Tegnap én is láttam Dézsi Mihálynak a posztereit, amiken észbontóan szexi bajsza mögül közli, hogy ő a rend pártján áll. ("És ön?") Nagyon édi a srác! Halvány szépséghibája csupán a dolognak, hogy a nagy rendpártiság hevében a jelölt számára leadott 1015 cédulából 669-et - tehát több, mint kétharmadát - valahogy nem sikerült tisztességes úton megszerezni. Ezeket a cetliket ugyanis házon belül gyártották, vagy legalábbis mindenképpen az erre hivatott állami nyomda közreműködése nélkül szerezte a rend pártja. Színes fénymásolóval. Úgy az igazi. Hát köszi szépen, de akkor én inkább a gerincesség pártjára állnék, ha már valahova állni kell. Meg mondjuk, egyébként is.
Ebben az egészben az a rohadtul gusztustalan, hogy az MDF annak ellenére, hogy a bőrük alatt is pénz van, mégis szarik rá tisztességes módon összegyűjteni azokat a kibaszott cédulákat! Azt ugyanis ne próbálja velem senki bekajáltatni, hogy az Ibolykának nincsenek olyan "barátai", akik nagyon is hajlandók mélyen a zsebükbe nyúlni, ha egy jó lóra kell tenni. Nekik ez nyílván befektetés. És ha már egyszer Ibinek focihoz nem értő igazságügyminiszter posztjáig futotta, akkor azért valahonnan most is csurran-cseppen egy kis lóvi. De legalábbis ezt a kínos ellentétet szemlélve, ami a cédulagyűjtési módszereik és az imázsuk között feszül, én a továbbiakban semmi jót nem feltételezek róluk.
Ugyanakkor itt van egy bizonyos Humanista Párt. Ezeknek nem telik még kampányra sem, hiszen egy fillért sem kapnak az ilyen-olyan vállalatok és maffiák bőkezű adományaiból. Meg úgy alapból olyan látványosan szarik a fejükre mindenki, hogy néha már úgy tűnik, mintha valahol odafent lenne megtiltva, hogy tudomásul vegyék létezésüket. Ezek a humanisták azonban mégis full legálisan gyűjtötték be az összes kibaszott cédulát. Nem éppen bőséges szabadidejüket áldozták arra, hogy retardált, kiégett, elmebeteg, bamba, kőbunkó, vagy csak szimplán seggfej lakókkal beszéljenek órákon át.
Na, jó! Talán mégsem volt annyira keserves ez a munka, mert sokan közülük állítólag élvezték a tapasztalatszerzést és az emberekkel való kontaktust. Ez is egy olyan dolog, amiben a Humanisták különböznek egyéb politikára vetemedő embertársainktól. Vagyis hogy a pénzükön és szavazataikon kívül valami egyebet is szeretnek az emberekben. Én mondjuk, az egészben egy percig sem vettem részt, hanem csak a levelező listákon követtem az eseményeket, úgyhogy nem illet a dicsőség sem.
Mostanában az az időm és energiám, amit erre az ügyre beáldozhattam volna, fenomenális életvezetési képességem által a null device felé lett átirányítva. Ez van...
No comments:
Post a Comment