Merjük a nácit nácinak nevezni!

Azt hiszem, muszály megindokolnom, hogy miért is nevezem konzisztensen nácinak, vagy fasisztának a Jobbikot. Ez minden józanul és racionálisan gondolkodó ember számára nyílvánvaló kéne legyen, ha egy kicsit is odafigyel a megnyílvánulásaikra, vagy akár a tagjaik és törzsszavazóik magatartására. Ez azonban sajnos nem így van. Magukat független elemzőnek tituláló nagyokosok tucatjai mosdatják folyamatosan a Jobbikot mondván, hogy az nem egy közönséges neonáci brigád, hanem egy korszerű radikális formáció, amely az emberek valós problémáira valós megoldásokat kínál.

A lófaszt!

A Jobbik ideológiája kurvára nem korszerű! Az eszközeik talán korszerűek, de a mondanivalójuk semmiképpen nem az. Ezek az arcok ugyanúgy a harmincas években gondolkodnak, mint a MIÉP. Semmivel sem jobbak. Felsorolom az érveimet pontokba szedve.

A következő dolgok miatt tartom egy közönséges neonáci pártnak a Jobbikot:

• A párt elnöke szerint a liberális demokrácia - vagyis a különvélemények tiszteletben tartásának alkotmányba foglalt kötelessége - egy nyugatról importált selejtáru.
• Mindenhol fennhangon hirdetik az "erős állam" vízióját, ami ugyebár nem a liberális demokráciára épül, tehát mindenkinek az állam, vagyis ők mondják majd meg, hogy mi a jó, és mi a rossz.
• Ha bárhol bárki határozottan ki mer állni ellenük, azt a lehető legarrogánsabb stílusban, szervezett formában letámadják, emberi méltóságában meggyalázzák, és általában meg is fenyegetik. Valószínűleg én is kapok majd egy-két "jó tanácsot", hogyha fölfedezik a blogomat.
• Minden embert besorolnak az "egészségesek" és a "betegek", vagy pedig a "magyarok" és az "idegenek" csoportjába. Egészségesnek és magyarnak természetesen csak azt az embert tekintik, aki nacionalista, konzervatív, homofób, és hányingere van az olyan szavaktól, mint "tolerancia" és "sokszínűség". Mindenki más beteg és/vagy idegen.

Írhatnám tovább, de fölösleges. Azt hiszem, ez a négy dolog is megindokolja azt, hogy fasisztának lehessen nevezni őket. Továbbá mind a négyet minimális agymunkával egyértelműen és következetesen le le lehet szűrni a különböző megnyílvánulásaikból. Természetesen nem állítom, hogy minden fekete és fehér, tehát nyílván nagyon sok Jobbikra szavazó ember van, aki egyébként toleráns és tiszteli a másként gondolkodókat, de azt muszály kihangsúlyozni, hogy nem ezek az emberek képviselik a mozgalomnak a törzsét. Nem a "belső pártba" tartoznak...

Szerintem egyébként kizárólag a cigánykérdés megoldatlansága miatt kaptak ennyi szavazatot. Rengeteg primitív, arrogáns és erőszakos, bűnözésből és segélyből élő cigányember él vidéken, és a parasztemberek pedig félnek tőlük. Ez van. Nekem igazából elsősorban nem a rasszista kirohanásaikkal van bajom. Az érveim között például meg sem említettem. Nagyon rossz dolognak a tartom a rasszizmust, de azt egyáltalán nem hiszem, hogy feltétlenül együtt kéne járjön a demokrácia megsemmisítésének vágyával. A fasizmust az egyszerű rasszizmustól külön kell választani.

Hollandiában is vannak rasszista politikai erők. Mi az, hogy! Éppenséggel ők kapták a második legtöbb szavazatot az EP-választásokon. Van azonban néhány aprócska különbség a holland és a magyar szélsőjobboldal között...

• A holland jobbosok kurvára nem akarnak "erős államot" építeni, hanem éppenséggel egy szélsőségesen liberális gazdaság-és társadalompolitikában hisznek.
  
• Nem akarják megsemmisíteni, vagy akár adminisztratívan elhallgattatni az őket egyébként nyíltan és fennhangon rágalmazó közszereplőket. Hollandiában éppenséggel az "antifasiszták" akarják megsemmisíteni a "fasisztákat", és ezt több alkalommal (Pim Fortuyn, Theo van Gogh esetében) már meg is tették.
• Nem anyázzák folyamatosan a zsidókat és Izraelt, hanem éppenhogy szélsőségesen Izrael-pártiak. (Wildersék legalábbis igen.)
  
• Legeslegfőképpen pedig nem "selejtárunak", hanem mindenek fölött álló, szent és sérthetetlen eszmének tekintik a liberális demokráciát. Éppen ezt az államrendet akarják minden áron megvédeni a (szerintük) antiliberális és antidemokratikus bevándorlók támadásaitól.

Ezek igen nagy különbségek