October 14, 2012

The better of two evils pt 2

Mea Maxima Culpa!

Habár nem hiszem, hogy túl mélyen megbántott a hülyeségem, de ha esetleg mégis, akkor tényleg sorry! Meg természetesen a személyeskedő megjegyzésekért szintén. Tehát ez a gondolat, amit kifejtettem, hogy muszály Gyurcsánnyal összefogni, mert őt sokan szeretik, ez már akkor is nyílvánvaló faszság volt, amikor kifejtettem. Mert egyrészt nem szeretik sokan, másrészt akik szeretik, azok úgyis szavaznának bárki másra is. Habár a gyurcsányista az sajnos olyan, mint maga a gyurcsány, hogy képes nagyon sokat ártani a megsértődéseivel meg az állandó pattogásával, tehát vigyázni kell velük. Némelyikük ráadásul befolyásos ember. Elmebeteg paranoiás köcsög vállalkozók és menedzserek között például elég sok van.

Egy szó, mint száz: Gyurcsány nem egy szükséges rossz, hanem egy szükségtelen rossz, hiszen nem csak politikailag, hanem emberileg is annyit ér, mint egy darab fika.

Újabban már a Bajnaival való összeborulást ítélem el az alábbi posztban:

Ettől függetlenül Bajnai ott lesz október 23-án és az emberek meg fogják őt tapsolni. És ezellen mi nem tehetünk semmit azon kívül, hogy időnként halkan vagy hangosan megemlítjük, hogy azért mégiscsak a neoliberális népirtás bábjáról van szó. De ezt a magyar ember jelen pillanatban toronymagasról leszarja. Ez van. Sajnos az a nagy büdös helyzet, hogy a magyar ember még mindig betonkeményen reakciós. A magyar embernek Bajnai kell! Ő az a politikus, aki ebből az ősprimitív ősreakciós mentalitásból még mindig ki tudja hozni a legjobbat. Egyszerűen egy korrekt ember! A politikáját leszámítva minden szempontból szerethető. Ezen felül ha Európa a közeljövőben balkanyart vesz, akkor az ő politikája is emberségesebb lesz, hiszen ő alapvetően mégiscsak egy totálisan apolitikus menedzser. Láthatod, ahogy Olaszországban is készséggel pártolja a Tobin-adót az ottani "szakértői" kormány.

Ha jól emlékszem, éppen a sziló-könyv mond valami nagyon okosat a túlságosan nagy erő előtti meghátrálásról...

Ettől függetlenül Bajnait igenis kritizálni kell, mert különben egyszerűen keresztbe lenyel és megemészt minket a neoliberális propaganda. Ha egyszer beindul a gőzhenger, akkor már nincs megállás: csuklóból elintézik ezt az egész szánalmas szarkupacot, amely a magyar progresszió ügyét napjainkban képviseli. És ezzel a millás összeborulással most könnyel lehet, hogy be fog indulni. A milla igazából mindig is csak egy báb volt a liberális háttéremberek kezében.

De azért néhány megjegyzést még elejthetünk édes hazánk kollektív memóriájában, mielőtt eltaposnak minket, mint egy nyomorult férget...

No comments: