A: Mit értesz azon, hogy "nemzet"?
N: A magyar nemzet a magyar emberek összessége! Azok, akik magyarnak érzik magukat, mert magyar a szívük-lelkük. Ezt talán Illyés Gyula fogalmazta meg a legjobban: "magyar az, akinek fáj Trianon".
A: Ugyanez az Illyés írta később a Horthy-rendszer legélesebb kritikáját, a Puszták népe című szociográfiát is. Mi mindenféle elnyomás ellen harcolunk! Alapvetően minden állam az elnyomásra épül, tehát mi mindegyik ellen küzdünk az USA-tól Izraelen át a Kínai Népköztársaságig. Ha a román vagy a szlovák állam elnyomja az ottani magyarokat, mi azt is ellenezzük.
N: Érdekes, hogy mégse látunk titeket egy olyan demonstráción sem, ahol ezek ellen tüntetünk! Ebből is látszik, hogy hazaáruló nemzetrontók vagytok, a magyarság ellenségei!
A: Szerintem meg az látszik belőle, hogy nem akarjuk megveretni magunkat az eszmetársaiddal, de ez most lényegtelen. Egyáltalán nem vagyunk a "magyarok ellen", hanem éppen azt akarjuk, hogy ez a nép is szabadságban és békében élhessenek, mentesülve a kizsámányolás minden formájától. Ti vagytok azok, akik fenntartanátok a magyar emberek kiszolgáltatottságát egy igazságtalan és erőszakos rendszerrel szemben. A radikális nacionalizmus a tőkések utolsó mentsvára.
N: Ez nem igaz! Mi elutasítjuk a kizsákmányolást.
A: Ezt jó tudni, mert eddig ahányszor összefogtak a kizsákmányoltak, hogy lerázzák láncaikat, a jobboldal mindig mindent megtett, hogy eltiporja őket. A spanyol forradalmárok például kommunákba szerveződtek, ahol senki nem uralkodott senkin. Nem volt kizsákmányolás…
N: Hagyjál már! Az egy csőcselék volt, akik templomokat gyújtottak fel!
A: Talán azért, mert a spanyol egyház elég aktív szerepet vállalt egy elképesztően igazságtalan és kizsákmányoló rendszer fenntartásában.
N: Faszt! Azért, mert ti egyszerűen semmibe veszitek a tradíciókat, a hagyományos értékeket! Nektek a magyar nyelv, a magyar kultúra sem jelent semmit, csak értéktelen szemét...
A: Egyáltalán nem értéktelen, viszont nem is értékesebb más népek kultúrájánál. Nem attól lesz valami szép, hogy magyar. A szabadságért vívott harcban pedig kurvára nem az számít, hogy ki milyen népdalokat szeret!
N: Itt nem csak népdalokról van szó!
A: Nem hát! Arról van szó, hogy az etnikai hovatartozás kihangsúlyozása mindig ellehetetleníti a kizsákmányolt emberek regionális vagy globális összefogását. Mi nem a magyar politikai és gazdasági elittel, hanem a román és szlovák munkásokkal akarunk összefogni! Leszarjuk, hogy egy ember melyik néphez tartozik, amíg ő is ugyanannak a rendszernek az áldozata. Ez nem jelenti azt, hogy semmibe vesszük a magyar kultúrát.
N: Akkor miért akarjátok beolvasztani egy nagy közös, globalizált, multi-kulti masszába?
A: Semmit nem olvasztunk sehová! A kapitalizmus az, ami minden nép kulturális tőkéjét pusztulásra ítéli. Gondolkodtál már azon, hogy vajon miért asszimilálódnak a határon túli magyarok? Azért, mert úgy nagyobb eséllyel találnak munkát és megélhetést, míg a kivagyiságukért csak egy nagy faszt kapnak a seggükbe a román és szlovák elvtársaidtól.
N: Miért akarjátok a nemzeti egység létrejöttét minden áron megakadályozni?
A: Még mindig nem tudom, miféle nemzeti egységről beszélsz? Egység csak olyan emberek közt jöhet létre, akiknek közös céljaik és érdekeik vannak. Egy magyar milliárdosnak nincs semmilyen közös érdeke egy magyar hajléktalannal, pedig elvileg mindketten magyarok...
N: De van! Ha egy milliárdos tisztességesen szerezte a vagyonát, akkor az ő célja is a magyarság anyagi és erkölcsi felemelkedése kell hogy legyen, mert a magyar nemzetbe minden magyar ember beletartozik!
A: Még a zsidók is?
