January 30, 2010

De wunderbare Lajf of Mr Marton

A múlt héten befejeződött a vizsgaidőszak, úgyhogy nagy az öröm. Az előző két félévhez képest egészen jól sikerült. Lazán meglett két olyan vizsgám, amikre a múlt félévben kurva sokat készültem, és mégsem lettek meg. Jobb később, mint soha. A szoftverszigorlatnak nevezett monumentális faszszopáson fél ponttal sikerült átmennem, úgyhogy megvan az is. Kellett ahhoz, hogy továbbmehessek. Nagyjából négy ötödét baszták meg a vizsgázóknak. Már tavaly meg kellett volna csinálnom, de akkor nem sikerült a "Szoftvertervezés és Technológia" nevű tárgyam, ami a legnagyobb faszszopás az egész tantervben (a szoftverszigorlat után), mert kb annyi értelme van az anyagnak, mint egy dadaista költeménynek. Az volt a szerencsém, hogy most már nem kellett belőle vizsgázni, hanem két zárthelyi alapján kaptam meg a kettest. Szoftverszigorlatban viszont benne volt.

De azért ez a fél pont, ez kemény. Hasém Kados végtelen kegyelméből fogantatott. Volt olyan, aki 51 pontot szerzett, de hogy fél ponttal ugorjon át, ilyen tuti, hogy nem volt tavaly és tavaly előtt se. Szerintem.

A tengerpartra nem sikerült eljutnom. Egyedül akkor hagytam el Amsterdam határait, amikor egész éjszakára eltévedtem biciklivel. Aznap bejártam Tolnát, Baranyát. Már javában fölkelt a nap, amikor én még mindig a pusztában kerekeztem az autópályák és lakóparkok között. Pirkadatkor még javában a Zuidas ocsmány irodaházai között bolyongtam. Láttam az ING hatalmas cipő-alakú székházát, ami egyébként lábakon áll, tehát nem érintkezik a talajjal. Meg láttam a RAI konferencia-központot és az Ajax-stadiont is.

Mostanában Python nyelven tanulok programozni, meg Wikipédiázok, meg Chaim Potok-könyvet is olvasok. A Python a legjobb programozási nyelv. Annyira tiszta és tömör, hogy még a Zen legnagyobb mesterei sem tudnának nagyszerűbbet alkotni.

A rádiókabarénál szarabb viszont nincs. Ha meghallom a Kossuthon a szignálját, abban a pillanatban rám tör a gyomorgörcs és a hányinger. Egyszerűen annyira ordenáré módon szar, hogy azt nem vagyok képes kifejezni, de talán még fölfogni sem. Már eleve a "kabaré" szó hallatán olyan pusztító harag támad bennem, hogy azzal az összes standup köcsögnek lebasznék egy akkorát, hogy beessen a színpad mögé. Kabaré, bazmeg! Ebben a szóban minden benne van, ami undorító, álszent és kispolgári.
 
Mondjuk, nyugaton azért vannak elég jó humoristák, tehát ott azért ez is működik... Meg mondjuk, ott az is működik, hogy ha valaki rasszista, szexista vagy homofób poént próbálna elsütni, akkor abban a szent pillanatban egy söröskorsót kapna az arcába. Talán még le is sittelnék közösség elleni izgatásért. Nálunk viszont az működik, hogy ha egy humorista poénjai nem tartalmaznak legalább 80%-ban rasszizmust, szexizmust és homofóbiát, akkor nem is hívják sehova. Talán mégsem a műfajjal van a probléma...

No comments: