Természetesen jogosan merül föl bárkiben a kérdés, hogy ha mindenki a Piratebay-ről töltené le a zenéket, meg a filmeket, akkor miből élnének meg a művészek?
Na, most erre én pofon egyszerű választ tudok adni: pénzből!
Abból a pénzből, amit a rajongóik és pártfogóik adnak nekik. Közvetlenül a művészeknek, nem pedig a kiadóknak. És nem is az iTunes-nak, vagy bárki másnak. Szerintem ez kurvára logikus és racionális lenne. Ez lenne a fair. Ezt a modellt kéne a társadalomban kiépíteni. A zenehallgatók és filmnézők általában elég erős érzelmi kötődéssel bírnak az általuk kedvelt zenéket és filmeket előállító művészek iránt, így tehát én teljesen elképzelhetőnek tartom azt, hogy önkéntesen utaljanak nekik pénzeket, miután a termékeiket az internetről ingyenesen letöltötték.
Minek adjunk a művészeken kívül bárkinek is pénzt a művészetért?! Miért kell a zenészeket arra kényszeríteni, hogy a végtelenül erőszakos és kizsákmányoló zeneipari kartelektől függjenek?
A hagyományos, kereskedelmen alapuló művészeti infrastruktúra védelmezőinek az érvelésében tehát valójában az égvilágon semmi logika nincs. A művészet nem áru, és kész! Ez van. Azok a művészek pedig, akik minden áron ragaszkodnának a régi modellhez, végül is megérdemelnék, hogy felkopjon az álluk.
April 23, 2009
Irrationals for beginners
Van egy egyenlő szárú, derékszögű háromszögünk.
Tegyük fel, hogy van egy bizonyos hossz - lehet akármilyen kicsi - ami maradék nélkül fölmérhető valahányszor a befogóban is, meg valahányszor az átfogóban is. Tehát ha ennek az ici-pici szakasznak a példányait elkezdenénk a befogó mellett is, meg az átfogó mellett is egymás után fölsorakoztatni, akkor előbb-utóbb a befogó melletti sorunk pontosan ugyanolyan hosszú lenne, mint maga a befogó. Ekkor már csak az átfogó melletti sort növelnénk, és előbb-utóbb ez a sor is pontosan ugyanolyan hosszú lenne, mint maga az átfogó.
1. Legyen 'a' az a szám, ahányszor a pici szakaszt az átfogóban föl tudjuk mérni. (Az átfogó a hosszabb.)
2. A 'b' szám pedig legyen az, ahányszor a befogóban tudjuk fölmérni. (A befogó a rövidebb.)
3. Az előbbi számot osszuk el az utóbbival. Jelöljük ezt a törtet úgy, hogy a/b .
4. Az előző lépésben előállított törtünket egyszerűsítsük mindaddig, amíg a számláló és a nevezó relatív prímek nem lesznek (azaz legnagyobb közös osztójuk legyen 1).
5. Mivel derékszögű háromszögről van szó, alkalmazzuk a Pithagorasz-tételt. A befogók négyzeteinek összege egyenlő az átfogó négyzetével, tehát b-négyzet + b-négyzet = a-négyzet. (Emlékezzünk arra, hogy háromszögünk egyenlő szárú, tehát mindkét befogója ugyanakkora.) Tehát 2*(b^2) = a^2. Az a-négyzet tehát páros szám. Nyílván azért, mert a b-négyzetet megszorozzuk kettővel ahhoz, hogy megkapjuk a-négyzetet. Ha egy egész számot megszorzunk kettővel, akkor az páros szám, hiszen ha már egyszer megszoroztuk kettővel, akkor később bármikor el is oszthatjuk vele. A páros számról pedig tudjuk, hogy az a szám, amit eloszthatunk kettővel.
6. Vonjuk le a következtetést, hogy a egy páros szám. Azért nem lehet páratlan szám, mert egy páratlan számnak a négyzete páratlanszor páratlan, tehát páratlan. Az előbbi lépésben viszont következtettünk arra, hogy a^2 páros szám.
7. Vonjuk le azt a következtetést is, hogy b mindenképpen páratlan szám. Ha b is páros lenne, akkor az a/b tört mindkét tagját oszthatnánk kettővel. De mivel mi már teljesen leegyszerűsítettük a törtet, ez immár nem lehetséges, tehát b mindenképpen páratlan szám.
8. Legyen a-nak a fele az y szám!
9. Ekkor a^2 = (2*y)^2 = (2*y) * (2*y) = 2*y*2*y = 4*(y^2) .
10. Mivel a^2 egyenlő 2*(b^2)-tel és 4*(y^2)-tel is, ezért 2*(b^2) = 4*(y^2) , mivel ha mindkét szám egyenlő egy harmadikkal, akkor egymással is egyenlők. (Tudományosan ezt úgy mondjuk, hogy az egyenlőség tranzitív.)
11. Egyszerűsítsük az előbbi lépésben kapott egyenletet! >>> b^2 = 2 * (y^2) . Ebből az következik, hogy b^2 egy páros szám, hiszen osztható kettővel. A hatodik lépésben beláttuk, hogyha egy számnak a négyzete páros, akkor maga a szám is páros, tehát b egy páros szám.
A hetedik lépésben viszont megállapítottuk, hogy b egy páratlan szám. Itt ellentmondásra jutottunk, mivel egy szám nem lehet egyszerre páros és páratlan!
Tekintettel arra, hogy a következtetéseink mindvégig helyesek voltak, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy az alapfeltevésünkkel van a probléma. Ez pedig azt jelenti, hogy egy szakasz akármilyen kicsi legyen is, mégsem lehet egyszerre a befogó is, meg az átfogó is ennek a nagyon kicsi szakasznak az egész számú többszöröse. Ez pedig azt jelenti, hogy az a/b tört nem létezik olyan formában, hogy a számlálója és a nevezője is egész szám. Az ókori görögök ezt úgy fogalmazták meg, hogy a két szakasz nem összemérhető. A befogót nem tudjuk olyan racionális számmal, tehát egész számok hányadosával megszorozni, hogy abból megkapjuk az átfogót. Ez a szorzó egy irracionális szám, egészen pontosan gyök-kettő.
Amikor egy állítást úgy bizonyítunk be, hogy az állítás ellenkezőjéből addig következtetünk, amíg ellentmondásra nem jutunk, ezt a módszert indirekt bizonyításnak nevezzük. Az alapállítás ellenkezőjéből, valamint különböző tételekből (mások által már bizonyított állításokból) és axiómákból (magától értetődőnek tekintett állításokból) addig szőjük a következtetések különböző láncolatait, amíg valahol föl nem fedezünk egy olyan állítást, amely ellentmond egy másik állításnak. Az alapállítás, a tételek, az axiómák, valamint a saját következtetéseink mind-mind állítások. Kijelentő mondatokat írunk le, amelyekben állítjuk valamiről, hogy az igaz, vagy éppen hamis. Az is lehet akár egy állításunk, hogy "minden, ami nem igaz, az hamis". (Ezutóbbi egyébként bármilyen nevetségesen hangzik is, valójában a hagyományos matematikai logikának az egyik legfontosabb alaptétele.)
Tulajdonképpen ennek a módszernek egy végletesen egyszerű változatát használtuk a hatodik lépésben is, amikor beláttuk azt, hogy a egy páros szám. Ennél azonban természetesen nagyságrendekkel bonyolultabb következtetés- rendszerekből is csinálhatunk indirekt bizonyítást. Ha elég ügyesen használjuk, akkor egész tudományágakat zúzhatunk porrá a matematikának ezzel az egyszerű, ám mégis bámulatosan hatékony fegyverével. Sőt, ha nagyon ügyesek vagyunk, akkor ezt úgy is megtehetjük, hogy az eljárás igazán fárasztó és bonyodalmas részeit nem is kell elvégeznünk! Az indirekt bizonyítás ugyanis egy olyan módszer, amelyet bizonyos programozási nyelvek segítségével egészen könnyen automatizálhatunk, hogy aztán a számítógép végezze el helyettünk a piszkos munkát.
A matematika szép...
Tegyük fel, hogy van egy bizonyos hossz - lehet akármilyen kicsi - ami maradék nélkül fölmérhető valahányszor a befogóban is, meg valahányszor az átfogóban is. Tehát ha ennek az ici-pici szakasznak a példányait elkezdenénk a befogó mellett is, meg az átfogó mellett is egymás után fölsorakoztatni, akkor előbb-utóbb a befogó melletti sorunk pontosan ugyanolyan hosszú lenne, mint maga a befogó. Ekkor már csak az átfogó melletti sort növelnénk, és előbb-utóbb ez a sor is pontosan ugyanolyan hosszú lenne, mint maga az átfogó.
1. Legyen 'a' az a szám, ahányszor a pici szakaszt az átfogóban föl tudjuk mérni. (Az átfogó a hosszabb.)
2. A 'b' szám pedig legyen az, ahányszor a befogóban tudjuk fölmérni. (A befogó a rövidebb.)
3. Az előbbi számot osszuk el az utóbbival. Jelöljük ezt a törtet úgy, hogy a/b .
4. Az előző lépésben előállított törtünket egyszerűsítsük mindaddig, amíg a számláló és a nevezó relatív prímek nem lesznek (azaz legnagyobb közös osztójuk legyen 1).
5. Mivel derékszögű háromszögről van szó, alkalmazzuk a Pithagorasz-tételt. A befogók négyzeteinek összege egyenlő az átfogó négyzetével, tehát b-négyzet + b-négyzet = a-négyzet. (Emlékezzünk arra, hogy háromszögünk egyenlő szárú, tehát mindkét befogója ugyanakkora.) Tehát 2*(b^2) = a^2. Az a-négyzet tehát páros szám. Nyílván azért, mert a b-négyzetet megszorozzuk kettővel ahhoz, hogy megkapjuk a-négyzetet. Ha egy egész számot megszorzunk kettővel, akkor az páros szám, hiszen ha már egyszer megszoroztuk kettővel, akkor később bármikor el is oszthatjuk vele. A páros számról pedig tudjuk, hogy az a szám, amit eloszthatunk kettővel.
6. Vonjuk le a következtetést, hogy a egy páros szám. Azért nem lehet páratlan szám, mert egy páratlan számnak a négyzete páratlanszor páratlan, tehát páratlan. Az előbbi lépésben viszont következtettünk arra, hogy a^2 páros szám.
7. Vonjuk le azt a következtetést is, hogy b mindenképpen páratlan szám. Ha b is páros lenne, akkor az a/b tört mindkét tagját oszthatnánk kettővel. De mivel mi már teljesen leegyszerűsítettük a törtet, ez immár nem lehetséges, tehát b mindenképpen páratlan szám.
8. Legyen a-nak a fele az y szám!
9. Ekkor a^2 = (2*y)^2 = (2*y) * (2*y) = 2*y*2*y = 4*(y^2) .
10. Mivel a^2 egyenlő 2*(b^2)-tel és 4*(y^2)-tel is, ezért 2*(b^2) = 4*(y^2) , mivel ha mindkét szám egyenlő egy harmadikkal, akkor egymással is egyenlők. (Tudományosan ezt úgy mondjuk, hogy az egyenlőség tranzitív.)
11. Egyszerűsítsük az előbbi lépésben kapott egyenletet! >>> b^2 = 2 * (y^2) . Ebből az következik, hogy b^2 egy páros szám, hiszen osztható kettővel. A hatodik lépésben beláttuk, hogyha egy számnak a négyzete páros, akkor maga a szám is páros, tehát b egy páros szám.
