A buli az emberiség halála...
Ezt állítólag Futurbi, a hazai alterglob szcéna méltán híres alakja mondotta egyszer egy inspirált pillanatában. Sajnos túl gyakran gondolkodom ennek a kijelentésnek az igazságtartalmán.
Vagy legalábbis a dancehall zene esetében azt hiszem, ez mindenképpen igaz. Rájöttem, hogy ami a Holdudvarban, meg a Cha-cha-cha teraszon megy, az igazából teljesen rendben van. Teljesen korrekt. Pedig a dancehall buliba járó rasztasapkás-tiszacipős figurák, mint amilyen a Nándi, őrájuk azt szokták mondani, hogy alter. Meg volt pl két lány pizsamában. Nem viccelek! Világoskék pizsama volt rajtuk.
Most akkor én mainstream vagyok? Habár a dancehallra azt mondani, hogy alternatív, az egy kicsit olyan, mint amikor Hitlert nevezik humanistának.
Nándi többször is kihangsúlyozta, hogy ez a buli tele van jó csajokkal. Valóban elég sokan voltak és elég jók voltak. Nem cáfolódott meg a tapasztalati törvény: Minél szarabb egy helyen a zene, annál több a jó csaj! Azt hiszem, ezt már tényleg kőbe véshetem. Olyan helyekre kell járnom, ahol szar a zene. Muszály. Vagy pedig mehetek a Hársfa utcai diakónusházba. Jó csajok viszont a Holdudvarban is vannak, és az azért ennyire talán mégsem szar.
Ezekkel az alternatívnak nevezett rétegműfajokkal az a baj, hogy kiszámíthatatlanok. Mert ha a zene éppenséggel szar, akkor az nem csak egyszerűen szar, hanem többnyire olyan hihetetlen és ordenáré módon szar, hogy azt egyszerűen el sem tudod képzelni. Ha a műfaj népszerű, akkor valószínűleg szar. Na, de az emberben sosem hal meg a remény, hogy hátha ez most kivételesen mégsem. Elvégre Obama sem véletlenül mondogatta folyton azt, hogy change! De aztán a csalódás olyan elemi erővel csapódik az arcomba, hogy fél perccel később már az asztalra borulva siránkozom az élet értelmetlenségén.
A mainstream dizsinél azért valahogy be lehet lőni, hogy mire számíthat az ember. Az megy az étteremben, a váróteremben, az öltözőben, a hipermarketben, a buszsofőr fülkéjében, a gólyatáborban, vagyis mindenhol. Nem tudod kikerülni. Megszokod. Meg aztán ezek ilyen "catch all" zenék, szóval valamennyire szabályozni, mérsékelni kell a szart, hogy mindenki meghallgassa. Na, de a rétegzenéknél viszont semmit nem kell szabályozni. Az mehet úgy, ahogy a csövön kifér. Elvégre a rétegnek szól, arra van optimalizálva. Mint a kisegyház. És aztán ebből lesz a dancehall. Meg a numetál. Meg a CineTrip. Meg a progresszív house/techno/trance/metál/anyámpicsája.
Persze, az is nyílván elég nagy baj, hogy öt sört ittam, és utána még szívtam is. De nem annyira hiszem, hogy józanul másképp láttam volna. Elvileg ezek a szerek azért vannak, hogy jobban élvezd tőlük a szar zenét. Habár a fű, az nálam pont az ellenkező hatást fejti ki, de az most csak a pia után volt. Megittam két sört a lámpásban, aztán még kettőt a Mappa clubban is (a Trafó pincéjében, itt ment a dancehall), és csak utána jött a cigi. Ennek eredménye pedig az igazi frankó, minden ízében bányásztévé. Az az állapot, amikor muszály ráborulnod az asztalra, és hiába próbálsz minden erőddel életre kelni, mert egyszerűen azt érzed, hogy ha egy centit meg kell mozdulnod, akkor kihányod a beledet. Ezért fizettem 800 forintot. Plusz 150 a ruhatárra, plusz még legalább ezeröt a sörre. Egyszerűen kiváló! És még csodálkoznak, hogy nem járok bulizni!
Akkor már tényleg inkább megyek a Margit szigetre, vagy a Morriba, vagy valami hasonlóan szar, de legalább kiszámíthatóan szar helyre, ami azért mégsem a Bed Beach. A csajoknak majd azt mondom, hogy agykontrollozok. Azt biztos kajálják.
Noha öt sör és három joint után valószínűleg még a celesztiális mennyországról is ugyanezt írnám. Az egyszerű megoldás nyílván abban rejlik, hogy nem kéne gimnazista numetálos hülyegyerek módjára szétbasznom magam.
