A YouTube-on nemrég olvastam egy kommentet, miszerint ha nincs cigánybűnözés, akkor cigányzene sincs, mivel nem minden cigány zenél. Természetesen ez a többihez képest egy rendkívül kulturált és békés hangvételű hozzászólás volt.
Az az igazság, hogy ez tényleg egy elég komoly kérdés - tehát hogy lehet-e (ma Magyarországon) cigánybűnözésről beszélni - amit a közveszélyes munkakerülés terén igen kiváló szakmai eredményekkel büszkélkedő országgyűlésünk hajlamos kínosan besöpörni a szőnyeg alá.
Én személy szerint azt gondolom, hogy mindenről lehet beszélni, csak nem biztos, hogy érdemes. Lehet róla beszélni, mert teljesen nyílvánvaló, hogy a roma lakosság köreiben egészen más bűnözési tendenciák érvényesülnek, mint másutt. Mindenütt olvashatunk erről nagyon különböző szakmai színvonalú szociológiai kutatásokat. Én azonban nem véletlenül tettem zárójelbe azt a két szót, hogy "ma Magyarországon". Szerintem ugyanis ha minden egyes cigány, aki él és mozog, bűnöző lenne, akkor sem lenne egészen bizonyos a szélsőjobboldal anti-antirasszista küzdelmének a létjogosultsága... Na, jó, ha mondjuk, a kiságyán rúgdalózó újszülött purdé is einstandolná a szomszéd csecsemőtől a cumisüvegét, akkor lehetne mondani, hogy a vérükben van, de abban egészen biztos vagyok, hogy ilyen jelenségre még a legtöbbet látott szülésznő sem tudna példát mondani.
Nem az a kérdés tehát, hogy van-e ma Magyarországon cigánybűnözés, hanem az, hogy miért van. Ez az igazi kérdés. Ezzel ugyanis elérkezünk arra a pontra, ahol a cigányozás jogáért küzdő polgártársaink érvelésébe majdnem mindig súlyos hiba csúszik. Megismételném az előbbi állításomat, tehát hogy kurvára nem érdekel, hogyan és mennyit bűnöznek a cigányok. Ez ugyanis egy színtisztán logikai természetű hiba, amire még egy marslakó is pillanatok alatt rájöhetne, hogyha történetesen egy jobbikos szimpózium kellős közepére szállna le az űrhajójával. Az a neve, hogy Cum Hoc Ergo Propter Hoc, vagyis "vele, tehát miatta". Tipikus és alapvető érvelési hibáról van szó, amit még a legszarabb egyházi főiskolán is megtanítanak. Tehát hogy ha valaki cigány és bűnözik, akkor azért bűnözik, mert cigány. Cigány, tehát bűnözik. Ezt ugyan elég ritkán merik nyíltan kimondani, de mivel még szőrmentén sem hajlandóak a fehér többség felelősségét semmilyen formában elismerni, ezért gyakorlatilag semmi másra nem engednek következtetni.
A fehér többség felelősségét pedig nem lehetne eléggé hangsúlyozni. Nem akarom azt állítani, hogy kizárólag mi vagyunk felelősek, hiszen nyílván magára a cigányságra is óriási felelősség hárul, mert ők is rengeteget tehetnének a saját polgári öntudatuk megformálásáért és a törvények betartatásáért. Mi azonban sokkal többet tehetnénk. Mármint a fehérek. Nálunk van a pénz is, meg a hatalom is. A kormány tagjai kivétel nélkül mind fehérek, legyen az akár baloldali, vagy jobboldali. A képviselők közt egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány roma van, és azok is leginkább csak dísznek vannak ott. A vállalatok vezetői közt gondolom, még rosszabb az arány, mivel feltételezem, hogy az igazgatótanácsba és a menedzserek közé nem kell díszcigányokat beválasztani. A politikai és gazdasági elit egy tizedét sem teszi meg annak, amit megtehetne. Az értelmiségről meg inkább nem is beszélek, mert azok sokkal inkább asszisztálnak a cigányozásban, mint hogy ilyen és ehhez hasonló hasonló érvekre hívják föl a figyelmet.
Nem épülnek bentlakásos iskolák, nem indulnak felnőttképzési programok, nincsenek kiépítve és összehangolva a közmunka-programok, nincs olyan segélyezési rendszer, amely munkára és tanulásra motiválna, és még sorolhatnám, mi minden nincs ebben az országban. És ez igazából kurvára nem a cigányoknak, hanem nekünk volna a legelemibb érdekünk, mivel a népesség utánpótlásának egyre nagyobb hányadát adják a cigányok, és kurvára nem mindegy, hogy húsz év múlva a lakosság egyötöde írástudatlan trógerekből, vagy pedig becsületes és jövedelmező munkát végző polgárokból fog állni.