A hetedik lépésben viszont megállapítottuk, hogy b egy páratlan szám. Itt ellentmondásra jutottunk, mivel egy szám nem lehet egyszerre páros és páratlan!
Tekintettel arra, hogy a következtetéseink mindvégig helyesek voltak, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy az alapfeltevésünkkel van a probléma. Ez pedig azt jelenti, hogy egy szakasz akármilyen kicsi legyen is, mégsem lehet egyszerre a befogó is, meg az átfogó is ennek a nagyon kicsi szakasznak az egész számú többszöröse. Ez pedig azt jelenti, hogy az a/b tört nem létezik olyan formában, hogy a számlálója és a nevezője is egész szám. Az ókori görögök ezt úgy fogalmazták meg, hogy a két szakasz nem összemérhető. A befogót nem tudjuk olyan racionális számmal, tehát egész számok hányadosával megszorozni, hogy abból megkapjuk az átfogót. Ez a szorzó egy irracionális szám, egészen pontosan gyök-kettő.
Amikor egy állítást úgy bizonyítunk be, hogy az állítás ellenkezőjéből addig következtetünk, amíg ellentmondásra nem jutunk, ezt a módszert indirekt bizonyításnak nevezzük. Az alapállítás ellenkezőjéből, valamint különböző tételekből (mások által már bizonyított állításokból) és axiómákból (magától értetődőnek tekintett állításokból) addig szőjük a következtetések különböző láncolatait, amíg valahol föl nem fedezünk egy olyan állítást, amely ellentmond egy másik állításnak. Az alapállítás, a tételek, az axiómák, valamint a saját következtetéseink mind-mind állítások. Kijelentő mondatokat írunk le, amelyekben állítjuk valamiről, hogy az igaz, vagy éppen hamis. Az is lehet akár egy állításunk, hogy "minden, ami nem igaz, az hamis". (Ezutóbbi egyébként bármilyen nevetségesen hangzik is, valójában a hagyományos matematikai logikának az egyik legfontosabb alaptétele.)
Tulajdonképpen ennek a módszernek egy végletesen egyszerű változatát használtuk a hatodik lépésben is, amikor beláttuk azt, hogy a egy páros szám. Ennél azonban természetesen nagyságrendekkel bonyolultabb következtetés- rendszerekből is csinálhatunk indirekt bizonyítást. Ha elég ügyesen használjuk, akkor egész tudományágakat zúzhatunk porrá a matematikának ezzel az egyszerű, ám mégis bámulatosan hatékony fegyverével. Sőt, ha nagyon ügyesek vagyunk, akkor ezt úgy is megtehetjük, hogy az eljárás igazán fárasztó és bonyodalmas részeit nem is kell elvégeznünk! Az indirekt bizonyítás ugyanis egy olyan módszer, amelyet bizonyos programozási nyelvek segítségével egészen könnyen automatizálhatunk, hogy aztán a számítógép végezze el helyettünk a piszkos munkát.
A matematika szép...
April 22, 2009
Bankárbűnözés
Ismét tárgyalnék egy cikket, amire szintén Tibor barátom hívta fel a figyelmemet a blogjában. Kimásolom az általam fontosnak tartott bekezdéseket...
"És akkor itt beszélnek cigánybűnözésről, bazmeg, miközben egyetlen rohadt bankár egyetlen nap alatt lehúz annyi lóvét a népről, amennyit az enyingi maffia húsz év alatt se tudna összeszedni a Petőfi sétányon.
...A jegyzőkönyv szerint két indok hangzott el a javaslat mellett. Az első – miszerint „a jelenlegi árfolyamszint középtávon kedvezőtlenül hathat a magyar bankrendszer portfolió-minőségére” – jól tükrözi az MNB hagyományos érzékenységét a bankok jóléte iránt. Sebaj, ha a bankok ostoba hitelpolitikájukkal a csőd szélére kergették családok százezreit, az MNB gondoskodik arról, hogy az abból fakadó károkat ne a bankok, hanem a nemzetgazdaság fizesse meg. A gyengülő forint ugyanis növeli a devizahitelek havi törlesztését, mégpedig olyannyira, hogy azok elkezdenek bedőlni, ami nyilvánvalóan nem tesz jót a bankoknak. Emeljünk tehát kamatot abban a reményben, hogy attól visszaerősödik a forint, és a devizahitelek nem dőlnek be. És ki fizeti meg a megemelt kamatot? Hát a nemzetgazdaság mindazon része, amelyik nem devizában, hanem forintban adósodott el. Tehát vagy a devizaadósok viselik a bankok eszement hitelpolitikájának következményeit, vagy a forint adósok, de egy biztos: a bankok számíthatnak Simorékra, hogy ők nem...
...A jegybank csak zavart kelt, ha befolyásolni akarja a hozamgörbe alakulását, ha csak persze a hozamgörbe nem az inflációs kilátásokról árulkodik. A jelenlegi helyzetben a javasolt kamatemelés indokolatlan ajándék lenne a bankoknak, hiszen ez lehetővé teszi számukra a kölcsönök kamatainak azonnali emelését, miközben a betétek átlagos kamata csak lassan, az új betétek magasabb kamatköltségei révén emelkedik...
...Egyszerűen elfogadhatatlan, hogy az MNB de facto a bankok profitjai és nem a nemzetgazdaság érdekei szerint alakítja a monetáris politikát. Erre mondott nemet – nagyon is helyesen – a Monetáris Tanács hat külső tagja, leszögezve, hogy a javasolt „kamatemelés újabb sokkot jelentene a pénzpiaci hozamoknak, ami indokolatlanul súlyosbítaná a belföldi makrogazdasági problémákat”. Azaz, most már a Monetáris Tanács külső tagjai is látják, hogy a nemzetgazdaság kizsigerelése a bankok érdekében nem mehet tovább...
...a magyar nemzetgazdaság rákfenéje nem az állami túlköltekezés, hanem az MNB gyökeresen elhibázott kamat- és árfolyampolitikája. Nem a magas járulékok, nem a távfűtés támogatása, nem a tizenharmadik havi nyugdíj, hanem a csillagos egekbe emelt kamatok és az irreálisan erős forint az, ami megfosztotta a nemzetgazdaságot versenyképességétől...
...Amikor egy intézmény, szervezet vagy vállalat irányító testületének minden külső tagja egyhangúan leszavazza a menedzsmentet, valamire való helyeken a menedzsment távozik. Nincs az a jegybank elnök a világon, aki egy ilyen szavazatot túlélhetne. De nincs még egy országgyűlés sem, amely az itt leírtak mellett szó nélkül elmenne...
...A bankok és a pénzintézetek egy negyedév alatt többet keresnek, mint amennyit a javasolt megszorító intézkedések elvonnak a nyugdíjasoktól és a családoktól. Óriási, nemzetközi összehasonlításban is kiugróan magas profitrátájuk az MNB eddigi tudatos monetáris politikájának a következménye, amely biztosítja számukra az Európában példátlanul magas reálkamatot és kamatrést. A banklobby szerint a magas kamatra azért van szükség, mert nélküle a költségvetés hiánya nem finanszírozható. A magyarázattal az a baj, hogy előbb volt a magas kamat, és csak azután jött a magas deficit. Tehát a magas kamat vágta vissza és vágja vissza a gazdaság növekedését, amiért aztán a költségvetésnek csökken a bevétele, nő a hiány, amit a Reformszövetség és lobbistái szerint csak a szerény jövedelemmel rendelkezők bevételeinek további megkurtításából lehet fedezni. Az új miniszterelnök azt ígéri, hogy a megszorítások mindenkinek fognak fájni. A bankoknak is? Meglátjuk. De addig is gratuláljunk a Monetáris Tanács hat külső tagjának példamutató döntésükért.
"
April 21, 2009
Az angol királynő valójában magyar?
Eszerint Erzsébet királynő konkrétan Ügyek vezérnek, azaz Álmos vezér apjának, azaz Árpád vezér nagyapjának az egyik leszármazottja. Erre most tényleg kíváncsi vagyok, hogy ezt most valami őrült, esetleg vicceskedvű honfitársunk vandálkodta oda, vagy tényleg van valóságalapja?
Az kemény lenne!
Az kemény lenne!
April 18, 2009
Üzenem a svéd bíróknak és a zeneiparnak...
!!!DÖGÖLJETEK MEG!!!
Rohadjatok a pokol legmélyebb bugyraiban a lehető legszörnyűbb kínok közepette mindörökké! Undorító, aljas, gerinctelen fasiszta férgek vagytok mind. Raoul Wallemberg életveszélyes gyomorgörcsök közepette hányná el magát, ha látná, amit műveltek...
Az internetes fájlcsere élt, él és élni fog!
Ezzel szöges ellentétben a megmerevedett anyagi függőségeken alapuló, feudális szerkezetű kapitalista zeneipar már régesrégen belefulladt volna a saját szarába, hogyha annak gengszterlelkű vezetői és az általuk vastagon megkent jogászok és politikusok nem vetnék be a lehető legaljasabb és leggerinctelenebb eszközöket ahhoz, hogy mesterségesen életben tartsák ezt a minden ízében embertelen globális maffiát.
Hiába próbálják a lehető legdurvább sztálinista módszerekkel minden áron vérbe folytani filecserélő mozgalmat, mert minden megnyert csata után elveszítenek majd száz és még száz másikat.
SOHA NEM FOGNAK LEGYŐNI MINKET!!!
Ez van. Ilyen a világ. A halál soha nem arathat végső győzelmet az élet fölött.
Az internetes fájlcsere élt, él és élni fog!
Ezzel szöges ellentétben a megmerevedett anyagi függőségeken alapuló, feudális szerkezetű kapitalista zeneipar már régesrégen belefulladt volna a saját szarába, hogyha annak gengszterlelkű vezetői és az általuk vastagon megkent jogászok és politikusok nem vetnék be a lehető legaljasabb és leggerinctelenebb eszközöket ahhoz, hogy mesterségesen életben tartsák ezt a minden ízében embertelen globális maffiát.
Hiába próbálják a lehető legdurvább sztálinista módszerekkel minden áron vérbe folytani filecserélő mozgalmat, mert minden megnyert csata után elveszítenek majd száz és még száz másikat.
SOHA NEM FOGNAK LEGYŐNI MINKET!!!
Ez van. Ilyen a világ. A halál soha nem arathat végső győzelmet az élet fölött.
April 14, 2009
Mi a mélymagyar most?
Agrárnáci - dagadt, harcsabajszú, zsíros hajú, fizikailag és szellemileg egyaránt mérhetetlenül igénytelen. Hasonló beállítottságú cimboráival a sarki kocsmában veri el a pénzét, pár órával később pedig otthon a családját. Hihetetlenül bunkó, alpári és primitív, műveletlen és iskolázatlan, semmirekellő alak. Olyan szinten megrögzött, soviniszta és gyűlölködő, hogy az jobb helyeken már a húszas években is kiverte volna a biztosítékot. Gőgössége, kivagyisága és arroganciája nem ismer határokat.
Metálosnáci - lakóhelyén kívül kizárólag fekete acélbetétesben, fekete farmerban, valamint a helyi metálosboltban vásárolt fekete pólóban mutatkozik. (Hidegebb napokon fölveszi rá a kapucnis pulcsit is, szintén a metálosboltból.) Külső ruházatán és katonai hátizsákján nagymagyarországos és metálzenekaros felvarrók minden mennyiségben.
Az igazán kemény, érett metálosnáci ruházata kevésbé jellegzetes és figyelemfelkeltő. Nem hord együtteses pólót és felvarrói sincsenek. Inkább az apró tárgyakat részesíti előnyben, mint amilyen a tarsolylemez, meg minden olyan kis bizbasz, ami viszonylag diszkrét, de azért észrevehető és lehet róla tudni, hogy ő ettől magyar. Szigorú, zord tekintetével és kimért beszédmódával mindig érzékelteti, hogy miféle porbafingó kis szarcsimbók vagy hozzá képest. Annyira kemény és true, hogy még Chuck Norris is tőle veszi a leckéket.
Diszkósnáci - Végtelenül primitív, alkoholista, sötét bunkó parasztgyerek. Belőle lesz később az agrárnáci. Metálos testvérénél sokkal kevésbé intelligens, és még kevésbé rendelkezik konkrét véleménnyel politikai és kulturális témákról (könyvek, filmek, zenék) egyaránt. Kezdetben ebből konfliktusok is adódhatnak, de aztán persze, mindig kiderül, hogy őnekik is "helyén van a szívük", tehát a lelkük mélyén szintén véresszájú fasiszta gengszterek.
Terepjárós náci - kikaparta magának a gesztenyét. Ravaszabb és képzettebb, mint az agrárnáci, aki emiatt nagy tisztelettel és áhítattal tekint rá a kocsmában. Gyakran betér egy-egy sörre, adott esetben szintén alkoholista. Otthon németjuhászokat tart a kertjében. Magasabb társadalmi státusza hozzászoktatta a kevésbé alpári, ámbár semmivel sem kevésbé gyűlölködő és arrogáns önkifejezésre. A legundorítóbb élőlény, amelyet a természet valaha megalkotott.
Suzukis náci - semmirekellő, szánalmas lúzer. Abban különbözik az agrárnácitól, hogy fiatalabb, általában kevésbé túlsúlyos, nincs bajsza és a városban él. Ezutóbbi némi önfegyelemre és megfontoltságra nevelte. Ettől függetlenül szintén alkoholista és veri a családját. Kimondhatatlanul frusztrálja, hogy nem lehetett belőle terepjárós náci. Szilárd meggyőződése, hogy ezért semmiképpen sem az ő tehetségtelensége és lustasága, hanem bizony az "elhárítás" a felelős. Erős frusztrációja miatt teljesen idegbeteg és emiatt veszélyes.
Psychonáci - zaklatott, kiközösített, nyomorult paranoid skizofrén. Éjjel-nappal a legdurvább, legképtelenebb összeesküvés-elméleteken jár az agya. Rendkívül hátrányos helyzetéből adódó frusztrációját határtalan intoleranciával és fasizmussal vezeti le. Fegyvermániás és kábítószerfüggő, hihetetlenül veszélyes. Amerikában ezekből lesznek a lövöldöző ámokfutók. Szerencsés esetben egy-két metálosnáci fölfedezi, hogy a fárasztó és kibírhatatlan viselkedés mögött mennyire "igaz és nemes" szív lakozik. Ezek aztán beveszik a szárnyuk alá és figyelnek rá.
Hippináci - ez egy ellentmondásos figura. Szimpatizál a környezetvédő és global justice mozgalmakkal, tudatosan vásárol, tájékozódik a világ dolgairól, sokat olvas, nem kötekedik, nem erőszakos. Letisztult pillanataiban még a zsidókat és a melegeket is képes emberi lénynek tekinteni. Ugyanakkor a balliberális estabilishment iránt érzett kimeríthetetlen gyűlölete, valamint a neveltetése általában igencsak jobbra tolja a nézeteit. Még így is ő a legkevésbé ellenszenves karakter.
Polgári náci - középkorú, konszolidált, jólszituált, és természetesen betonkemény fideszes. Éppen ezért mélységesen meg is veti a szélsőjobboldalnak a jobbszélét, amiért az megbontja a "nemzeti oldal" egységét. Önmagát jobbközépnek tekinti és nem is szándékozik tudomást venni arról, hogy nyugaton bármelyik ilyennek titulált polgár megrökönyödve határolódna el a kijelentéseitől. De azért igyekszik betartani a pártfegyelmet, úgyhogy inkább nem is zsidózik, csak halkan. Az ilyen arcok gyerekeiből lesz jobb esetben a hippináci.
Hellókittisnáci - különösen veszélyes típus, mivel remekül álcázza magát teljesen ártalmatlan, apolitikus plázacicának, aki adott esetben még jól is néz ki, tehát nagyon vonzónak is tarthatjuk. Egészen addig, amíg szóba nem kerül a napi politika, vagy a cigánykérdés. Vagy akár a zsidókérdés...
Metálosnáci - lakóhelyén kívül kizárólag fekete acélbetétesben, fekete farmerban, valamint a helyi metálosboltban vásárolt fekete pólóban mutatkozik. (Hidegebb napokon fölveszi rá a kapucnis pulcsit is, szintén a metálosboltból.) Külső ruházatán és katonai hátizsákján nagymagyarországos és metálzenekaros felvarrók minden mennyiségben.
Az igazán kemény, érett metálosnáci ruházata kevésbé jellegzetes és figyelemfelkeltő. Nem hord együtteses pólót és felvarrói sincsenek. Inkább az apró tárgyakat részesíti előnyben, mint amilyen a tarsolylemez, meg minden olyan kis bizbasz, ami viszonylag diszkrét, de azért észrevehető és lehet róla tudni, hogy ő ettől magyar. Szigorú, zord tekintetével és kimért beszédmódával mindig érzékelteti, hogy miféle porbafingó kis szarcsimbók vagy hozzá képest. Annyira kemény és true, hogy még Chuck Norris is tőle veszi a leckéket.
Diszkósnáci - Végtelenül primitív, alkoholista, sötét bunkó parasztgyerek. Belőle lesz később az agrárnáci. Metálos testvérénél sokkal kevésbé intelligens, és még kevésbé rendelkezik konkrét véleménnyel politikai és kulturális témákról (könyvek, filmek, zenék) egyaránt. Kezdetben ebből konfliktusok is adódhatnak, de aztán persze, mindig kiderül, hogy őnekik is "helyén van a szívük", tehát a lelkük mélyén szintén véresszájú fasiszta gengszterek.