N: A zsidók mióta magyarok, baszki? Oké, a nyelvük talán magyar, de a szívük akkor is idegen! Nem a magyarsághoz kötődnek, hanem Izraelhez és a pénzoligarchiához. A zűrzavar keltésével ti is őket támogatjátok és ezért támogatnak ők is titeket!
A: Minket? Talán hallottál valaha is anarchistákat nyilatkozni a tévében?
N: Nemtom. Nem emlékszem.
A: Nos, ez azért van, mert kurvára nem támogat minket senki sem! A magyarkodással és a hagyományok dicsőítésével bezzeg az egész magyar média tele van. Ma már a csapból is ez folyik...
N: Lófaszt! Oké, van néhány csatorna, ahol valamennyire közvetítik ezeket az értékeket, mert van néhány magya nagytőkés, akik ezt támogatják. Nem csak az a lényeg, hogy milyen nyelven beszélsz, hanem az is, hogy a szíved és a lelked teljesen magyar legyen!
A: Szóval szerinted a magyar tőkés nem kizsákmányoló, csak az idegen tőkés az?
N: A magyar tőkés nem viszi ki a hasznot, hanem befekteti itt Magyarországon! Ezzel fejleszti az országot, teremt új munkahelyeket, stb. A hegesztőtől a mérnökig, a kisgazdától a nagyvállalkozóig mindenki lehet fontos és hasznos tagja a nemzetnek, hogyha erős bennük a nemzet iránti szeretet.
A: Ha ez így lenne, akkor az OTP nem Romániában terjeszkedne, hanem itthon teremtené ezerrel a munkahelyeket. A magyar tőkés hiába szereti a hazáját, mert ha a pénze itthon kevesebb profitot termel, akkor ő is ugyanúgy kiviszi, mint a gonosz zsidó. Ha nincs elég profit, akkor nem tud lépést tartani a versenytársaival.
N: Nem a kapitalizmussal van a baj, hanem azzal, hogy az állam is a multikat védi a magyar vállalkozók helyett. Ezért lesznek a legsikeresebb magyar vállalkozókból is multik. A vállalatok működését lehet és kell is szabályozni! A nemzet érdekeinek kell alárendelni a cégek tevékenységét.
A: Nem fog menni. A munkások és tőkések közti ellentét objektív, azaz a tudattól és világnézettől független. Ha a termelőeszközök a tőkések kezében vannak, akkor nekik lesz a legnagyobb befolyásuk az államra, tehát az ő érdekeik érvényesülnek a dolgozó tömegek érdekeivel szemben.
N: A vagyoni különbségek természetesek, ha képességek és szorgalom különbségéből következnek. Mi azért küzdünk, hogy az lehessen gazdag, aki tényleg sokat tesz a nemzetért.
A: A többi meg éljen nyomorban?
N: Nem! A nyomort csak azok érdemlik, akik nem akarnak dolgozni, mint például a cigányok. Azzal tartják el magukat, hogy egy csomó gyereket szülnek, akikről aztán nem képesek megfelelően gondoskodni. Büdös nekik a munka!
A: Miért, te talán megcsinálnád az ő munkájukat is a sajátod mellett?
N: Dehogy csinálnám!
A: Tehát te sem szeretsz gürizni. Akkor miért várod el tőlük, hogy szeressenek?
N: Én csak azt várom, hogy ők is becsülettel végezzék a saját munkájukat!
A: Csak tudnám, miféle munkáról beszélsz! Az van, hogy ha egyáltalán felveszik őket valahová, akkor ott sokkal többet várnak tőlük, mint egy fehér embertől. Azt várod tőlük, hogy zokszó nélkül tűrjék ezt a megalázó bánásmódot, amit te nem tűrnél egy percig se. Ha meg tűrik, akkor azért gyűlölöd őket, mert elveszik a fehérektől a munkát!
N: Hagyjál már ezzel a liberális dumával! Talán hívtuk őket valaha is, hogy jöjjenek ide? Ha nem tetszik nekik, ami itt van, akkor húzzanak vissza Indiába, baszki!
A: Már bocs, de minket se hívtak, hogy jöjjünk ide az Urál-hegységből!
N: A finnugor-elmélet egy hazugság, amit az ellenségeink találtak ki, hogy a nemzeti öntudatunkat elvegyék! Ma már egy csomó tudományos bizonyítéka van, hogy az őseink már húszezer éve itt éltek a Kárpát-medencében.
A: Tegyük fel, hogy ez igaz. Ettől azonban a cigánygyerek még ugyanúgy nem tehet arról, hogy ide született, mint ahogy te sem.
N: Már bocs, de én büszke vagyok arra, hogy ide születtem! Aki a nemzeti büszkeséget nem tudja átérezni, azt csak sajnálni tudom! Ez az, ami megadhatná mindannyiunknak az összefogás érzelmi alapjait.
A: Szerintem pedig sokkal felemelőbb az egész bolygóhoz tartozni, mint egyetlen országhoz.
N: Naná! Hogy aztán megint Moszkvából, vagy éppen Brüsszelből és Washingtonból irányítsák az országot!
A: Ácsi! Az internacionalizmus nekünk egész mást jelent, mint a bolsevikoknak és a nyugat-párti liberálisoknak. Mi elutasítjuk a hierarchia minden formáját.
N: Éntőlem elutasíthatsz akármit, de a hierarchia akkor is természetes dolog. Mint ahogy az állatoknál is van alfahím, úgy az ember is csak akkor érzi jól magát, ha vannak vezetői.
A: Az ember nem háziállat, hogy gazdára vágyjon!
N: Márpedig a legtöbb embernek sajnos éppenhogy szüksége van vezetőkre. Szükségünk van rá, hogy egy erős tekintély irányt szabjon és korlátokat állítson. Ezek nélkül néhány rátermett és intelligens férfit kivéve minden ember az ösztönök féktelen tobzódásába fulladna. Ezek a kivételes férfiak kell vezessék a többi embert.
A: Alighanem te is ilyen kivételes férfinak tartod magad. Ezesetben ugyanolyan hataloméhes vagy, mint a politikusok, akiket folyton szidalmazol.
N: Nem az a lényeg, hogy én legyek a vezér! Olyan legyen, aki alkalmas és elhivatott.
A: Szóval inkább szolga akarsz lenni? Ez a szado-mazochista világszemlélet egy BDSM-klubban nagyon frankó lehet, de a társadalomban már nem annnyira.
N: Na, most meg a freudista bullshittel jössz, baszkikám! Nemtom, mi köze van a BDSM-hez annak, hogy elismerem a hierarchia szükségességét, mert anélkül csak káosz és zűrzavar lesz. Hiába minden igyekezeted, mert úgy tűnik, hogy ti mégiscsak a zűrzavart akarjátok. Szerintünk inkább szigorú rend kell, mert csak úgy tud egy ország hatékonyan működni.
A: Nekem viszont úgy tűnik, hogy egyáltalán nem érted a hierarchikus viszonyok lélekromboló és nagyon is perverz természetét. Mi nem a káoszban hiszünk, hanem egy teljesen egalitárius társadalmat akarunk felépíteni.
N: Ehhez képest mégis minden tevékenységetek arra irányul, hogy zűrzavart keltsetek és leromboljátok a rendet.
A: A jelenleg fennálló rendet romboljuk, nem pedig a rendet úgy általában. Jelenleg egy minden szempontból embertelen rendszerben élünk, amit meg kell dönteni, mert különben kihal az emberiség. Ehhez pedig szakítani kell a szolgalelkűséggel, meg minden olyan szokással és gondolkodásmóddal, amelyek a jelenlegi rendet tartják fenn. Minden forradalom zűrzavarral jár, de mi nem ezért akarunk forradalmat. A zűrzavaron minél hamarabb túl kell esni, hogy kialakuljon az új szervezettség, az új rend.
N: Na, és az mitől jönne létre, ha nincsenek vezetők, akik létrehozzák?
A: A kapitalizmus lerombolása, azaz a forradalmi folyamat során az elitellenes düh egyre gyorsabban átalakul majd lelkesedéssé és tenni akarássá. Az emberek közti falak leomlanak, tehát az elidegenedés alapjai is eltűnnek.
N: Ez így elég utópisztikusan hangzik.
A: Ez nem utópia, hanem az eddigi forradalmakból leszűrt tanulság. Például 56-ban is az utcán őrizetlen ládákban gyűjtöttek pénzt a forradalom árvái számára. Vidékről eközben teherautókkal küldték az élelmiszer-adományokat Pestre.
N: Ez mind nagyon szép, de azt még mindig nem értem, hogyan lesz ebből egy olyan gazdasági rendszer, amely nem kapitalista alapokon áll? Hogyan szüntetik meg a pénzt?
