Sickratmannel fogok most vitába szállni :D
Konkrétan a 'De szar itt élni' című számának az üzenete az, amivel nem egészen tudok egyet érteni. Ebben a számban Miklós azon lamentál, hogy az országunk területén föllelhető kimeríthetetlen kulturális és gazdasági potenciál ellenére mégis mindenki csak siránkozik és panaszkodik ahelyett, hogy megprobálná ezeket a pozitívumokat valamilyen módon kiaknázni...
De még mielőtt bármibe belebonyolódnánk, előbb szeretném idejében leszögezni, hogy nagyra tartom Paizs Miklós munkásságát. Meg vagyok győződve arról, hogy a fiú dalszövegeiben fellelhető társadalompolitikai üzenet a kortárs magyar kultúra alfája és omegája. Ezekben a dalokban minden benne van, ami egy élhetőbb Magyarország megteremtéséhez elengedhetetlenül szükséges volna. És ami a legfontosabb, mindez úgy van meg bennük, hogy az még az agymunkára kevésbé motivált rétegek számára is könnyen emészthető... Na, jó! Tiszteletkör lezárva.
Most jön az én véleményem.
Nos, az én szerény véleményem konkrétan az, hogy a dalban egyébként tételesen ismertetett kulturális és gazdasági erőforrásainkat leginkább feldughatjuk a seggünkbe.
Természetesen én próbálom kiaknázni ezeket, nem erről van itt szó. Nagyon szeretem a finom magyar borocskát, meg a finom magyar kolbászkát is nagy mennyiségben falatozom a szegedi babfőzelék-konzervben, meg a tájaink látványa is nagy melegséggel tud eltölteni... A lányaink látványáról nem is beszélve.
Ennek ellenére mégis szar itt élni. Mind hiába van itt nekünk ez a rengeteg földi jó, ha egyszer nem tudunk mit kezdeni vele. Az a nagy büdös helyzet, hogy itt még akkor is szar lenne élni, hogyha az egész ország színaranyból lenne... Megmondom, mi lenne ekkor! Az lenne, hogy a felső tízezer a maga jól bejáratott trükkjeivel kijátszaná alólunk az összes aranyat, aztán villámgyorsan elhúzná a csíkot a Fidzsi-szigetekre... Vagy nem is! Előbb még ráfognák az egészet a zsidókra és a cigányokra, és csak utána lépnének le a szajréval. Ez történne.
Konkrétan a 'De szar itt élni' című számának az üzenete az, amivel nem egészen tudok egyet érteni. Ebben a számban Miklós azon lamentál, hogy az országunk területén föllelhető kimeríthetetlen kulturális és gazdasági potenciál ellenére mégis mindenki csak siránkozik és panaszkodik ahelyett, hogy megprobálná ezeket a pozitívumokat valamilyen módon kiaknázni...
De még mielőtt bármibe belebonyolódnánk, előbb szeretném idejében leszögezni, hogy nagyra tartom Paizs Miklós munkásságát. Meg vagyok győződve arról, hogy a fiú dalszövegeiben fellelhető társadalompolitikai üzenet a kortárs magyar kultúra alfája és omegája. Ezekben a dalokban minden benne van, ami egy élhetőbb Magyarország megteremtéséhez elengedhetetlenül szükséges volna. És ami a legfontosabb, mindez úgy van meg bennük, hogy az még az agymunkára kevésbé motivált rétegek számára is könnyen emészthető... Na, jó! Tiszteletkör lezárva.
Most jön az én véleményem.
Nos, az én szerény véleményem konkrétan az, hogy a dalban egyébként tételesen ismertetett kulturális és gazdasági erőforrásainkat leginkább feldughatjuk a seggünkbe.
Természetesen én próbálom kiaknázni ezeket, nem erről van itt szó. Nagyon szeretem a finom magyar borocskát, meg a finom magyar kolbászkát is nagy mennyiségben falatozom a szegedi babfőzelék-konzervben, meg a tájaink látványa is nagy melegséggel tud eltölteni... A lányaink látványáról nem is beszélve.
Ennek ellenére mégis szar itt élni. Mind hiába van itt nekünk ez a rengeteg földi jó, ha egyszer nem tudunk mit kezdeni vele. Az a nagy büdös helyzet, hogy itt még akkor is szar lenne élni, hogyha az egész ország színaranyból lenne... Megmondom, mi lenne ekkor! Az lenne, hogy a felső tízezer a maga jól bejáratott trükkjeivel kijátszaná alólunk az összes aranyat, aztán villámgyorsan elhúzná a csíkot a Fidzsi-szigetekre... Vagy nem is! Előbb még ráfognák az egészet a zsidókra és a cigányokra, és csak utána lépnének le a szajréval. Ez történne.
Egy ország élhetőségét meghatározó tényezők mind az ország lakóinak koponyáján belül vannak. Habár ebből sem lehetne levonni a végső konklúziót, mert hiszen rengeteg olyan magyar ember van, akinek hatalmas erők szunnyadnak a koponyáján belül... Na, de a legszomorúbb az egészben az, hogy még ők is hiába vannak értünk, ha egyszer a többi tízmillió ember fejébe csak a határtalan intolerancia és a kicsinyes gyűlölködés szorult... Na, meg a töretlen vágyakozás a csodát igérő rendőrállam és a könnyen célba vehető bűnbakok iránt.