Ezt állítólag Futurbi, a hazai alterglob szcéna méltán híres alakja mondotta egyszer egy inspirált pillanatában. Sajnos túl gyakran gondolkodom ennek a kijelentésnek az igazságtartalmán.
Vagy legalábbis a dancehall zene esetében azt hiszem, ez mindenképpen igaz. Rájöttem, hogy ami a Holdudvarban, meg a Cha-cha-cha teraszon megy, az igazából teljesen rendben van. Teljesen korrekt. Pedig a dancehall buliba járó rasztasapkás-tiszacipős figurák, mint amilyen a Nándi, őrájuk azt szokták mondani, hogy alter. Meg volt pl két lány pizsamában. Nem viccelek! Világoskék pizsama volt rajtuk.
Most akkor én mainstream vagyok? Habár a dancehallra azt mondani, hogy alternatív, az egy kicsit olyan, mint amikor Hitlert nevezik humanistának.
Nándi többször is kihangsúlyozta, hogy ez a buli tele van jó csajokkal. Valóban elég sokan voltak és elég jók voltak. Nem cáfolódott meg a tapasztalati törvény: Minél szarabb egy helyen a zene, annál több a jó csaj! Azt hiszem, ezt már tényleg kőbe véshetem. Olyan helyekre kell járnom, ahol szar a zene. Muszály. Vagy pedig mehetek a Hársfa utcai diakónusházba. Jó csajok viszont a Holdudvarban is vannak, és az azért ennyire talán mégsem szar.
Ezekkel az alternatívnak nevezett rétegműfajokkal az a baj, hogy kiszámíthatatlanok. Mert ha a zene éppenséggel szar, akkor az nem csak egyszerűen szar, hanem többnyire olyan hihetetlen és ordenáré módon szar, hogy azt egyszerűen el sem tudod képzelni. Ha a műfaj népszerű, akkor valószínűleg szar. Na, de az emberben sosem hal meg a remény, hogy hátha ez most kivételesen mégsem. Elvégre Obama sem véletlenül mondogatta folyton azt, hogy change! De aztán a csalódás olyan elemi erővel csapódik az arcomba, hogy fél perccel később már az asztalra borulva siránkozom az élet értelmetlenségén.
A mainstream dizsinél azért valahogy be lehet lőni, hogy mire számíthat az ember. Az megy az étteremben, a váróteremben, az öltözőben, a hipermarketben, a buszsofőr fülkéjében, a gólyatáborban, vagyis mindenhol. Nem tudod kikerülni. Megszokod. Meg aztán ezek ilyen "catch all" zenék, szóval valamennyire szabályozni, mérsékelni kell a szart, hogy mindenki meghallgassa. Na, de a rétegzenéknél viszont semmit nem kell szabályozni. Az mehet úgy, ahogy a csövön kifér. Elvégre a rétegnek szól, arra van optimalizálva. Mint a kisegyház. És aztán ebből lesz a dancehall. Meg a numetál. Meg a CineTrip. Meg a progresszív house/techno/trance/metál/anyámpicsája.
Persze, az is nyílván elég nagy baj, hogy öt sört ittam, és utána még szívtam is. De nem annyira hiszem, hogy józanul másképp láttam volna. Elvileg ezek a szerek azért vannak, hogy jobban élvezd tőlük a szar zenét. Habár a fű, az nálam pont az ellenkező hatást fejti ki, de az most csak a pia után volt. Megittam két sört a lámpásban, aztán még kettőt a Mappa clubban is (a Trafó pincéjében, itt ment a dancehall), és csak utána jött a cigi. Ennek eredménye pedig az igazi frankó, minden ízében bányásztévé. Az az állapot, amikor muszály ráborulnod az asztalra, és hiába próbálsz minden erőddel életre kelni, mert egyszerűen azt érzed, hogy ha egy centit meg kell mozdulnod, akkor kihányod a beledet. Ezért fizettem 800 forintot. Plusz 150 a ruhatárra, plusz még legalább ezeröt a sörre. Egyszerűen kiváló! És még csodálkoznak, hogy nem járok bulizni!
Akkor már tényleg inkább megyek a Margit szigetre, vagy a Morriba, vagy valami hasonlóan szar, de legalább kiszámíthatóan szar helyre, ami azért mégsem a Bed Beach. A csajoknak majd azt mondom, hogy agykontrollozok. Azt biztos kajálják.
Noha öt sör és három joint után valószínűleg még a celesztiális mennyországról is ugyanezt írnám. Az egyszerű megoldás nyílván abban rejlik, hogy nem kéne gimnazista numetálos hülyegyerek módjára szétbasznom magam.
No comments:
Post a Comment