyis csak akartam, de letettem róla. Nem hiszem, hogy a kettesnél jobbat ki tudnék csikarni. Én egyébként nem puskáztam, azt azért tegyük hozzá! Nem szoktam puskázni. Nem látom értelmét. Legfeljebb akkor, ha valaki egy adott tárgyat tényleg tiszta szívéből gyűlöl, és szentül meg van róla győződve, hogy arra neki soha nem lesz szüksége. Sajnos az én esetemben ezek többnyire a rizsázós, biflázós tárgyak, mint pl a faszvertechnológia. (Hivatalosabb nevén szoftvertervezés -és technológia, vagyis SZTT.) Ehhez pl az összes letölthető diasorozatot ki kéne nyomtatnom és össze kéne fűznöm, hogy tudjak rá puskázni. Ilyen kérdések vannak, hogy mondjuk, "Sorolja fel a Grady Booch által kifejlesztett követelményelemzési módszereket!", vagy hogy "Milyen típusú külső kockázatokat ismer a szoftverfolyamat során?". Anyádat ismerem a négyes útról, bazmeg!
Eddig egyébként összesen egyszer puskáztam BMF-es tanulmányaim során, fizikából. Nem voltam képes a hőtannak mind a 18 különböző képletét bemagolni. De ennek se volt haszna, mert pont a közlekedő folyosó mellé ültettek, úgyhogy folyamatosan azon görcsöltem, hogy nehogy észrevegyék a tolltartómba rejtett puskámat. De amióta megvan az 'Útban a modern fizikához' című nagyszerű fizikakönyvem, azóta már fizikából se szeretnék puskázni, mert nagyon megszerettem. Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, akinek valamiért nem megy a fizika, vagy egyszerűen csak szeretné valami tartalmas, konstruktív dologgal elütni az idejét. Engem mindig nagyon felüdít ennek a könyvnek az olvasása. Nem árt ugyanakkor figyelembe venni, hogy a kiadvány ezerkétszázvalahány A4-es oldalra van kinyomtatva, tehát a holnapi zéhádhoz nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb segédanyag. Viszont minden benne van ahhoz, hogy értsed a fizikát. Aznap, amikor nagy örömmel hazahoztam, anyám úgy kommentálta a helyzetet, hogy emberélet kioltására alkalmas. Mondjuk, ezt a Mesterséges Intelligencia-tankönyvemre, meg a Számítógéphálózatok-tankönyvemre is el lehetne mondani. Azok is vastagok. A 'Mesterséges intelligencia modern megközelítésben' egyébként szintén egy olyan könyv, amivel semmit nem veszíthet, de annál többet nyerhet az ember, ha beszerzi. Már csak azért is, hogy képben legyünk, mit is jelent valójában az 'intelligencia' szó, mélyebb értelmében. Vagy hogy megvédjük magunkat az aluljáróban :D
Felteszem, hogy ez azért történt így, mert a második zéhán nem lehetett puskázni egy különösen buzgó felügyelő tanárnak köszönhetően, és ezt elég sokan beszopták. (Az a pletyka járja, hogy több, mint negyven darab puskát vettek el azon a zéhán.) Viszont ma a pótzéhán nem volt felügyelőtanár, csak az az egy, aki az előadást is tartjotta, úgyhogy talán mégsem fog az évfolyam nagy része elhasalni. Ezt onnan tudom, hogy ma bementem megnézni a dolgozatomat. Vagyis csak akartam, de letettem róla. Nem hiszem, hogy a kettesnél jobbat ki tudnék csikarni. Én egyébként nem puskáztam, azt azért tegyük hozzá! Nem szoktam puskázni. Nem látom értelmét. Legfeljebb akkor, ha valaki egy adott tárgyat tényleg tiszta szívéből gyűlöl, és szentül meg van róla győződve, hogy arra neki soha nem lesz szüksége. Sajnos az én esetemben ezek többnyire a rizsázós, biflázós tárgyak, mint pl a faszvertechnológia. (Hivatalosabb nevén szoftvertervezés -és technológia, vagyis SZTT.) Ehhez pl az összes letölthető diasorozatot ki kéne nyomtatnom és össze kéne fűznöm, hogy tudjak rá puskázni. Ilyen kérdések vannak, hogy mondjuk, "Sorolja fel a Grady Booch által kifejlesztett követelményelemzési módszereket!", vagy hogy "Milyen típusú külső kockázatokat ismer a szoftverfolyamat során?". Anyádat ismerem a négyes útról, bazmeg!
Eddig egyébként összesen egyszer puskáztam BMF-es tanulmányaim során, fizikából. Nem voltam képes a hőtannak mind a 18 különböző képletét bemagolni. De ennek se volt haszna, mert pont a közlekedő folyosó mellé ültettek, úgyhogy folyamatosan azon görcsöltem, hogy nehogy észrevegyék a tolltartómba rejtett puskámat. De amióta megvan az 'Útban a modern fizikához' című nagyszerű fizikakönyvem, azóta már fizikából se szeretnék puskázni, mert nagyon megszerettem. Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, akinek valamiért nem megy a fizika, vagy egyszerűen csak szeretné valami tartalmas, konstruktív dologgal elütni az idejét. Engem mindig nagyon felüdít ennek a könyvnek az olvasása. Nem árt ugyanakkor figyelembe venni, hogy a kiadvány ezerkétszázvalahány A4-es oldalra van kinyomtatva, tehát a holnapi zéhádhoz nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb segédanyag. Viszont minden benne van ahhoz, hogy értsed a fizikát. Aznap, amikor nagy örömmel hazahoztam, anyám úgy kommentálta a helyzetet, hogy emberélet kioltására alkalmas. Mondjuk, ezt a Mesterséges Intelligencia-tankönyvemre, meg a Számítógéphálózatok-tankönyvemre is el lehetne mondani. Azok is vastagok. A 'Mesterséges intelligencia modern megközelítésben' egyébként szintén egy olyan könyv, amivel semmit nem veszíthet, de annál többet nyerhet az ember, ha beszerzi. Már csak azért is, hogy képben legyünk, mit is jelent valójában az 'intelligencia' szó, mélyebb értelmében. Vagy hogy megvédjük magunkat az aluljáróban :D
No comments:
Post a Comment