Egyrészt rájöttem, hogy mégis eléggé jó lenne magyarul blogolni, mer a magyar nyelv, az jó. Meg azért belejátszik az is, hogy ezt a nyelvet úgy viszonylag jól tudom írni és beszélni, tehát jobban, mint az angolt. Minimum egy nagyságrenddel hatékonyabban tudom írni magamat ezen a nyelven, az a szent igazság. Erre rá kellett jönni.
Meg mondjuk, az az egy kézen megszámlálható emberanyag, amely a blogomat olvasná, az többnyire szintén magyar anyanyelven űzi a nagybani ipart, úgyhogy ez most többnyire magyar lesz.
Másrészt pedig az eddigi blogom, a Romantic Machines, az annyira unalmas, egyhangú és szar volt, hogy az már aszimptotikusan konvergált a nulla felé, szóval ezért is döntöttem a váltás mellett.
Amúgy ezt egy nagyon effektív és szívhez szóló történet is kiválóan érzékelteti velünk...
Tehát az van, hogy beszélget egymással az övtáska meg a hátitáska. Ezeknek már a faszuk ki van, mer mittudomén, szakított velük a barátnőjük, meg aztán pénzügyi válság is van most már, szóval nagyon szeretnének végre úgy istenigazából lelépni. "De sebaj!", mondja hirtelen az egyik...
"Mindjárt jön a vál(l)táska!"
Szóval így.
Meg mondjuk, az az egy kézen megszámlálható emberanyag, amely a blogomat olvasná, az többnyire szintén magyar anyanyelven űzi a nagybani ipart, úgyhogy ez most többnyire magyar lesz.
Másrészt pedig az eddigi blogom, a Romantic Machines, az annyira unalmas, egyhangú és szar volt, hogy az már aszimptotikusan konvergált a nulla felé, szóval ezért is döntöttem a váltás mellett.
Amúgy ezt egy nagyon effektív és szívhez szóló történet is kiválóan érzékelteti velünk...
Tehát az van, hogy beszélget egymással az övtáska meg a hátitáska. Ezeknek már a faszuk ki van, mer mittudomén, szakított velük a barátnőjük, meg aztán pénzügyi válság is van most már, szóval nagyon szeretnének végre úgy istenigazából lelépni. "De sebaj!", mondja hirtelen az egyik...
"Mindjárt jön a vál(l)táska!"
Szóval így.
No comments:
Post a Comment