Szomorú

Nem megyek humanista szemináriumra. Tanulni kell. Ennyi. There is no alternative, ahogy Margaret Thatcher mondaná. Nem baszhatom el az egész félévemet. Az egészben viszont az a legsiralmasabb, hogy én egyáltalán nem bulizással, meg csajozással, és nem is lövöldözős videójátékokkal vertem el az időmet. Tehát nem úgy, ahogy a normális emberek teszik, amikor nem tanulnak. Én már eddig is egy csomó dolgot lemondtam, merthogy nekem tanulni kell. És valóban tanultam is, csak éppen kurvára nem azt, amit kellett volna. Jó, mondjuk, azt se mondanám, hogy éjjel-nappal tanultam, de amikor meg nem tanultam, akkor totojáztam, szöszmötöltem, takarítottam, öltöztem, vetkőztem, táplálkoztam, vagy egyszerűen csak ültem és elmélkedtem - de ezt a legutóbbit igazából az összes többi tevékenységembe sikeresen integráltam. Az az érzésem, hogy énnálam hatékonyabban a világon senki nem tudja megsemmisíteni az idejét, hogy annak tényleg semmi foganatja ne legyen. De ez most mindegy! Ezzel is már a faszom kivan és gyűlölöm magam miatta, de ez egy másik téma. Elég az hozzá, hogy megvettem egy csomó hatalmas tankönyvet és azokat olvastam. De ami a sulihoz kellene, az mindegyik tankönyvnek mondjuk, az egytizede. És sajnos nem éppen az az első tized, amit én sikerrel átbifláztam. Merthogy én még az ezeroldalas tankönyvet is úgy olvastam, hogy az elején kezdtem el, és aztán laponként haladtam vele előre. De a suliban pedig minden egyes fejezetből egy egész kicsi az, ami a tanterv része. De én így nem tudok tanulni, bazmeg! Nem értek az egészből semmit. A sok monitorfejű retardált faszkalapnak, bazmeg, könnyű dolga van, akik már kiscsoportban is elektronikát, meg pascal programozást tanultak! Meg az apjuk, testvérük, sógoruk, nagybátyjuk, vagy akárkijük informatikus. Úgy nagyon könnyű lít arcnak lenni! Egyébként utálom ezt a szót, hogy informatikus. Mindig az ilyen szakimuki rendszerkirályoknak az önelégült buzi technokrata feje jut eszembe róla.

Most bloggerkedésben próbálom levezetni a feszültségemet. Szánalmas :D