Kurvára egyenlőtlenül oszlik el népünkben a szürkeállomány, ez itt a nagy para! Meg mondjuk, a zsenik is többnyire akkora lúzerek, hogy a gyakorlatban végül semmi maradandót nem visznek véghez. Aki pedig igen, az már rég elhúzott nyugatra és már rég leszarja, hogy itt mi van. Miért is ne szarja le?! Minek kavarnák itt még tovább a szart, hogyha ugyanazzal az erővel több ezer életet menthetnek meg a harmadik világban?! Én is toronymagasról fogom leszarni ezt a szargödröt, ha egyszer végre sikerül meglógnom innét.
Hát ezért szar Magyarországon élni. Nem azért, mert a bankok lehúznak minket, vagy mit tudom én! A bankok azért húznak le minket, mert egy napos csibének is jobb az üzleti érzéke, mint az átlagos magyar embernek. És üzleti érzékünk pedig azért nincsen, mert egy mikrométernyit sem vagyunk hajlandók fölnyitni a szemünket a világra. Ha ezt megtennénk, akkor azonnal leesne, hogy minden kibaszott ország oktatási rendszerében messze a legfontosabb tantárgyak az angol nyelv és a közgazdaságtan. E két tárgy mellett minden egyéb ismeret fontossága olyan szinten eltörpül, hogy én azt a leggyönyörűbb hasonlattal sem tudnám érzékeltetni...
De mi leszarjuk mindezt, hiszen igaz magyarok vagyunk, akiknek senki nem mondhatja meg! Inkább nyomatjuk tovább az araditizenhármat, meg a seggfej Berzsenyit, meg a többi öncélú nacionalista agymosást a szerencsétlen kölykök fejébe. Aztán még csodálkozunk, hogy ennyire népszerű a gárda...
A legjobb dolog, amit magyarként megtehetsz, az az, hogy most azonnal összepakolod a cuccaidat és sebesen elindulsz Hegyeshalom felé. Vagy ha még jársz valami olyan szakra, ami külföldön is piacképes, akkor azt még befejezheted, de utána viszont tényleg húzzál el! Ja, és ne nézz vissza! Egyszer se. Valahányszor föltámad benned a honvágy e Hungary-nak nevezett szánalmas kis fosrakás iránt, annyiszor fogod később halálra röhödni magad, hogy mekkora szerencsétlen lúzer voltál.
Kurva Blogspotból is már rohadtul elegem van, hogy nem képes rendesen kódolni a bejegyzéseimet. Baszd meg az anyádat, köcsög Google!
Kurvára egyenlőtlenül oszlik el népünkben a szürkeállomány, ez itt a nagy para! Meg mondjuk, a zsenik is többnyire akkora lúzerek, hogy a gyakorlatban végül semmi maradandót nem visznek véghez. Aki pedig igen, az már rég elhúzott nyugatra és már rég leszarja, hogy itt mi van. Miért is ne szarja le?! Minek kavarnák itt még tovább a szart, hogyha ugyanazzal az erővel több ezer életet menthetnek meg a harmadik világban?! Én is toronymagasról fogom leszarni ezt a szargödröt, ha egyszer végre sikerül meglógnom innét.
Hát ezért szar Magyarországon élni. Nem azért, mert a bankok lehúznak minket, vagy mit tudom én! A bankok azért húznak le minket, mert egy napos csibének is jobb az üzleti érzéke, mint az átlagos magyar embernek. És üzleti érzékünk pedig azért nincsen, mert egy mikrométernyit sem vagyunk hajlandók fölnyitni a szemünket a világra. Ha ezt megtennénk, akkor azonnal leesne, hogy minden kibaszott ország oktatási rendszerében messze a legfontosabb tantárgyak az angol nyelv és a közgazdaságtan. E két tárgy mellett minden egyéb ismeret fontossága olyan szinten eltörpül, hogy én azt a leggyönyörűbb hasonlattal sem tudnám érzékeltetni...
De mi leszarjuk mindezt, hiszen igaz magyarok vagyunk, akiknek senki nem mondhatja meg! Inkább nyomatjuk tovább az araditizenhármat, meg a seggfej Berzsenyit, meg a többi öncélú nacionalista agymosást a szerencsétlen kölykök fejébe. Aztán még csodálkozunk, hogy ennyire népszerű a gárda...
A legjobb dolog, amit magyarként megtehetsz, az az, hogy most azonnal összepakolod a cuccaidat és sebesen elindulsz Hegyeshalom felé. Vagy ha még jársz valami olyan szakra, ami külföldön is piacképes, akkor azt még befejezheted, de utána viszont tényleg húzzál el! Ja, és ne nézz vissza! Egyszer se. Valahányszor föltámad benned a honvágy e Hungary-nak nevezett szánalmas kis fosrakás iránt, annyiszor fogod később halálra röhödni magad, hogy mekkora szerencsétlen lúzer voltál.
Kurva Blogspotból is már rohadtul elegem van, hogy nem képes rendesen kódolni a bejegyzéseimet. Baszd meg az anyádat, köcsög Google!