Az az igazság, hogy ez tényleg egy elég komoly kérdés - tehát hogy lehet-e (ma Magyarországon) cigánybűnözésről beszélni - amit a közveszélyes munkakerülés terén igen kiváló szakmai eredményekkel büszkélkedő országgyűlésünk hajlamos kínosan besöpörni a szőnyeg alá.
Én személy szerint azt gondolom, hogy mindenről lehet beszélni, csak nem biztos, hogy érdemes. Lehet róla beszélni, mert teljesen nyílvánvaló, hogy a roma lakosság köreiben egészen más bűnözési tendenciák érvényesülnek, mint másutt. Mindenütt olvashatunk erről nagyon különböző szakmai színvonalú szociológiai kutatásokat. Én azonban nem véletlenül tettem zárójelbe azt a két szót, hogy "ma Magyarországon". Szerintem ugyanis ha minden egyes cigány, aki él és mozog, bűnöző lenne, akkor sem lenne egészen bizonyos a szélsőjobboldal anti-antirasszista küzdelmének a létjogosultsága... Na, jó, ha mondjuk, a kiságyán rúgdalózó újszülött purdé is einstandolná a szomszéd csecsemőtől a cumisüvegét, akkor lehetne mondani, hogy a vérükben van, de abban egészen biztos vagyok, hogy ilyen jelenségre még a legtöbbet látott szülésznő sem tudna példát mondani.
Nem az a kérdés tehát, hogy van-e ma Magyarországon cigánybűnözés, hanem az, hogy miért van. Ez az igazi kérdés. Ezzel ugyanis elérkezünk arra a pontra, ahol a cigányozás jogáért küzdő polgártársaink érvelésébe majdnem mindig súlyos hiba csúszik. Megismételném az előbbi állításomat, tehát hogy kurvára nem érdekel, hogyan és mennyit bűnöznek a cigányok. Ez ugyanis egy színtisztán logikai természetű hiba, amire még egy marslakó is pillanatok alatt rájöhetne, hogyha történetesen egy jobbikos szimpózium kellős közepére szállna le az űrhajójával. Az a neve, hogy Cum Hoc Ergo Propter Hoc, vagyis "vele, tehát miatta". Tipikus és alapvető érvelési hibáról van szó, amit még a legszarabb egyházi főiskolán is megtanítanak. Tehát hogy ha valaki cigány és bűnözik, akkor azért bűnözik, mert cigány. Cigány, tehát bűnözik. Ezt ugyan elég ritkán merik nyíltan kimondani, de mivel még szőrmentén sem hajlandóak a fehér többség felelősségét semmilyen formában elismerni, ezért gyakorlatilag semmi másra nem engednek következtetni.
A fehér többség felelősségét pedig nem lehetne eléggé hangsúlyozni. Nem akarom azt állítani, hogy kizárólag mi vagyunk felelősek, hiszen nyílván magára a cigányságra is óriási felelősség hárul, mert ők is rengeteget tehetnének a saját polgári öntudatuk megformálásáért és a törvények betartatásáért. Mi azonban sokkal többet tehetnénk. Mármint a fehérek. Nálunk van a pénz is, meg a hatalom is. A kormány tagjai kivétel nélkül mind fehérek, legyen az akár baloldali, vagy jobboldali. A képviselők közt egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány roma van, és azok is leginkább csak dísznek vannak ott. A vállalatok vezetői közt gondolom, még rosszabb az arány, mivel feltételezem, hogy az igazgatótanácsba és a menedzserek közé nem kell díszcigányokat beválasztani. A politikai és gazdasági elit egy tizedét sem teszi meg annak, amit megtehetne. Az értelmiségről meg inkább nem is beszélek, mert azok sokkal inkább asszisztálnak a cigányozásban, mint hogy ilyen és ehhez hasonló hasonló érvekre hívják föl a figyelmet.
Nem épülnek bentlakásos iskolák, nem indulnak felnőttképzési programok, nincsenek kiépítve és összehangolva a közmunka-programok, nincs olyan segélyezési rendszer, amely munkára és tanulásra motiválna, és még sorolhatnám, mi minden nincs ebben az országban. És ez igazából kurvára nem a cigányoknak, hanem nekünk volna a legelemibb érdekünk, mivel a népesség utánpótlásának egyre nagyobb hányadát adják a cigányok, és kurvára nem mindegy, hogy húsz év múlva a lakosság egyötöde írástudatlan trógerekből, vagy pedig becsületes és jövedelmező munkát végző polgárokból fog állni.
No comments:
Post a Comment