Terepjárós náci - kikaparta magának a gesztenyét. Ravaszabb és képzettebb, mint az agrárnáci, aki emiatt nagy tisztelettel és áhítattal tekint rá a kocsmában. Gyakran betér egy-egy sörre, adott esetben szintén alkoholista. Otthon németjuhászokat tart a kertjében. Magasabb társadalmi státusza hozzászoktatta a kevésbé alpári, ámbár semmivel sem kevésbé gyűlölködő és arrogáns önkifejezésre. A legundorítóbb élőlény, amelyet a természet valaha megalkotott.
Suzukis náci - semmirekellő, szánalmas lúzer. Abban különbözik az agrárnácitól, hogy fiatalabb, általában kevésbé túlsúlyos, nincs bajsza és a városban él. Ezutóbbi némi önfegyelemre és megfontoltságra nevelte. Ettől függetlenül szintén alkoholista és veri a családját. Kimondhatatlanul frusztrálja, hogy nem lehetett belőle terepjárós náci. Szilárd meggyőződése, hogy ezért semmiképpen sem az ő tehetségtelensége és lustasága, hanem bizony az "elhárítás" a felelős. Erős frusztrációja miatt teljesen idegbeteg és emiatt veszélyes.
Psychonáci - zaklatott, kiközösített, nyomorult paranoid skizofrén. Éjjel-nappal a legdurvább, legképtelenebb összeesküvés-elméleteken jár az agya. Rendkívül hátrányos helyzetéből adódó frusztrációját határtalan intoleranciával és fasizmussal vezeti le. Fegyvermániás és kábítószerfüggő, hihetetlenül veszélyes. Amerikában ezekből lesznek a lövöldöző ámokfutók. Szerencsés esetben egy-két metálosnáci fölfedezi, hogy a fárasztó és kibírhatatlan viselkedés mögött mennyire "igaz és nemes" szív lakozik. Ezek aztán beveszik a szárnyuk alá és figyelnek rá.
Hippináci - ez egy ellentmondásos figura. Szimpatizál a környezetvédő és global justice mozgalmakkal, tudatosan vásárol, tájékozódik a világ dolgairól, sokat olvas, nem kötekedik, nem erőszakos. Letisztult pillanataiban még a zsidókat és a melegeket is képes emberi lénynek tekinteni. Ugyanakkor a balliberális estabilishment iránt érzett kimeríthetetlen gyűlölete, valamint a neveltetése általában igencsak jobbra tolja a nézeteit. Még így is ő a legkevésbé ellenszenves karakter.
Polgári náci - középkorú, konszolidált, jólszituált, és természetesen betonkemény fideszes. Éppen ezért mélységesen meg is veti a szélsőjobboldalnak a jobbszélét, amiért az megbontja a "nemzeti oldal" egységét. Önmagát jobbközépnek tekinti és nem is szándékozik tudomást venni arról, hogy nyugaton bármelyik ilyennek titulált polgár megrökönyödve határolódna el a kijelentéseitől. De azért igyekszik betartani a pártfegyelmet, úgyhogy inkább nem is zsidózik, csak halkan. Az ilyen arcok gyerekeiből lesz jobb esetben a hippináci.
Hellókittisnáci - különösen veszélyes típus, mivel remekül álcázza magát teljesen ártalmatlan, apolitikus plázacicának, aki adott esetben még jól is néz ki, tehát nagyon vonzónak is tarthatjuk. Egészen addig, amíg szóba nem kerül a napi politika, vagy a cigánykérdés. Vagy akár a zsidókérdés...
April 9, 2009
Cigánybűnözés
A YouTube-on nemrég olvastam egy kommentet, miszerint ha nincs cigánybűnözés, akkor cigányzene sincs, mivel nem minden cigány zenél. Természetesen ez a többihez képest egy rendkívül kulturált és békés hangvételű hozzászólás volt.
Az az igazság, hogy ez tényleg egy elég komoly kérdés - tehát hogy lehet-e (ma Magyarországon) cigánybűnözésről beszélni - amit a közveszélyes munkakerülés terén igen kiváló szakmai eredményekkel büszkélkedő országgyűlésünk hajlamos kínosan besöpörni a szőnyeg alá.
Én személy szerint azt gondolom, hogy mindenről lehet beszélni, csak nem biztos, hogy érdemes. Lehet róla beszélni, mert teljesen nyílvánvaló, hogy a roma lakosság köreiben egészen más bűnözési tendenciák érvényesülnek, mint másutt. Mindenütt olvashatunk erről nagyon különböző szakmai színvonalú szociológiai kutatásokat. Én azonban nem véletlenül tettem zárójelbe azt a két szót, hogy "ma Magyarországon". Szerintem ugyanis ha minden egyes cigány, aki él és mozog, bűnöző lenne, akkor sem lenne egészen bizonyos a szélsőjobboldal anti-antirasszista küzdelmének a létjogosultsága... Na, jó, ha mondjuk, a kiságyán rúgdalózó újszülött purdé is einstandolná a szomszéd csecsemőtől a cumisüvegét, akkor lehetne mondani, hogy a vérükben van, de abban egészen biztos vagyok, hogy ilyen jelenségre még a legtöbbet látott szülésznő sem tudna példát mondani.
Nem az a kérdés tehát, hogy van-e ma Magyarországon cigánybűnözés, hanem az, hogy miért van. Ez az igazi kérdés. Ezzel ugyanis elérkezünk arra a pontra, ahol a cigányozás jogáért küzdő polgártársaink érvelésébe majdnem mindig súlyos hiba csúszik. Megismételném az előbbi állításomat, tehát hogy kurvára nem érdekel, hogyan és mennyit bűnöznek a cigányok. Ez ugyanis egy színtisztán logikai természetű hiba, amire még egy marslakó is pillanatok alatt rájöhetne, hogyha történetesen egy jobbikos szimpózium kellős közepére szállna le az űrhajójával. Az a neve, hogy Cum Hoc Ergo Propter Hoc, vagyis "vele, tehát miatta". Tipikus és alapvető érvelési hibáról van szó, amit még a legszarabb egyházi főiskolán is megtanítanak. Tehát hogy ha valaki cigány és bűnözik, akkor azért bűnözik, mert cigány. Cigány, tehát bűnözik. Ezt ugyan elég ritkán merik nyíltan kimondani, de mivel még szőrmentén sem hajlandóak a fehér többség felelősségét semmilyen formában elismerni, ezért gyakorlatilag semmi másra nem engednek következtetni.
A fehér többség felelősségét pedig nem lehetne eléggé hangsúlyozni. Nem akarom azt állítani, hogy kizárólag mi vagyunk felelősek, hiszen nyílván magára a cigányságra is óriási felelősség hárul, mert ők is rengeteget tehetnének a saját polgári öntudatuk megformálásáért és a törvények betartatásáért. Mi azonban sokkal többet tehetnénk. Mármint a fehérek. Nálunk van a pénz is, meg a hatalom is. A kormány tagjai kivétel nélkül mind fehérek, legyen az akár baloldali, vagy jobboldali. A képviselők közt egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány roma van, és azok is leginkább csak dísznek vannak ott. A vállalatok vezetői közt gondolom, még rosszabb az arány, mivel feltételezem, hogy az igazgatótanácsba és a menedzserek közé nem kell díszcigányokat beválasztani. A politikai és gazdasági elit egy tizedét sem teszi meg annak, amit megtehetne. Az értelmiségről meg inkább nem is beszélek, mert azok sokkal inkább asszisztálnak a cigányozásban, mint hogy ilyen és ehhez hasonló hasonló érvekre hívják föl a figyelmet.
Nem épülnek bentlakásos iskolák, nem indulnak felnőttképzési programok, nincsenek kiépítve és összehangolva a közmunka-programok, nincs olyan segélyezési rendszer, amely munkára és tanulásra motiválna, és még sorolhatnám, mi minden nincs ebben az országban. És ez igazából kurvára nem a cigányoknak, hanem nekünk volna a legelemibb érdekünk, mivel a népesség utánpótlásának egyre nagyobb hányadát adják a cigányok, és kurvára nem mindegy, hogy húsz év múlva a lakosság egyötöde írástudatlan trógerekből, vagy pedig becsületes és jövedelmező munkát végző polgárokból fog állni.
Az az igazság, hogy ez tényleg egy elég komoly kérdés - tehát hogy lehet-e (ma Magyarországon) cigánybűnözésről beszélni - amit a közveszélyes munkakerülés terén igen kiváló szakmai eredményekkel büszkélkedő országgyűlésünk hajlamos kínosan besöpörni a szőnyeg alá.
Én személy szerint azt gondolom, hogy mindenről lehet beszélni, csak nem biztos, hogy érdemes. Lehet róla beszélni, mert teljesen nyílvánvaló, hogy a roma lakosság köreiben egészen más bűnözési tendenciák érvényesülnek, mint másutt. Mindenütt olvashatunk erről nagyon különböző szakmai színvonalú szociológiai kutatásokat. Én azonban nem véletlenül tettem zárójelbe azt a két szót, hogy "ma Magyarországon". Szerintem ugyanis ha minden egyes cigány, aki él és mozog, bűnöző lenne, akkor sem lenne egészen bizonyos a szélsőjobboldal anti-antirasszista küzdelmének a létjogosultsága... Na, jó, ha mondjuk, a kiságyán rúgdalózó újszülött purdé is einstandolná a szomszéd csecsemőtől a cumisüvegét, akkor lehetne mondani, hogy a vérükben van, de abban egészen biztos vagyok, hogy ilyen jelenségre még a legtöbbet látott szülésznő sem tudna példát mondani.
Nem az a kérdés tehát, hogy van-e ma Magyarországon cigánybűnözés, hanem az, hogy miért van. Ez az igazi kérdés. Ezzel ugyanis elérkezünk arra a pontra, ahol a cigányozás jogáért küzdő polgártársaink érvelésébe majdnem mindig súlyos hiba csúszik. Megismételném az előbbi állításomat, tehát hogy kurvára nem érdekel, hogyan és mennyit bűnöznek a cigányok. Ez ugyanis egy színtisztán logikai természetű hiba, amire még egy marslakó is pillanatok alatt rájöhetne, hogyha történetesen egy jobbikos szimpózium kellős közepére szállna le az űrhajójával. Az a neve, hogy Cum Hoc Ergo Propter Hoc, vagyis "vele, tehát miatta". Tipikus és alapvető érvelési hibáról van szó, amit még a legszarabb egyházi főiskolán is megtanítanak. Tehát hogy ha valaki cigány és bűnözik, akkor azért bűnözik, mert cigány. Cigány, tehát bűnözik. Ezt ugyan elég ritkán merik nyíltan kimondani, de mivel még szőrmentén sem hajlandóak a fehér többség felelősségét semmilyen formában elismerni, ezért gyakorlatilag semmi másra nem engednek következtetni.
A fehér többség felelősségét pedig nem lehetne eléggé hangsúlyozni. Nem akarom azt állítani, hogy kizárólag mi vagyunk felelősek, hiszen nyílván magára a cigányságra is óriási felelősség hárul, mert ők is rengeteget tehetnének a saját polgári öntudatuk megformálásáért és a törvények betartatásáért. Mi azonban sokkal többet tehetnénk. Mármint a fehérek. Nálunk van a pénz is, meg a hatalom is. A kormány tagjai kivétel nélkül mind fehérek, legyen az akár baloldali, vagy jobboldali. A képviselők közt egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány roma van, és azok is leginkább csak dísznek vannak ott. A vállalatok vezetői közt gondolom, még rosszabb az arány, mivel feltételezem, hogy az igazgatótanácsba és a menedzserek közé nem kell díszcigányokat beválasztani. A politikai és gazdasági elit egy tizedét sem teszi meg annak, amit megtehetne. Az értelmiségről meg inkább nem is beszélek, mert azok sokkal inkább asszisztálnak a cigányozásban, mint hogy ilyen és ehhez hasonló hasonló érvekre hívják föl a figyelmet.
Nem épülnek bentlakásos iskolák, nem indulnak felnőttképzési programok, nincsenek kiépítve és összehangolva a közmunka-programok, nincs olyan segélyezési rendszer, amely munkára és tanulásra motiválna, és még sorolhatnám, mi minden nincs ebben az országban. És ez igazából kurvára nem a cigányoknak, hanem nekünk volna a legelemibb érdekünk, mivel a népesség utánpótlásának egyre nagyobb hányadát adják a cigányok, és kurvára nem mindegy, hogy húsz év múlva a lakosság egyötöde írástudatlan trógerekből, vagy pedig becsületes és jövedelmező munkát végző polgárokból fog állni.
April 4, 2009
Ki a főnök?
Tibor barátom, aki félelmetesen destruktív demagógiájával a gyanútlan magyar polgárok százezr tucatjait viszi az erdőbe, ezúttal teljesen független internetes forrásokat idéz, úgyhogy én is bemásolom ide.
Nos...
"A hvg.hu információi szerint Gyurcsány Ferencet legutóbbi brüsszeli útja során befektetői körök figyelmeztették: komoly forintválság várható, ha Magyarországon nem tesznek haladéktalanul újabb intézkedéseket a gazdaság stabilizálására. Ezeket az intézkedéseket csak egy új, hiteles kormányfő képes bevezetni - jelezték ezekben a körökben."
Ez így most adott egy kis aha-élményt. Nem mintha eddig nem lett volna nyílvánvaló számomra, hogy "ki a főnök", de őszintén szólva ez most valahogy még nekem is igazából az újdonság erejével hatott.
Ez az igazi szar ebben az országban! Hogy még mindig beszopjuk a Gyurcsány Viktort. Tövig. Még én is. És ebben egyébként rengeteget segítenek nekünk az úgynevezett "szakértők", meg "elemzők", azaz különböző eltés, meg közgázos büfészakokon végzett újgazdag szargyerekek, akik órákon keresztül tömik a fejünket mindenféle latin műszóval, miközben a lényeg olyannyira brutálisan egyszerű, hogy arról még a Pető-intézetben is tudnának nekünk szakmai igényességgel értekezni. Ezeket a szakértőket kéne páros lábbal kirúgdosni az utcára, nem pedig a nincstelen gyári melósokat, bazmeg! Ez annyira felháborító!
És most sajnos nem mondhatom, hogy ne legyen igazam, mert most az egyszer tényleg teljesen nyílvánvaló, hogy nekem van igazam. Bár másban lenne igazam! Ha nem lenne igazam, akkor a melósok és kulcsos gyerekek bősz hada már rég nem a Kossuth-térre, meg a melegfelvonulásra menne anyázni, hanem ők is inkább bankokat és gyorséttermeket zúznának le, mint Görögországban, vagy Európában bárhol máshol. Meg ez az ultraszánalmas nacionalista bohóckodás is már rég eltűnt volna a balfenéken. Bár a szélsőjobbosok konkrétan nem szopják be a Gyurcsány Viktort, de amit viszont nagyon is beszopnak, az még a mainstream pártoknál is klasszisokkal retardáltabb dolog. Mármint a nacionalizmus.
Nos...
"A hvg.hu információi szerint Gyurcsány Ferencet legutóbbi brüsszeli útja során befektetői körök figyelmeztették: komoly forintválság várható, ha Magyarországon nem tesznek haladéktalanul újabb intézkedéseket a gazdaság stabilizálására. Ezeket az intézkedéseket csak egy új, hiteles kormányfő képes bevezetni - jelezték ezekben a körökben."
Ez így most adott egy kis aha-élményt. Nem mintha eddig nem lett volna nyílvánvaló számomra, hogy "ki a főnök", de őszintén szólva ez most valahogy még nekem is igazából az újdonság erejével hatott.
Ez az igazi szar ebben az országban! Hogy még mindig beszopjuk a Gyurcsány Viktort. Tövig. Még én is. És ebben egyébként rengeteget segítenek nekünk az úgynevezett "szakértők", meg "elemzők", azaz különböző eltés, meg közgázos büfészakokon végzett újgazdag szargyerekek, akik órákon keresztül tömik a fejünket mindenféle latin műszóval, miközben a lényeg olyannyira brutálisan egyszerű, hogy arról még a Pető-intézetben is tudnának nekünk szakmai igényességgel értekezni. Ezeket a szakértőket kéne páros lábbal kirúgdosni az utcára, nem pedig a nincstelen gyári melósokat, bazmeg! Ez annyira felháborító!
És most sajnos nem mondhatom, hogy ne legyen igazam, mert most az egyszer tényleg teljesen nyílvánvaló, hogy nekem van igazam. Bár másban lenne igazam! Ha nem lenne igazam, akkor a melósok és kulcsos gyerekek bősz hada már rég nem a Kossuth-térre, meg a melegfelvonulásra menne anyázni, hanem ők is inkább bankokat és gyorséttermeket zúznának le, mint Görögországban, vagy Európában bárhol máshol. Meg ez az ultraszánalmas nacionalista bohóckodás is már rég eltűnt volna a balfenéken. Bár a szélsőjobbosok konkrétan nem szopják be a Gyurcsány Viktort, de amit viszont nagyon is beszopnak, az még a mainstream pártoknál is klasszisokkal retardáltabb dolog. Mármint a nacionalizmus.
Subscribe to:
Posts (Atom)