Okay, sorry. Visszavonom a rosszmájú megjegyzéseimet, mert hát azér én igazából a szívem mélyén szeretem ezt az országot, meg valamennyire talán magaménak is érzem. Még akkor is, amikor nem. Hazám, hazám, én érted haragszom :D Na, jó, most tényleg. Tökjó arcok a magyarok igazából, csak néha nehéz ezt észrevenni. (Főleg egy hónap Amsterdam után.)
Habár tegnap éppenséggel betörtek a lakásunkba és elvitték a laptopomat, meg az anyám laptopját, meg a külső merevlemezemet, meg a tévénket, meg a fényképezőgépünket.... A legszarabb érzés talán a külső hard disk, mert minden adatom azon volt. De tényleg minden. Az összes e-book, amit az évek során fölhalmoztam. Az összes fénykép, amit valaha készítettem,. Az összes levél, amit valaha írtam. Még a 12 éves koromban írt regényemnek a különböző töredékei is azon a lemezen voltak... Aminek egyébként Sungoo volt a márkája (magyarul napkaki). Ha azt mondom, hogy kapott érte ötezret az orgazdájától, akkor most nagyvonalú voltam. Hogy rohadna meg elevenen ő is, meg az orgazda is! Tökmindegy, hogy ott van már a szatyrában félmillió forint értékű szajré, meg hogy esetleg az illetőnek az egész életműve rajta lehet azon a nyomorult gagyi merevlemezen, de azér menjen az is a zsákba. Ezzel az erővel akár az emléktárgyaimat tartalmazó kis zöld műanyagdobozt is elvihette volna. Ennél már tényleg csak az a durvább, amikor a tolókocsit ellopják fémhulladéknak... Ilyenkor azér megértem, hogy egyesek nagyon szívesen látják a gárdistákat a községükben. Nem mintha bármennyire is megnyugtatna az a tudat, hogy a tettesek fehérek voltak. Tehát igazából én emiatt nem értem, miért olyan fontos az elkövető bőrszíne. Hogy azzal mitől vagyunk beljebb, ha megtudjuk. Én azt mondom, hogy a legnagyobb szittya hadvezér is dögöljön meg, ha ilyet csinál... Sőt, még a bicikliző anarchofeminista kibuclakó is dögöljön meg, ha ilyet csinál.
Na, mindegy. Két dolog azért vitán felül fasza. Az egyik a Lenovo. Csávókám berakta a boltban az USB-kulcsot a legfrissebb Ubuntuval, és a legkisebb zokszó nélkül bebootolt. Még errorokat sem láttam felvillanni. (Pedig a srác direkt verbose módban indította el, hogy láthassam.) Wirelesst azonnal fölismerte, videokártya-driverje még csak nem is restricted, meg a 64 bites Jaunty is simán megy most minden para nélkül. Tűzre az összes puccos, dizájnos szarral! Lenovo a király! Megjegyzem egyébként, hogy az IBM termékek is Lenovo néven futnak, mivel megvásárolták a PC-üzletágukat a kínai fiúk.
Linux szempontjából egyébként éppenhogy a generikus, no name gépek a legjobbak, tehát ha valaki szabadszoftver-fan, akkor aztán a legkevésbé érdemes csillogó-villogó Acert, vagy Sony Vaiót vennie.
A másik fasza dolog, az pedig a Laptop.hu . Ott vettem a gépet. Nem fogadták el a vásárlási utalványt, viszont százszor segítőkészebbek voltak, mint a Photo Hallban a nyomorult plázacica, aki csak nézett ki a fejéből, amikor rákérdeztem a témára. De a Saturnben sem tudott semmi értelmeset kinyögni az ügyeletes kockafej. Merthogy ők csak vindózzal foglalkoznak. Nagyvonalúan ki is okosított, hogy a Linuxból ugyanis nem csak egyfajta van, hanem nagyon sok. Ki hitte volna?! Biztosan azt gondolta, hogy én is olyan vagyok, mint a kispályás rendszergazda, aki már az "új linukszot" használja. Na, de azt is megmondta ám a nagy szakember, hogy miért probléma a Linuxoknak ez a túlságosan nagy száma. Nos, azért, mert nem tudják mindet tesztelni! Bizony ám. Nehéz az élet a computer-osztályon...
Ezzel szöges ellentétben viszont A Laptop.hu teréz-körúti üzletében a csávó rögtön vette elő az USB-kulcsot a legújabb Ubuntuval, ahogy azt az előbb is írtam, és csuklóból írta be a szöveges indításhoz szükséges paramétereket. Meg az összes hardvernek a részletes leírását is előhúzta egy paranccsal, amire már sajnos nem emlékszem, hogy mi volt. Csak arra emlékszem, hogy egy szóból állt, tehát nem voltak paraméterek. A végén ilyet szólt, hogy "Tanuljad a Linuxot, mert az a jövő". Yeah, man!
