Szintén kari

Na, jó, a karácsony, az egyébként jó dolog. Én igazából szeretem így a szívem mélyén. Kell, hogy legyen. Az emberek egy-két hétig legalább megpróbálnak úgy tenni, mintha szeretnék egymást, és ez jó, hogy így van. Még mindig jobb, mint ha ez se lenne. A szeretet, az fontos!

Egyébként maga a dátum, az full pogány eredetű, mivel éppen karácsony környékén van az évnek az a napja, amikor elkezdenek hosszabbodni a nappalok. Őseink ezt nyílván úgy értelmezték, hogy az egész bolygónkat fényével és melegével tápláló Nap a hónapokig tartó gyengülés és agonizálás után végül ismét győzelmet arat a sötétség fölött. Ez a legfőbb tutiság az egészben. Ez egyszerűen szép! Azért imádkoznak és áldoznak a pogányok olyan vehemensen karácsonykor, hogy ez a győzelem az adott évben is megtörténjen.

Persze, Jézus egyébként kurva jó arc volt, tehát az ő jóarcságát én egy percig sem akarom kisebbíteni. Nagyon fontos, hogy ő is legyen. Mármint hogy legyen egy ilyen inspiráló karakter, akiről vannak inspiráló történetek, meg ilyesmik. Meg végül is szellemi síkon ez talán azt jelképezi, ahogy a jó arcok és a szar arcok is ciklikusan győzelmet aratnak egymás fölött. Bár a tanítás szerint elvileg Jézus lenne az ultimate jóarc, akit tehát nem lehet csak úgy legyőzni, de hát a csel és a merész fondorlat sajnos nagyon sok mindenre képes.

A cselt aztán néhány évszázaddal később Katolikus Egyháznak keresztelték, de ezt már tudjuk...