A: Már a forradalom kezdetén előáll egy közös cél: mindenkit el kell látni, hogy tudjon harcolni, tehát itt megjelenik a szükségletek szerinti elosztás. Mivel az áruházakban és raktárakban felhalmozott készletek gyorsan kifogyhatnak, rövid időn belül el kell kezdeni azok pótlását. El kell kezdeni termelni, de azt is a szükségletek szerint. Ha ezt nem sikerül megszervezni, összeomlik vagy degenerálódik a forradalom…
N: Továbbra sem világos, hogy miként lehet ezt megcsinálni rátermett vezetők nélkül?
A: Az emberek nyílván nem egyformák. Vannak köztük aktívabbak és elszántabbak, akiknek a tudásuk is nagyobb. Általában ők motiválják az eseményeket, tehát az új rend is körülöttük fog kikristályosodni.
N: Tehát mégis beismered, hogy szükség van vezetőkre?
A: Nem az a lényeg, hogy minek nevezzük őket, hanem az, hogy a döntéshozás ne hierarchikus.
N: De ha nincs hierarchia, akkor miből ered a vezetők hatalma? Már bocs, de vannak olyan helyzetek, amikor tényleg nem megy másképp! Egy ütközetben például nem lehet leállni, hogy megvitassuk demokratikusan a teendőket.
A: Persze, egy ütközetben ezt nyílván nem lehet. Az ütközet előtt viszont még simán összeülhetnek, hogy megválasszanak egy parancsnokot, aki a konkrét csata vezetésére a legalkalmasabb. Minden konkrét feladathoz lehet felelősöket választani, amíg egy vezető hatalma nem terjed át más feladatokra!
N: Márpedig kell hogy legyen egy általános vezető, akinek mindenre kiterjed a hatalma. Kell egy karizmatikus ember, aki meg tudja győzni a tudatlan tömegeket arról, hogy mi a helyes irány.
A: Egyrészt a tömegek meggyőzése is egy konkrét feladat, amit minden "egészséges" társadalomban egyszerre többen egymással versengve csinálnak, másrészt ezek az általad tudatlannak vélt emberek sokszor jobban átlátják a helyzetet, mint bármelyik önjelölt vezető.
N: Oké, ez mind nagyon szép, de akkor is csak egy utópia! Mihelyt valakinek lehetősége lesz rá, kiépíti az uralmát és elnyomja a többieket.
A: Látod, ezért mondjuk, hogy olyan rendszer kell, ahol a hatalom alapjai sincsenek meg!
N: Mi pedig azt mondjuk, hogy a jelenleginél sokkal szigorúbb rend és erősebb államhatalom kell, amely kíméletlen azokkal szemben, akik a nemzet ellen cselekszenek. Mihelyt megalakul egy ténylegesen nemzeti kormány, annak minden nemzetrontó propagandát el kell fojtani és minden bomlasztó tevékenységet meg kell büntetni.
A: Na, és ki mondja meg, hogy mitől lesz egy tevékenység bomlasztó? Nyílván a vezető és a haverjai! És kire mondják majd mindig, hogy bomlaszt? Nyílván mindig arra, aki a vezetést bármilyen módon kritizálja. Ez az extrém hatalomkoncentráció, amit te szigorú rendnek és hierarchiának nevezel, a múltban is és az általatok remélt jövőben is azzal jár, hogy a hatalmon lévők a saját bírálóikat nevezik majd az állam ellenségeinek. Ha az államnak ilyen totális hatalma van a nép fölött, akkor már semmilyen garancia nem marad arra, hogy tényleg az emberek érdekeit fogják szolgálni.
N: Dehogynem! Az a garancia, hogy olyan embert teszünk meg vezetőnek, aki elkötelezett és erkölcsileg is kiemelkedően magas szinten van.
A: Na, ez az utópia, bazmeg! Az egész huszadik század története másról sem szól, mint hogy rafinált politikusok százai verték át az embereket a világ minden táján, miután az elkeseredett tömege mindegyikről elhitték, hogy ezek majd elkötelezettebbek és erkölcsösebbek, mint az előzőek. Aztán valahogy mégis mindig kiderült, hogy ennek pont az ellenkezője igaz.
N: Ebben egyetértünk, tényleg nagyon sok ilyen helyzet van.
A: Na, ugye! A „nemzeti érdek” csupán egy jól hangzó frázis az elit kezében, amivel saját uralmát teszi elfogadhatóvá.
N: Sok ilyen van, de ezzel nem cáfoltad, hogy lehet olyan is, aki őszintén a nemzeti érdekekért cselekszik.
A: Aki nem vágyik hatalomra, az nem fogja megszerezni. Aki viszont a legjobban vágyik rá, annak már egy kevés hatalom is a kemény drogokhoz hasonlóan torzítja a személyiségét, hogy aztán mindent megtegyen az újabb hatalom-adagokért. Ha egy ilyen ember egyszer eléri, hogy egy hierarchikus és fegyelmezett erőszakszervezet teljesítse a parancsait, akkor bármilyen szörnyűséget hajlandó lesz elkövetni a hatalma védelmében, természetesen a társadalom túlnyomó többségének kárára. Ez történt Sztálin, Hitler, Mussolini, Franco stb. uralma alatt.
N: Azért ne hasonlítsuk már össze Sztálint Mussolinivel! Sztálin sokkal több embert öletett meg.
A: Mussolini ugyanolyan szar arc volt, mint Sztálin, csak neki sokkal kevesebb hatalom jutott. Ezért tudott kevesebb embert megölni. Egy eleve brutálisan hierarchikus és polgárháborúk által a végsőkig gyötört hatalmas északi birodalomban nyílván sokkal könnyebb bármilyen hatalmat megszerezni, mint egy kultúrált mediterrán országban, amelyet a reneszánsz óta nem véletlenül tartottak mindig is a szabadosság szimbólumának. A csóró átlagemberek az olasz fasizmusban is meg voltak fosztva az érdekérvényesítés legfőbb eszközeitől. Nem lehetett szervezkedni, sztrájkolni, agitálni, tüntetni, stb.
N: A sztrájk is bomlasztás! Gyengíti a nemzetet!
A: LoL. Ez a beszéd! Ilyen egyszerű és primitív tőmondatokkal tudjátok akármilyen lázadó műmájerkedés után is mindig kristálytisztán bizonyítani, hogy a tőke és a kizsákmányolás oldalán álltok. Megfosztanátok az összes dolgozót az érdekérvényesítés legfőbb eszközétől.
N: Miért, a bolsevista rendszerben talán szabad volt sztrájkolni?
A: Leszarom, hogy mi volt a "bolsevista" rendszerben! Mi közöm van nekem ahhoz?
N: Az, hogy ők is Marxot olvastak és ugyanolyan kommunisták voltak, mint ti! Ti is ugyanazt képviselitek, mint ők!
A: Igen? Szidjam én is az anyádat, az kell? Sztálin és az ő hívei soha az életben nem voltak kommunisták, hiszen eleve ott kezdték, ahol az elődjük befejezte. Lenin ugyebár többször is elismerte, hogy az országában államkapitalizmus épül.
N: Hát eléggé furcsa ezt hallani!
A: Ha egyszer elismered, hogy a "bolsevisták" hazudnak, akkor miért pont a legfőbb hazugságukat hiszed el mégis?
N: Nem hiszünk el nekik semmit! Viszont nagyon hasonló dolgokat mondanak, mint ti. Ők is a magántulajdon megszüntetéséről beszélnek. Nem teljesen értem, hogy mi a lényeges eltérés.
A: Elég ciki, hogy egy anarchistát nem tudsz megkülönböztetni egy sztálinistától, de ez legyen a te bajod. Ők a fellázadt tömegeket mindig lefegyverzik, miután a kellőképpen lojális és agymosott részüket szélsőségesen hierarchikus erőszakszervezetekbe tömörítik, hogy ott aztán a termelőeszközöket kizárólagosan ellenőrző bürokratikus kasztot szolgálják. A fasisztákhoz hasonlóan arra törekednek, hogy minden hatalmat a pártvezetés kezében összpontosítsanak, mert valójában ők is fasiszták. Nemcsak a fegyveres erőkről beszélek, hanem a termelés irányításáról is, tehát az egyszerű emberek kezéből minden hatalmat kivesznek. Mindenki teljesen ki van szolgáltatva a párt-elitnek.
N: Tényleg így működnek, de én azt hittem, hogy ti egy húron pendültök velük.
A: Ők a valódi kommunistákat üldözték, lágerekbe zárták és kivégezték. Nem csak a Szovjetunióban, hanem Spanyolországban és máshol is! Amikor a velük együtt harcoló munkások és parasztok kommunákat alapítottak Ukrajnában és Spanyolországban, katonai erővel megsemmisítették azokat.
N: Hát ez nekem teljesen új.
A: Akkor zárjuk le a vitát azzal, hogy ennek kicsit jobban utánanézel.
N: OK, majd folytatjuk!
A szerző elvileg leninista, tehát bolsevik, de a gyakorlatban inkább anarchista.
A forrás szerzője elvileg is anarchista.
No comments:
Post a Comment