Szóval a Laptop.hu, az egy jó hely.
Habár tegnap éppenséggel betörtek a lakásunkba és elvitték a laptopomat, meg az anyám laptopját, meg a külső merevlemezemet, meg a tévénket, meg a fényképezőgépünket.... A legszarabb érzés talán a külső hard disk, mert minden adatom azon volt. De tényleg minden. Az összes e-book, amit az évek során fölhalmoztam. Az összes fénykép, amit valaha készítettem,. Az összes levél, amit valaha írtam. Még a 12 éves koromban írt regényemnek a különböző töredékei is azon a lemezen voltak... Aminek egyébként Sungoo volt a márkája (magyarul napkaki). Ha azt mondom, hogy kapott érte ötezret az orgazdájától, akkor most nagyvonalú voltam. Hogy rohadna meg elevenen ő is, meg az orgazda is! Tökmindegy, hogy ott van már a szatyrában félmillió forint értékű szajré, meg hogy esetleg az illetőnek az egész életműve rajta lehet azon a nyomorult gagyi merevlemezen, de azér menjen az is a zsákba. Ezzel az erővel akár az emléktárgyaimat tartalmazó kis zöld műanyagdobozt is elvihette volna. Ennél már tényleg csak az a durvább, amikor a tolókocsit ellopják fémhulladéknak... Ilyenkor azér megértem, hogy egyesek nagyon szívesen látják a gárdistákat a községükben. Nem mintha bármennyire is megnyugtatna az a tudat, hogy a tettesek fehérek voltak. Tehát igazából én emiatt nem értem, miért olyan fontos az elkövető bőrszíne. Hogy azzal mitől vagyunk beljebb, ha megtudjuk. Én azt mondom, hogy a legnagyobb szittya hadvezér is dögöljön meg, ha ilyet csinál... Sőt, még a bicikliző anarchofeminista kibuclakó is dögöljön meg, ha ilyet csinál.
Na, mindegy. Két dolog azért vitán felül fasza. Az egyik a Lenovo. Csávókám berakta a boltban az USB-kulcsot a legfrissebb Ubuntuval, és a legkisebb zokszó nélkül bebootolt. Még errorokat sem láttam felvillanni. (Pedig a srác direkt verbose módban indította el, hogy láthassam.) Wirelesst azonnal fölismerte, videokártya-driverje még csak nem is restricted, meg a 64 bites Jaunty is simán megy most minden para nélkül. Tűzre az összes puccos, dizájnos szarral! Lenovo a király! Megjegyzem egyébként, hogy az IBM termékek is Lenovo néven futnak, mivel megvásárolták a PC-üzletágukat a kínai fiúk.
Linux szempontjából egyébként éppenhogy a generikus, no name gépek a legjobbak, tehát ha valaki szabadszoftver-fan, akkor aztán a legkevésbé érdemes csillogó-villogó Acert, vagy Sony Vaiót vennie.
A másik fasza dolog, az pedig a Laptop.hu . Ott vettem a gépet. Nem fogadták el a vásárlási utalványt, viszont százszor segítőkészebbek voltak, mint a Photo Hallban a nyomorult plázacica, aki csak nézett ki a fejéből, amikor rákérdeztem a témára. De a Saturnben sem tudott semmi értelmeset kinyögni az ügyeletes kockafej. Merthogy ők csak vindózzal foglalkoznak. Nagyvonalúan ki is okosított, hogy a Linuxból ugyanis nem csak egyfajta van, hanem nagyon sok. Ki hitte volna?! Biztosan azt gondolta, hogy én is olyan vagyok, mint a kispályás rendszergazda, aki már az "új linukszot" használja. Na, de azt is megmondta ám a nagy szakember, hogy miért probléma a Linuxoknak ez a túlságosan nagy száma. Nos, azért, mert nem tudják mindet tesztelni! Bizony ám. Nehéz az élet a computer-osztályon...
Ezzel szöges ellentétben viszont A Laptop.hu teréz-körúti üzletében a csávó rögtön vette elő az USB-kulcsot a legújabb Ubuntuval, ahogy azt az előbb is írtam, és csuklóból írta be a szöveges indításhoz szükséges paramétereket. Meg az összes hardvernek a részletes leírását is előhúzta egy paranccsal, amire már sajnos nem emlékszem, hogy mi volt. Csak arra emlékszem, hogy egy szóból állt, tehát nem voltak paraméterek. A végén ilyet szólt, hogy "Tanuljad a Linuxot, mert az a jövő". Yeah, man!
Szóval a Laptop.hu, az egy jó hely.
No comments:
Post a Comment